Az éghajlat érzékenységének függése a tengerszint feletti magasságtól
Vajda Andrea1, Jankó Szép István1, Imecs Zoltán1, Mika János2 1Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, RO 2Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, H
imecs@geografie.ubbcluj.ro
A globális klímaváltozáshoz kapcsolódó regionális éghajlati forgatókönyvek általában hosszú, több évtizedes, sőt évszázados helyi adatsoroknak a nagyobb léptékekkel való kapcsolatán alapulnak. Ilyen adatsorok leggyakrabban csak a könnyen megközelíthető, síkvidéki vagy középhegységi területekről állnak rendelkezésünkre. Emiatt a leginkább megalapozottnak mondható forgatókönyvek is e térségekre vonatkoznak. Számos, komplex domborzatú térségben ugyanakkor gyakorlati szempontból (hidrológia, ökológiai potenciál, energiaigények, stb.) is fontos volna a tengerszint feletti magasság esetleg eltérő érzékenységet kiváltó területein pontosabban ismerni a várható klímaváltozás mértékét.
Poszterünk azokat a számításokat mutatja be, amelyek a helyi és félgömbi adatsorok közötti kapcsolatokat az úgynevezett instrumentális változók módszerével becsülik. E módszerben a lokális meteorológiai elemek, mint függő, illetve a globális (félgömbi) átlaghőmérséklet, mint független változók közötti lineáris regressziós együtthatót egy közbenső úgynevezett instrumentális változó segítségével becsüljük. Esetünkben ez a segédváltozó az idő, amely a jellemző trendű időszakokban szoros kapcsolatban áll a globális átlaggal, de feltételezhetően nincs lineáris kapcsolata annak szisztematikus hibáival. (Az inhomogenitásokról a műszerek viszonylagos egyszerűsége miatt feltehetjük, hogy nem folyamatos elhasználódás, érzékenységcsökkenés okozza ezt a hibát, hanem a műszerek, illetve a mérési körülmények változása miatti ugrások.)
A vizsgált térség a Kárpátok erdélyi vonulata, ahonnan az összegyűjtött, legalább 20 év (1978-1997) hosszúságú hőmérsékleti és csapadék-adatsorok voltak felhasználhatók. A számítási eredmények mindenütt a csapadéknak a melegedéssel párhuzamos csökkenésére, illetve a hőmérsékletnek az emelkedésére utalnak. A változás mértékének magasságfüggését nem csupán az állomások vertikális, hanem a hegységhez viszonyított, horizontális koordinátái is befolyásolják. Az érzékenységi együtthatókat, azaz a helyi és a félgömbi változások számított regressziós együtthatóit, területi és magassági mezőit térképeken ábrázoljuk.
A számítási eredményeket két további módszeréivel vetjük össze. Az egyik a szeletelés módszere (lásd Mika János előadásában), amely száz év hosszúságú adatsorokkal operál. Az összevetés célja annak igazolása, hogy az instrumentális változók módszerével nyert becslés - a mindkét módszerre lehetőséget nyújtó, kis tengerszint feletti magasságú állomások alapján megítélve - elfogadható. A másik módszer az érzékenységi együttható térképeknek, ezen belül is elsősorban a magasságtól való függésnek összevetése a meteorológiai elemek éves menetében kimutatható első hullám amplitúdójának eloszlásával. E megoldás célja annak megkísérlése, hogy a magassági, illetve a síkvidéki érzékenységek közötti kapcsolatot bármely más térségre is megbecsülhessük a fenti számítások újbóli elvégzése nélkül, az éves menetek könnyebben hozzáférhető és kezelhető adatai alapján.