A Kárpát-medence és a Pannon-medence harmadidőszaki földtörténete
Hámor Géza
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, H
Az alpi-kárpáti-dinári régió medencealakulatainak harmadidőszaki fejlődéstörténete a kutatástörténet tükrében. A Kárpát-medence és a Pannon-medence fogalmi körének változása a földtani ismeretek gazdagodásának függvényében (elméleti, módszertani és alapadat-rendszerek fejlődése).
Rétegtani, geokronológiai eredmények, lemeztektonikai és nagytektonikai megfontolások, a kontinentális és tengeri üledékképződés, valamint a magmás tevékenység integrált értékelése alapján készült új ősföldrajzi térképek sorozatán mutatja be a szerző a Kárpát-medence fejlődéstörténetét.
Ennek fontosabb új elemei:
a Kárpát-medence paleogén, korai-miocén fejlődése a Paratethys rendszerén belül;
a neogén fejlődéstörténetét meghatározó orogén ciklusok és fázisok revíziójának kronosztratigráfiai, fáciestani, vulkanológiai összefüggései;
a Neovardar szerkezeti rendszer felismerése és jelentősége a régió ősföldrajzi viszonyainak alakulásában;
a középső-miocén végi sókrízis és vulkáni katasztrófák a kárpáti régióban;
a Pannon-medence születésének új dátuma (késő-miocén kezdete, 15-14 millió év);
a Pannon-medence fejlődéstörténetének geofizikai, üledékföldtani és fáciestani, paleogeográfiai értelmezése;
az ősföldrajzi rekonstrukció prognosztikai, alkalmazott földtani hasznosítása.