Mit mond a paleomágnesség a Kárpát-medence kialakulásáról?
Márton Emő
Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest, H
paleo@elgi.hu
A kőzetekben rögzült paleomágneses irány alkalmas kőzettömegek vízszintes helyzetváltoztatásának jellemzésére, mert szögértékei közül az inklináció attól függ, milyen földrajzi szélességen volt a kőzettömeg a mágneseződés idején, míg a deklináció azon forgások eredője, amelyekben a vizsgált kőzet a mágnesezettség felvételét követően vett részt. A paleomágneses deklinációban kódolt információ tehát akkor érthető meg teljesen, ha a forgások történetét időben visszafelé nyomozzuk.
A kőzettömegekről, legyenek azok takarók, különböző méretű blokkok, mikrolemezek, sőt nagy litoszféra lemezek, a módszer segítségével meg lehet állapítani, hogy mely geológiai időkben mozogtak más kőzettömegekkel koordináltan, és mikor önállóan. Ezért a paleomágneses eredmények választ adhatnak a Kárpát-medence kialakulásával kapcsolatban is olyan kérdésekre, mint
a tektonikai egységek eredete (melyik nagy litoszféra lemezről szakadtak le),
különböző geológiai időkben elfoglalt földrajzi szélességük,
forgásaiknak nagysága, iránya, ideje és
a környező Kárpátok, Alpok és Dinaridák tektonikai egységeivel való viszony alakulása.
Az adatrendszer, amelyet a fenti szempontból értelmezhetünk, leggazdagabb az elmúlt 50 millió évre. Ebből az látszik, hogy az 50-től 19 millió évig terjedő, azaz a középső-eocéntől a középső-miocénig tartó időszak tektonikailag viszonylag eseménytelen volt, míg utána gyorsan követték egymást a jelentős forgásokkal járó tektonikai mozgások. Ezek a Kárpát-medence északnyugati felét ma elfoglaló területen nyugati rotációkkal jártak együtt.
A Kárpát-medence déli felén uralkodó keleti rotációk mellett nyugatiak is előfordulnak és zömében szintén 19 millió évnél fiatalabbak.
A harmadkorra kirajzolódó mozaikszerű kép miatt a mezozoós és paleozoós paleomágneses irányok csak szigorúan vett származási területük jellemzésére használhatók biztonsággal.
Ezekből arra következtethetünk, hogy a Dunántúli-középhegység az Afrikai-lemezről, a Mecsek-Villány blokkja pedig az Európai-lemezről szakadt le.