Reisz T. Csaba: Mikoviny Sámuel udvari kamarai mérnök

Amikor az elmúlt esztendőben megindult Mikoviny Sámuel születésének 300. és halálának 250. évfordulójára rendezendő emlékkiállítás és konferencia előkészületi munkálata, örömmel ajánlkoztam arra, hogy e 18. századi kiváló szakember tevékenységének olyan részletét ismertessem, ami újabb adalékkal szolgálhat pályaképének pontosabb megrajzolásához. Szándékom - mint korábbi térképtörténeti kutatásaim során - az volt, hogy a korban keletkezett, személyéhez köthető levéltári iratokat felkutassam, és azokból egy előadás keretében összefoglalót nyújtsak.
A levéltári kutatások megkezdésével párhuzamosan, sőt előresietve, az eddigi szakirodalom eredményeit ismét megvizsgáltam, oly szempont szerint, hogy milyen kéziratos anyagra támaszkodtak a tanulmányok szerzői. Megállapítható, hogy esetenként kizárólagos forrásul Mikoviny nyomtatott és kéziratos térképei, illetve a korabeli, nyomtatásban megjelent könyvészeti anyag szolgáltak. Csak néhányan (pl. Tárczy-Hornoch Antal vagy újabban Deák Antal András1 ) fordítottak figyelmet a bécsi, a megyei és kisebb részben az országos levéltárakban lappangó iratokra, amikből pedig éppen a térképek elkészítési körülményei, a meg nem valósult tervek, érvek és ellenérvek, pénzügyi háttér, és még sorolható volna, hányféle szempont ismerhető meg. Szinte csak szondázásként áttekintettem a Magyar Kancellária és a Magyar Kamara iktató- és jegyzőkönyveit, amelyekben számos, Mikoviny szerteágazó tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumra bukkantam. Ezek alapos feldolgozására a későbbiekben kerülhet sor.
Jelen előadásban nem vállalkozom másra, mint e hatalmas ívű életmű egyik fontos állomása létrejöttének epizódját mutatom be, amikor Mikoviny Sámuel - geometra minőségben - az Udvari Kamara alkalmazottja lesz. Korábban Bendefy László, majd őrá hivatkozva később többen is említik, hogy Mikoviny 1729-től lett az Udvari Kamara alkalmazottja. Bendefy - részletesebb hivatkozás nélkül - azt írja, hogy egyetlen mérnöki állomáshelyet rendszeresítettek az Udvari Kamaránál, és azt elsőként Mikovinyvel töltötték be2. Ugyan saját maga is megállapította, hogy e kamarai mérnökség ékes bizonyítéka az 1735-1750 között készült térképein megadott címe, amely szerint "udvari kamarai geometra és építész" volt, de egy általa tévesen datált térképre hivatkozva 1728 körül már kamarai mérnöknek véli. Az említett térképen őrnagyként és kamarai geometraként szerepelt Mikoviny, valójában a megadott időben nem, csak a térkép tényleges elkészültekor rendelkezett e két ranggal3. Bendefynek nem volt kétsége afelől, hogy Mikoviny 1729-től a Bécsi Udvari Kamara építésze volt, de már ő is jelezte, hogy az időpont megállapítása további kutatást igényel.
A bécsi kamarai levéltárban őrzött iratok között fennmaradt Mikoviny kinevezési okirata és az azt előkészítő dokumentáció4. Ezeket szeretném ismertetni, mert ez a pillanatfelvétel kiválóan rögzíti, hogy Mikoviny 1735 közepétől lépett az Udvari Kamara szolgálatába, és ekkor nyert császári geometraként kinevezést az alsó-magyarországi bányavárosok expektánsainak5 oktatására. Az iratokból kitűnik, hogy korábban milyen bányászati feladatokkal bízták meg, és hogy a kinevezést követően milyen hivatali kötelezettségeket rótt rá az uralkodó. A korábbi és későbbi kutatások azt is megmutathatják, hogy az itt általánosságokban elmondottak milyen konkrét építészi, bányamérnöki, szaktanári és egyéb feladatokat jelentettek Mikoviny számára. Bár a királyi és felségjövedelmek kezelésére a Habsburg-kormányzat Magyarországon is fokozatosan kiépítette a hazai (Magyar) Kamara hivatalát, azonban az egyik legjelentősebb királyi monopóliumnak, a nemesfémbányászatnak adminisztrációját nem engedte át az 1531 óta Pozsonyban működő hivatalnak. A Magyar Kamara, bár a rendek gyengébben vagy határozottabban mindig törekedtek arra, hogy se névleges, se tényleges függésben ne álljon a Bécsi Udvari Kamarától, mindig alárendelt szerepet játszott a magyar állam gazdasági irányításában. Ez megmutatkozott a hivatali ügymenetben is, mert az elvileg független intézmény csak az Udvari Kamarán keresztül fordulhatott az uralkodóhoz. A felterjesztéseket az Udvari Kamara tárgyalta és az tett javaslatot a döntésre.
