Szabó Mária
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, H
szmarcsi@ludens.elte.hu
A térség kiemelkedő természeti értéke maga a táj, a Duna által létrehozott és változatosságában megőrzött, egyedülálló hidrológiai és geomorfológiai képződmény, talaj és klimatikus adottságaival, természeti kincseivel és növény- és állatvilágával együtt. Az erre épülő és vele szorosan összefonódó társadalmi és gazdasági rendszer elemei jelentős potenciállal rendelkeznek.
A Duna a Szigetközben mindig is meghatározó jelentőségű volt. Megszabta és megszabja a partján élő közösségek életviszonyait, a települések helyét és formáját, a művelési ágak megoszlását, a gazdálkodás helyét és módját és a közlekedési viszonyokat. Története hűen tükrözi a partjain megtelepedő társadalom gazdasági, politikai fejlettségét, szervezettségét, szellemi fejlettségét.
A területen történt antropogén beavatkozások (települések kialakulása, folyószabályozások, mezőgazdasági művelés) már a múltban is nagy mértékben átalakították a tájat, de ökológiai potenciálját nem csökkentették jelentős mértékben.
A szigetközi táj átalakulásának több lépcsője volt:
A XVIII. században kezdődött jelentősebb mértékű vízrendezések.
1831-ben egymástól független szakaszokon kezdődött a szigetközi Duna-meder és a mellékágak szabályozása.
A kisvízszabályozás, amely az 1900-as évek elején vette kezdetét.
Az utolsó drasztikus tájátalakító tevékenységet az 1977. évi államközi egyezmény a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer építésének megkezdéséről indította el.
1992. októberében a Duna elterelése.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése, illetve egyes részeinek üzembe helyezése olyan drasztikus beavatkozásoknak számítanak a területen, amelyek jelentős mértékben veszélyeztetik a természeti tényezőket és ezáltal csökkentik a táj ökológiai potenciálját is, ami a társadalmi környezetre is káros hatást gyakorol. A beavatkozások káros hatásait visszafordítani ugyan nem lehet, azonban csökkenteni igen. Ami ennél is fontosabb, hogy megfelelő ismeretek birtokában és kellő körültekintéssel a jövőben a negatív hatású beavatkozások elkerülhetőek lennének, ami által az ökológiai potenciál romlása és az e folyamat által indukált következmények csökkenthetők vagy részben visszafordíthatóak lennének.