4.2.7. Számítógépes módszer

A digitalizáló tábla egy olyan számítógép periféria (input, vagyis bemeneti eszköz), amely pontok abszolút koordinátáinak automatikus leolvasására képes egy tetszőleges (a felhasználó által definiált) derékszögű koordinátarendszerben. A mérés kezdetén a térképet rögzítjük a digitalizáló táblán, majd a kurzorral (a tábla leolvasó egysége, ami tulajdonképpen nem más, mint egy szálkereszt, esetleg egy ceruzához hasonlatos eszköz: stylus) végigkövetjük a mérendő vonalat. A mérés kezdetén megadhatjuk a koordinátarendszer kezdőpontját, bár ennek hosszmérés esetén nincs különösebb jelentősége. A vonalkövetés során a számítógép általunk megadott módon automatikusan, vagy félautomatikusan leolvassa a vonal egyes pontjainak koordinátáit és azokat a későbbi felhasználás (számítás) céljára tárolja. A leolvasás módja programozható, hosszmérési célra az alábbi módszerek használata célszerű:

Mint látható minden esetben sokszögvonallá alakítjuk a mérendő vonalat. Ezzel elkerülhetetlenül rövidül, de ennek mértéke jól megválasztott leolvasási módszer esetén elhanyagolható. Az osztókörzős módszerrel összehasonlítva itt nem a mérés idejét növeli meg, ha a nyílástávolságot nagyon kicsinek választjuk meg (lehet akár 0.1 mm is), legfeljebb a tárolandó koordináták száma lesz nagyobb, illetve a konkrét számítási idő növekedik meg. Ez a megnövekedett számítási idő még lassú PC használata esetén is csak másodpercekkel mérhető, míg az analóg osztókörzős mérésnél a mérés elvégzése kis nyílástávolság (1-2 mm) esetén hosszú percekkel növekedne.
Az így leolvasott és tárolt pontokból már egyszerűen számítható a vonal hossza, sőt egyes CAD programok beépített funkciója a digitalizált vonal hosszának folyamatos számítása.

A módszer pontossága csak a mérést végző személytől, időigénye pedig a leolvasás módjától függ, de csak annyiban, hogy félautomatikus leolvasás esetén a pontok egyenkénti kijelölése miatt maga a mérés kissé tovább tart. Egyébként azonban ugyanolyan gyors mint a leggyorsabb nem számítógépes eljárás, a kurveométeres mérés. A digitalizáló tábla felbontása (leolvasási pontossága) is korlátozott, de ennek értéke általában 0.05-0.1 mm, ez nagyságrenddel kisebb mint a vonalkövetésből adódó emberi pontatlanság. A kísérletek alapján [35] a vonal végpontjának meghatározásánál (ez mindenképpen manuális művelet, hiszen a számítógép nem tudhatja, hogy hol végződik a mérendő vonal) a szórás ± 0,47 mm, míg az egyes digitalizált pontok helyzeti pontatlansága ± 0,21 mm.
A fenti esetben a vonal tárolása vektor formában történt. Kiküszöbölhető a vonalkövetés során elkerülhetetlenül fellépő emberi pontatlanság, ha a vonal scannerrel (automatikus letapogató, leolvasó eszköz) kerül be a számítógépbe. Ebben az esetben a tárolás raszter formában történik, azaz mintha a scanner a felbontóképességétől függő szabályos négyzethálót fektetne a mérendő vonalat tartalmazó lapra és azon rácsnégyzetek koordinátáit tárolja, amelyekbe beleesik a mérendő vonal. Közvetlenül térképről történő scanneres mérés esetén gyakran nem egyszerű feladat annak definiálása, hogy melyik az a térképi vonal, amelyre a méréshez szükségünk van.
Matematikai számítások végzéséhez (mint például esetünkben a hosszmérés) célszerű raszteresből vektorformátumra átalakítani a vonal tárolt adatait. A scannerrel történő mérés hibaforrásai:


4bal.gif - 1.0 K 4fel.gif - 1.0 K 4jobb.gif - 1.0 K
© Zentai László


Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!