A Magyar Kamara illetékességi területén található alsó-magyarországi bányavárosoknak 1548-tól az alsó-ausztriai kamara, majd a 17. századtól 1848-ig az azt bekebelező bécsi Udvari Kamara volt a felettes gazdasági szerve. A Magyar Kamara csupán segédkezett a bányavárosok helyszíni irányítójának, a főkamaragrófnak6. Ennek fényében érthető, hogy a bányászati területen működő és ott állásért folyamodó Mikoviny miért ehhez a hivatalhoz fordult kérvényével.
Mikoviny 1735. január 8-án azzal az alázatos kérvénnyel fordult az uralkodóhoz, hogy biztosítsanak számára lehetőséget valamilyen hasznos szolgálat végzésére.
Kérelmében megemlítette, az uralkodó iránti hódolatát és szolgálatát azzal igyekezett tanúsítani, hogy már ifjúságától kezdve különösen és elsősorban a matematikai tanulmányokban igyekezett "magát alkalmazni", és annak minden területét külhoni és idegen országokban a lehető legnagyobb szorgalommal gyakorolta. Emellett néhány évvel korábban, az 1731. október 25-én kiadott uralkodói dekrétum nyomán Magyarország és megyéi sokrétű és fáradtságos geometriai felméréséhez és csillagászati megfigyelésekhez kezdett, hogy egy pontos országtérképet állítson össze. A munkálatokban az ideig már igen szerencsésen előrehaladt, ennek tanúságára két mutatványpéldányt is mellékelt.
Ezután részletesen ismertette eddigi szakmai tevékenységét:
A néhai br. Sternbach kamaragróf megbízta őt egykor, hogy a magyarországi bányakamarához tartozó uradalmakról, bányákról és bányavárosokról készítsen felmérést és állítsa össze azok térképét. Hasonlóképpen feladatul kapta, hogy a földalatti járatok, tárnák vezetését és az aknavájatokot vizsgálja meg és mérje fel. Részt vett a bányákban szükséges és drága gépek, villák, szivattyúk, emelő- és felvonóművek helyes elkészítésében és proporcionálásában (arányosításában), az ezekhez szükséges épületek, kohók, víz- és tisztítóművek létesítésében, a vízelvezetés és a vízművek, vízfogók, faúsztatók kialakításában és fenntartásában, az utak elrendezésében, az erdők felosztásában és gondviselésében, a szénégetők elhelyezésében. Sok egyéb, a bányászatban és a bányákban igen szükséges és hasznos tanácsot adott és foglalatosságot végzett, többnyire a matematikai tudományok területén, mint pl. sík- és földalatti geometria, mechanika, hidraulika, hidrostatika és építészet.
Most azért jelenik meg az uralkodó trónja előtt, hogy mindazt, amit szűkös tudása megengedett számára, az uralkodó lábai elé rakja, azzal a kéréssel, hogy vizsgálja meg eddigi fáradságos, igen költséges és a magánszemély lehetőségeit feltétlenül messze meghaladó munkáját. Nevezetesen az egész Magyar Királyság felmérését és a hozzá tartozó országtérkép elkészítését, amely nemcsak katonai használatra volna alkalmas a vonulási útvonalak iránya és a csapatok beszállásolása céljára, hanem és különösképpen gazdasági és kamarai használatra, a vármegyék fekvésének és méretének, valamint azok lakott és lakatlan helyeinek és pusztáinak, szintúgy minden kamarai és más birtok és uradalom megkeresésére is. Azt kérte, hogy alkalmazzák őt olyan állásban a bányavárosokban és a bányákban, ahol részben a személyes "szűkös tudását" az uralkodó szolgálatába állíthatja, részben pedig más, katonai vagy kamarai állásokba pályázó fiatalokat, különösen pedig a bányavárosokban található úgynevezett Expectansokat igaz oktatásban és felkészítésben részesíteni tudná. A kérelemből kitűnik, hogy milyen sokféle bányászati ügyben kérték Mikoviny tanácsát és közreműködését, és jogosan hivatkozott arra, hogy ezt folytatni magánszemélyként anyagilag is igen megterhelő volna, ezért kérte egy állami hivatal biztosítását. Hogy pontosan mit kívánt, ez nemcsak nekünk, kései utódok számára tűnik kissé homályosnak: az Udvari Kamara felszólította arra, hogy ismételt kérelemben pontosítsa, hogy milyen munkára és feladatokra gondolt, amivel őt megbízhatnák.
