Az Imreg és Zemplén községek melletti, tenger alatti polimetallikus és
nemesfém ércesedések földtani és ásványtani összehasonlítása
a Tokaji-hegység hasonló, de szárazföldi ércelőfordulásaival
Bacsó Zoltán
nyugalmazott geológus, Kassa, SK
A Zempléni-szigethegység melléki, árok peremi ércesedés tengeralatti megfelelője a Tokaji-hegység epitermális teléres ércesedésének. Míg a szlovák területen az ércesedés főként Imreg, Zemplén, Céke és Szürnyeg község határában, a Zempléni-szigethegységtől közvetlenül keletre, az Eperjes-királyhelmeci-árokban, kvarcdiorit-porfír lakkolittal kapcsolatban, kaldera szerkezetekben fejlődött ki, addig a Tokaji-hegységben a szárazföldi vulkáni kőzetekben kialakult törésvonalak menti ércesedés a jellemző.
A szlovák és magyar területen lévő neogén ércesedés abban hasonlít, hogy Imreg és Zemplén környékén és a Tokaji-hegységben is savanyú riodácit-riolit és intermedier andezit-dácit összetételű kőzetekben és felzikus vulkáni üledékekben van jelen.
Az imreg-zempléni és a tokaji-hegységi neogén ércesedések döntő részben az alacsony szulfidos (low sulfidation) epitermális ércaltípushoz tartoznak, míg a magas szulfidos (high sulfidation) epitermális ércaltípus csak járulékosan és helyenként van jelen.
A tenger alatti imreg-zempléni ércterület a tokaji-hegységi szárazföldi ércterülettől a Mg-klorit ásványok és a Mg-karbonatok jelenlétében különbözik. Tenger alatti és a kuroko ércekre emlékeztető jellegéből adódik az imreg-zempléni ércesedés zömének a középső-bádeni vulkáni üledékhez kötött szubhorizontális kifejlődése, mátrix-breccsás és telérhálózatos megjelenése, míg a Tokaji-hegységben mindenütt teléres ércesedés ismeretes.
Az Imreg melletti tenger alatti környezetben függőlegesen és vízszintesen három világosan kifejlődött érczóna ismeretes. Az első a riodácitos vulkáni üledék felső, nagyobbik részében (többnyire 33 - 160 m mélységben) jelenlévő szfalerit-galenit-piritből álló, átkristályosodott fekete (kuroko) érc, szubhorizontális szint, amelyben járulékosan jelen van kalkopirit, tetraedrit, tennantit, pearceit, polibázit, akantit, Zn-ankerit, kalkozin, bournonit, greenockit és cinnabarit. A meddőkőzetben Mg-sziderit, Mg-ankerit, kvarc és barit található. Az érces szint az imreg-kenderföldi hidrotermális főkürtő felett és környékén alakult ki.
A riodácitos vulkáni üledék alsó részében kalkopirit-pirit-markazitból álló szubhorizontális és átkristályosodott sárga ércszint ismeretes, benne járulékosan van galenit és szfalerit. A vulkáni üledékes rétegösszlet alsó részében lévő kvarcdiorit-porfír teleptelér és telér formájú intrúziókban, az arany ércesedés kísérőjeként járulékosan és rendszeresen jelen van scheelit, volframit és szpekularit. A sárga ércek meddőásványai a Mg-sziderit, barit, kaolinit és kvarc.
A harmadik imregi ércszintet a hidrotermális főkürtő alsó, kvarcdiorit-porfírból álló intruzív, lakkolit formájú része jelenti, amelynek felső részében, többnyire 180 - 250 m mélységben, erecskék és impregnációk alakjában helyenként pirit, kalkopirit és arany ércesedés fejlődött ki. Itt a kísérő meddőásványok a Mg-kloritok (brunsvigit, piknoklorit és ripidolit), Mg-sziderit, szericit és adulár.
A Tokaji-hegység függőleges érczonációja lényegében megegyezik a nagybánya-felsőbányai (erdélyi) ércmező területén ismert kifejlődéssel, azzal a különbséggel, hogy csak a felső aranyszint van ténylegesen kifejlődve, míg a Zn-Pb szint csak embrionálisan és csak nagyobb mélységből ismeretes (Telkibányán). A nagybánya-felsőbányai ércterületen meglévő réz zóna teljesen ismeretlen a Tokaji-hegységben.
Az Imreg-Zemplén térségében szerzett földtani-teleptani tapasztalat alapján műrevaló érctelep feltárása a Tokaji-hegységben a legvalószínűbb, Regéc-Baskó-Óhuta térségében. Geofizikai (gravitációs, mágneses) adatokból kiindulva műrevaló érc remélhető a Bodrog és a Tisza találkozásától 10 - 16 kilométerre északkeletre eső területen.