A földtani ismeretek terjesztése a Természettudományi Közlöny
és a Természet Világa hasábjain
Kecskeméti Tibor
Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, H
kecs@paleo.nhmus.hu
Európa egyik legrégibb, 131. évfolyamát jegyző ismeretterjesztő folyóirata a Természettudományi Közlöny, illetve 1968 óta szellemi- és jogutódja a Természet Világa (a lap 1946 és 1956 között a Természettudomány, a Természet és Technika, a Természet és Társadalom nevet viselte).
A folyóirat a századfordulóig számos eredeti cikket is közölt. A természettudományok erőteljes fejlődése és differenciálódása nyomán azonban a szakcikkek a 20 .század elejétől kezdve fokozatosan átkerültek az egyes tudományágak szaklapjaiba, így a lap főprofilja a természettudományok népszerűsítése lett.
A földtan kezdettől fogva saját tudományos publikációs fórumokkal rendelkezett (a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai, Földtani Közlöny, a Földtani Intézet Évi Jelentései, Évkönyvei), így a Természettudományi Közlönyben megjelenő földtani cikkek szinte kizárólag az ismeretterjesztést szolgálták. Ez jellemzi a lap földtani témájú cikkeit mindmáig. A cikkek a legszélesebb skálán képviselik a földtan és szakágai, résztudományai ismeretanyagát, témáit. A legtöbb közlemény az ásvány-, kőzet- és őslénytan köréből jelent meg, de számos cikk foglalkozott/foglalkozik tektonikával, általános földtani témákkal (vulkanizmus, földrengések, üledékképződés), a talajok, vizek, barlangok földtanával, rétegtani, őséghajlattani, műszaki- és környezetföldtani kérdésekkel, ásványi nyersanyagtelepekkel és geomorfológiával. Megismertetnek új elméletekkel, módszerekkel, bemutatnak intézményeket és tudósokat, foglalkoznak oktatás-módszertani problémákkal. A témák feldolgozását tekintve a közlemények alapvetően kétfélék: az új kutatási eredményeket ismertetők, illetve a már ismert témákat számos aspektusból bemutatók. A lap az oktatást és a továbbképzést mindig elsőrendű feladatának tekintette. Korábban többnyire a Pótfüzetekben, majd a Studium és a Fórum, újabban a Horizont című rovatában, valamint különszámaiban megjelenő tanulmányaival segíti a tanárok szervezett kereteken kívüli továbbképzését, egyetemi hallgatók friss információkkal történő ellátását. Ifjú olvasói közül nem egyet indított el földtani tudományos pálya felé. Szerzői között mindig a kor legkiválóbb szakembereit, legjobb ismeretterjesztőit találjuk.
Az előadás mind a tematika gazdagságára, mind az oktatást, valamint a színvonalas ön- és közművelést szolgáló törekvésekre hoz jellegzetes példákat.