Pogácsás György
MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt., Budapest, H
GyPoga@mol.hu
A neogén/kvarter során a Kárpát-medencében a Himalája kiemelkedésével összemérhető, 6-8 kilométer amplitúdójú, csak éppen fordított irányú, süllyedésben megnyilvánuló kéregmozgások mentek végbe. A medencerendszer hármas osztatú szerkezetalakulását (riftesedés, termikus süllyedés, inverzió) megszabó lemeztektonikai folyamatoknak a Föld ősi múltjából származó, a bolygó mélységeibe zárt hasadó anyagok radioaktív bomlása során termelődő, és a felszín felé áramló hő, illetve az általa gerjesztett köpenyáramlás-rendszer volt a hajtómotorja. Riftesedési fázis. Az oligocén végén és a miocén elején a medencerendszer aljzatát alkotó mikrokontinensek (Pelso, Tisza) több száz kilométeres nagyságrendű oldaleltolódásokkal és intenzív rotációkkal kerültek jelenlegi helyzetükbe. A Magura-tenger óceáni típusú aljzata, nem férvén el az egymáshoz közeledő afrikai és európai litoszféra lemezek között, fokozatosan szubdukálódott. A betolódó millió köbkilométer térfogatú óceáni lemez fölött, annak növekvő dőlésszöge miatt, erős szívóhatás lépett fel és nagy erejű, forró köpenyáramlások alakultak ki. A köpenyáramlások által alulról vékonyított mikrokontinensek kérgét törések (oldaleltolódások, alacsony dőlésszögű ívelt vetők, extenziós normálvetők, lisztrikus vetők) szabdalták, ezek mentén kezdődött a rendszer felnyílása. Az alátolódó óceáni lemez felső kőzetrétegei a szubdukció során részben lehámozódtak és nyugatról kelet felé haladva egymásra torlódva pikkelyekbe, takarókba rendeződtek, feltorlódott a Kárpátok íve. A takarók feltolódási irányai (az "orogén vektorok") mindenütt a betolódással ellentétes irányba, kifelé, a stabil Európa felé mutatnak Az oldaleltolódások konkáv kanyarulatai mentén keskeny aszimmetrikus félárkok, rombusz alakú széthúzásos medencék alakultak ki, jellegzetes tengerágakat formálva. A szubdukcióhoz kapcsolódva 1000 kilométer hosszú vulkáni ív jött létre. A nyugaton, illetve a keleten található a vulkáni képződmények közt 20 millió év a korkülönbség, jelezve a szubdukciós folyamat súlypontjának keleti irányú vándorlását. A takaróképződéssel kapcsolatos térszűkülést a Pelso és Tisza mikrolemezek extenziós megnyúlása egyenlítette ki. Termikus süllyedési fázis. A kéreg vékonyodásával megemelkedett a litoszféra hőmérséklete. Felmelegedése egészen addig tartott, amíg a betolódó lemez meredekségének növekedését kísérő szívóhatás nyugatról kelet felé haladva, fokozatosan abba nem maradt. A betolódás megszűntével leállt a Kárpát-medence riftesedésének hajtómotorja. Megváltoztak a főfeszültség irányok, a korábban kialakult széthúzásos medencék kompressziós hatás alá kerültek, a bennük lerakódott üledékek felboltozódtak és részben erodálódtak. A synrift fázisban felforrósodott kéreg a betolódás leállását követően hűlni kezdett. A hűlési folyamatot a kéreg termikus kontrakciója, sűrűség-növekedése kísérte és a továbbiakban ez vált a medencesüllyedés fő hajtómotorjává. A termikus fázisban a korábbi rombusz alakú kis medencék helyett nagy, 600-700 km átmérőjű medence-rendszer alakult ki. A geodinamikai mechanizmus váltását jelzi a tektonikai stílus megváltozása. Nem fejlődtek tovább az ívelt lisztrikus vetők, helyüket sík normál vetők és lefelé növekvő üledékes vetők vették át. Nagymértékben lecsökkent az oldaleltolódásos mozgások intenzitása, de oldalelmozdulások nyomai még a kvarter üledékekben is kimutathatók. A riftesedési fázisban elsősorban a külső, a termikus fázisban pedig a belső medencék süllyedtek intenzíven. Az egymásra diszkordanciával szuperponálódó synrift és termikus medencerendszerekben közel 150 000 köbkilométernyi neogén összlet rakódott le. Ennek anyagát a szubdukciós öv mentén feltorlódott hegyláncok eróziós törmeléke alkotja, amelyet nagy vízhozamú folyók északnyugat, észak, északkelet felől szállították magukkal a Pannon-tóba. A termikus fázis kezdetén, mintegy 14 millió évvel ezelőtt, a süllyedés sebessége jócskán felülmúlta az üledék felhalmozódás sebességét. Ily módon az alsó pannonban, 10-11 millió éve, 1000-1500 méteres vízmélységek alakultak ki a partoktól távoli belső, éhező medencerészeken. A medence centrum felé gyorsan progradáló feltöltődés különböző típusú üledékei, az ezer méternél is mélyebb vízben lerakódó mélymedence és deltaelőtéri agyagmárgák, a deltalejtőkön lezúduló homokos turbiditek, a meredek dőlésű deltalejtő üledékek, a deltafronti zátony homokok, a vízszintes településű deltasíksági agyagos ártéri üledékek az egész medence-rendszerben megtalálhatók. A medence süllyedésének és feltöltődésének sebessége a Szolnoki Formáció lerakódását követően, 7-9 millió évvel ezelőtt került egyensúlyba, majd a feltöltődés vált dominánssá. Inverziós fázis. Afrika és Európa további közeledése vezetett el a Pannon-medence fejlődésének harmadik, kompressziós záró fázisához. A közeledő kontinensek nyomása inverziót eredményezett, a Dunántúli- és az Északi-középhegység területe fokozatosan kiemelkedett. A hegységek peremén az eredetileg vízszintesen lerakódott pliocén üledékek eredeti helyzetükből kibillentek, felső rétegeik a hegység irányába haladva növekvő vastagságban erodálódtak, lepusztultak. Nyugat-Magyarországon az egykor vízszintes településű miocén/pliocén rétegek hullámokba gyűrődtek. Ezzel szemben az Alföld középső és déli része még mindig süllyed és ott a negyedkor kezdete óta ezer méternél vastagabb fiatal üledéksor halmozódott fel. Ebben a térségben még nem váltotta fel a termikus medencesüllyedést a legújabb kori kompresszióhoz kapcsolódó emelkedés és inverzió.