Még januárban kelt másik emlékiratában úgy nyilatkozott, hogy a Köz, de különösen az Udvari Kamara számára rendkívüli és hasznos olyan szolgálatra gondolt, hogy a téli hat hónapban, nevezetesen november 1-jétől májusig az expectansok tanítását és más, a bányákban adódó munkákat végezne, míg a nyári hat hónapban az egész Magyar Királyság megkezdett felmérését folytatná, részben pedig más kamarai és magánküldetéseknek szentelné idejét.
Ami pedig a bérezését illeti, ebben teljesen aláveti magát az Udvari Kamara legkegyesebb döntésének; pusztán csak reményét fejezte ki arra nézvést, hogy a téli hat hónapra legkevesebb évi fix 600 forintot kap, azzal a kikötéssel, hogy a nyári hónapokban, amikor kamarai szolgálatban vagy küldetésben jár el a bányavárosokon belül és kívül, napi 3 forintot kap még a felmerülő útiköltségek megtérítésére; vállalja továbbá, hogy állandóan egy vagy két Expectánst maga mellett tart, hogy azok a gyakorlatban is jártasságot szerezhessenek. Mikoviny két emlékiratát január 29-én véleményezésre kiadták a Kamara bányászati bizottságának. Az öt tanácsos április 4-én nyújtotta be javaslatát:
A kérvényekben foglaltakat összegezve úgy foglaltak állást, hogy őfelsége számára igen hasznos szolgálat lenne, ha az alsó-magyarországi bányavárosokban igénybe vennék a kérelmező matematikai és geometriai tudását, valamint az Expectánsok képzését. Javasolták, hogy a kérelmező állás-folyamodványát fogadják el, a fizetésigénnyel együtt.
Az Udvari Kamara június 2-án készítette el összefoglaló jelentését az uralkodó számára Mikovinynek a bányavárosi expektansok oktatására történő kinevezéséről, eszerint: Mikoviny Sámuel Magyarországon lakik, akit a néhai br. Sternbach kamaragróf megbízására alkalmaztak, hogy a bányavárosokat és az ott fekvő kamarai birtokokat topográfiai térképen elkészítse, továbbá egy másik, szintén neki adott uralkodói dekrétumnak megfelelően iparkodott a Magyar Királyság egy és más vármegyéjét felmérni és lerajzolni, majd egymás után az egész királyság megbízható térképét összeállítani.
A geometriai műveletek alkalmával a szükséges csillagászati megfigyeléseket olyan pontosan és szépen végezte el, hogy igazán sajnálható volna, ha ezt a meglehetősen szükséges munkát nem lehetne teljességgel befejezni. Akadályozza azonban ezt az embert az ő tudományában és szorgalmában, hogy aligha tud olyan sokat keresni, hogy abból megélhessen: annál kevésbé, hogy saját költségén utazzon, embereket fizessen és egy ilyen költséges munka elvégzésének összegét előteremtse. A kérelmező most őfelsége lábaihoz vetette magát, felajánlkozott, hogy évi 600 forint évi fizetésért a téli hónapokban az expectansokat a bányavárosokban geometriára, trigonometriára, hidraulikára, statikára és mechanikára oktatja. Ezzel szemben a nyári hónapokban tovább folytatja a vármegyék felmérését, egészen addig, míg Magyarország teljes térképe együttáll.
