Új országos gravimetriai hálózatunk (MGH-2000) és az
Egységes Európai Gravimetriai Hálózat (UEGN)
Csapó Géza
Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest, H
csapo@ffo.elgi.hu
Az integrációs törekvések egyik műszaki követelménye az együttműködő országok geodéziai alapjainak egységesítése, az egységes európai referencia-rendszer megteremtése. Ennek egyik célja a geotudományok számára korszerű adatok szolgáltatása a Föld alakjának, méreteinek és nehézségi erőterének, ezek időbeli változásának tanulmányozásához és geodinamikai célokra (mozgásvizsgálatokhoz). A másik cél olyan korszerű vízszintes és magassági alaphálózat kialakítása, amelyre támaszkodva kielégíthetők az alsógeodézia részletes munkáinál jelentkező egyre növekvő pontossági követelmények is.
Az első, 1900-ban létrehozott európai referenciarendszer a Bécsi Gravimetriai Rendszer volt. Ezt már 1909-ben felváltotta a Potsdami Gravimetriai Rendszer, amely 1971-ig volt érvényben. A mérőeszközök rohamos fejlődése és az ezekkel végzett egyre sokasodó mérések kimutatták, hogy e rendszer kezdőpontjának nehézségi gyorsulási értéke (12-16)×10-5 ms-2 értékkel hibás. Miután ez már metrológiai feladatoknál is problémákat okozott, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség (IUGG) 1971. évi moszkvai ülésén új európai vonatkozási rendszert fogadott el (IGSN'71), amely a potsdami kezdőértéket -14×10-5 ms-2 értékkel javította.
A gravimetriai alaphálózatok korszerűsítésében nagy szerepet játszott az abszolút graviméterek elterjedése, amelyekkel közvetlenül lehet meghatározni a nehézségi gyorsulás helyi értékét, ms-2 mértékegységben, néhány mGal (1 mGal = 10-8 ms-2) megbízhatósággal. Ilyen berendezés Európa számos országában (Németország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Oroszország, Ausztria) van. A nyugat-európai országok hálózat korszerűsítése után 11 ország gravimetriai alaphálózatának bevonásával 1993-ban létrehozták az Egységes Európai Gravimetriai Hálózat első változatát, amelynek számítási munkáit 1994-ben fejezték be (UEGN'94). E rendszer jelentősége nagyobb pontosságán túlmenően az, hogy az egyes országoknak nem kell a rendszer kezdőpontjáról levezetniük saját hálózatuk kiinduló értékét, mert az abszolút állomások pótolják azt. További előny, hogy az alaphálózatokban a relatív graviméterek szabályos hibái nem okoznak méretarány-torzulásokat, mert a kellő számú abszolút állomás kalibrálási lehetőséget biztosít.
Magyarországon az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet végzi az országos gravimetriai alaphálózattal kapcsolatos karbantartási és korszerűsítési munkákat. Az első országos alaphálózat (MGH-50) pontpusztulásai szükségessé tették új hálózat létrehozását, amit folyamatos munkával és a szomszédos országokkal együttműködve 1988-ban fejeztünk be (MGH-80). Az MGH-50 hálózat potsdami rendszerű volt, Budapest főalapponttal, melynek g értékét még a harmincas években Oltay professzor vezette le relatív ingaberendezésekkel más európai pontokról. Az MGH-80-as hálózatban már öt abszolút pontunk volt és ezek, valamint néhány korábbi pont jelentette a kiegyenlítés kényszerértékeit. Alaphálózatunk korszerűsítését folyamatosan végezzük nemzetközi vagy kétoldalú programok alapján. Ezáltal sikerült elérni 15 hálózati pontunk nehézségi gyorsulási értékének abszolút módszerrel történő meghatározását. E pontokat relatív graviméter-csoporttal kötöttük össze, korábbi hálózati pontok bevonásával. Így alakítottuk ki legújabb hálózatunkat (MGH-2000), amelyben a hazai és a szomszédos országok összemért abszolút állomásainak g értékét vettük kényszernek a kiegyenlítéshez. Így mostani hálózatunk úgynevezett abszolút rendszerű.
Az 1989-ben bekövetkezett változások lehetővé tették az MGH-2000 csatlakoztatását az UEGN-hez. Ebből a célból alkalmasan kiválasztott 46 pontból álló hálózatot alakítottunk ki, amelynek műszaki adatait átadtuk az UEGN programot vezető szervezetnek. Az UEGN második változatának (UEGN'2000) kiegyenlítésére 2000-ben kerül sor.