Az Udvari Kamara úgy gondolja, hogy ezt a tudományt a bányatiszteknél annyira hasznos dolog volna bevezetni, hogy a 600 forint nem költségnek, hanem sokkal inkább egy nagyobb hasznavehetőség kezdetének tekinthető. Mint ahogy azt a tapasztalás naponként bizonyítja, minden olyan személy, aki rendelkezik matematikai ismerettel, a bányákban mind a külszínen, mind a mélyben, megtakarítást eredményez, sok veszteséget elhárít, és a véletlenül adódó nehézségekben könnyebben tud segíteni… Fontolóra vette továbbá a Kamara, hogy a Magyar Királyság megbízható térképe minden katonai, politikai és gazdasági tanácskozáshoz nagyon fontos volna, de még nem áll rendelkezésre olyan, amelyben megbízhatnának. Úgy gondolja továbbá, hogy ha egy hazafit, aki az efféle tudományban ennyire járatos, a szükségben tovább tartanak, azzal másokat elrettentetnek a jó példa követésétől. Ezért az Udvari Kamara is javasolja, hogy Mikovinyt mint geometrát bízza meg az uralkodó az Expectánsok tanításával Selmecbányán, oly formában, hogy a nyári hónapokban folytassa a királyság felmérését és egy pontos térkép elkészítését célzó munkálatokat a szükséges csillagászati megfigyelésekkel együtt; két Expectánst azok jobb oktatásáért mindig vigyen magával és a 3 forint napidíjból tartsa el. Javasolják továbbá, hogy a bányavárosokról és a körülöttük fekvő kamarai uradalmakról nála levő különféle mappákat, amiket ő készített és amiket a néhai kamaragróf neki ajándékozott, a Kamara használatára minden további ellenszolgáltatás nélkül adja át.
A kérelmek bizottsági és kamarai véleményezése után 1735. július 29-én III. Károly - jó képzettsége és a matematikai tudományokban való jártassága, valamint eddig végzett munkája elismeréseképpen, nagyobb lehetőséget kívánván biztosítani a köz szolgálatára - kinevezte Mikovinyt császári geometrává a királyi bányavárosokba. A kinevezési határozat - az előzetes javaslatokat és felajánlásokat meghaladó módon - öt pontban részletesen szabályozta a mérnök kötelezettségeit.
  1. Minden, a királyi bányavárosokban található császári tisztviselőt és expektánst, vagy más, császári szolgálatra szánt személyt a bányászat jobb előmozdítására szükséges tudományokra tanít, melyek: aritmetika, sík- és földalatti geometria, trigonometria, mechanika, építészet, aerometria, hidraulika, statika és hidrostatika. E tárgyakat november 1-jétől májusig az ünnepnapokat kivéve naponta két órán át oktatja. Ezenkívül az időtől és a lehetőségtől függően olyan gyakorlati tárgyakat oktat, mint a föld alatti és a földfelszíni helyszínrajz felmérése, épületek elkészítése, a vízi, légi és tűzi gépeknek proporcionálása, a vízmérések, vízelvezetések és hasonlók, valamint a pontos és tiszta rajzolás és az ahhoz szükséges rajzolatok elkészítése. Ezeket az oktatási órákat úgy kell meghatározni, hogy a tisztek és az expextansok a rájuk bízott császári szolgálat elmulasztása nélkül lehessenek jelen.
  2. A hat nyári hónapban (ha más hivatali munkát nem kapott) az egész Magyar Királyság és a magyar koronához tartozó országok pontos felmérését és lerajzolását oly módon folytassa, hogy a vármegyékben pontos topográfiai térképeket, az idő jártával pedig egy általános térképet készítsen, és ezt az udvari kamarának nyújtsa be. Ehhez és az efféle más munkákhoz köteles a jelenlévő kamarai biztos vagy kamaragróf ezredes előzetes ismeretével és jóváhagyásával kettő, és ha lehetőség van rá, még több expektánst magával vinni, hogy a praxisban jobban gyakorolhassák magukat, és hogy az adódó munkák előmozdításában segédkezzenek. Sajátmaga és a segédek eltartására három forint költségtérítést kap.
  3. Amikor Selmecbányán tartózkodik, köteles a kamarai biztos vagy a kamaragróf által tartott tanácskozásokon megjelenni, az uralkodó szolgálatát és érdekét nagy szorgalommal előmozdítani, különösen a tárnák vezetésében, az aknák vágásában, a földfelszíni és földalatti épületek létesítésében, mindenféle gépek, építmények és mechanikai berendezések megvizsgálásában: mint pl. szivattyúk, emelő és felvonógépek, mosóberendezések, olvasztókohók és olvasztókemencék, szintúgy a vízvezetékek, vízművek, kalapácsok, malmok, vízfogók, hidak javítása és elrendezése, a terek felmérése és felosztása, és minden egyéb, a bányavárosokon belül és kívül levő szolgálatok előmozdítására. Különösen igyekezzen az erdészeti hivatalokat illető kérdésekben tiszte és tudása szerint jó tanácsokat adni, az erdőkről egymás után rendes megbízható térképeket készíteni.
  4. Ha a felsorolt műveletekből vagy munkákból valamit szeretne megcsinálni, arról a kamarai biztos vagy a kamaragróf rendeletére egy szabályszerű tervet, anyagigényt és a költségvetést köteles készíteni, ahol kell, ott a szükséges rajzokat elkészíti és azt a kamarai biztosnak vagy a kamaragrófnak benyújtja. Ha egy feladattal megbízzák vagy ellenőrzésre kiküldik, akkor a munkára, valamint az ott lévő munkásokra és dolgozókra személyesen felügyel. Törekedjen megakadályozni a hanyagságot, a hűtlenséget, a szükségtelen kiadásokat vagy pazarlásokat; törekedjék arra, hogy mindent a császári hivatalnokokkal való jó egyetértésben végezzen, az esetleges véleménykülönbségeket köteles jelenteni a kamarai biztosnak vagy a kamaragrófnak, majd azok határozatához tartsa magát és aszerint cselekedjék.
  5. Végül pedig, a már említett topográfiai térkép mellett az összes bányavárosról, Besztercebányáról, Libetbányáról, Körmöcbányáról, a (zólyom)lipcsei és likavai uradalomról már meglevő, valamint a még el nem készült selmecbányai, bakabányai, újbányai térképet, külön kérés nélkül készítse el és az Udvari Kamarának nyújtsa be, amit pedig korábban készített, abból az udvari kamarának adni köteles.
    Az uralkodó egyúttal rendelkezett Mikoviny hivatalba iktatásáról és fizetésének folyósíttatásáról is. Mikoviny 1735 nyarán feladta Pozsony vármegyei mérnöki hivatalát, és Selmecbányára költözött, ahol másfél évtizeden át működött udvari kamarai mérnökként.

  1. TÁRCZY-HORNOCH ANTAL: Néhány Mikoviny Sámuelre vonatkozó érdekesebb okmány. Térképészeti Közlöny, VI. köt. 1940. 1-2. sz. 229-252. - DEÁK ANTAL ANDRÁS: Mikoviny Sámuel Tata környéki munkássága. Limes, 1994. 3. sz. 101-110.
  2. Bendefy László: A magyar kamarai mérnöki intézmény kialakulása, 1650-1850. Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. sz. 551-552. Ezt ismétli később többek által hivatkozott művében: Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár kéziratárának Mikoviny-térképeire. I-II. Bp., 1976.
  3. Bár Mikoviny katonai feladatokban való részvételéről már 1742-ben találhatunk bizonyos adatokat A BÉCSI Haditanács iratai között, tényleges katonai szerepvállalása csak 1745-től volt, amikor őrnagyként vett részt a hadjáratban. Bendefy tévesen alezredesinek nevezte az Oberst-wachtmeister (őrnagy) rendfokozatot).
  4. Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv. Münz- und Bergwesen, Ungarn. 1735. július. Rote Nummer 81. fol. 688-706. Itt szeretném megköszönni Fazekas István kollégámnak, a bécsi levéltári delegátusnak, hogy bécsi kutatásaimat a legmesszebbmenőkig támogatta és segítségével a kutatási munkálatok idejét jelentősen lerövidíthettem.
  5. Expectant: várományos gyakornok. Bizonyos céhszerű képzésben résztvevő ifjú, aki a tapasztalt szakember mellé beosztva sajátítja el a szükséges ismereteket. Az erről rendelkező eddigi legkorábbi ilyen udvari kamarai rendelet 1605-ből való. A kamarától javadalmazásban részesült (hozzávetőleg egy olvasztómester fizetésével azonos összegben). Vö.: Selmectől Miskolcig, 1735-1985. Szerk.: Zsámboki László. Miskolc, 1985.
  6. Nagy István-F. Kiss Erzsébet: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Bp., 1995.: 11.,17-18., 29-32.