A térképkészítés története
11.jpg - 20319 Bytes
Kb. 1630.
Két pont közötti egyenes kitűzése beintéssel és a mért távolság számszerű meghatározása.

8. ÉPÍTMÉNYEK TÉRKÉPEZÉSE, FELMÉRÉSE, KITŰZÉSE

Az újkor térképésze nemcsak világtérképeket készített a földrajzi felfedezések területeit is feltüntetve, hanem egyes épületek (várak, templomok, kastélyok) és környezetük (a terek, az utcahálózat, a hidak stb.) felmérése, térképezése is gyakori feladatuk volt.
Először fel kellett mérni, aztán térképezni, majd megtervezni a kastélyt, a parkot, annak útjait stb. Ezután a tervrajzon szereplő helyet, sarokpontokat, tengelyvonalakat, magassági szintet és más méreteket a helyszínen ki kellett jelölni. Ezek a mérések, ívek pontos kitűzéséből álltak, amelyek az alapok lerakását, pillérek, bástyák helyének kiásását előzték meg. E műveletekhez irányzókat (dioptrákat), cövekeket és kitűző rudakat használtak. Az építéshez szükséges hosszakat pedig mérőrúddal, mérőzsinorral, mérőkötéllel vagy mérőlánccal mérték meg. Az 1600-as évek elején sok vár, kastély, park épült azokon a területeken, ahova a török uralom nem terjedt ki.
Az említett mérések voltak a mai építészeti, mérnöki felméréseknek az újkori elődei. Mint tevékenység azonban nem volt új, erről tanúskodik azoknak az ókori babilóniai és római kori alapítású városoknak (pl. Aquincum-nak) a szabályos derékszögű négyszög alakú utcahálózata, az utak, vízvezetékek rendszere, amelyek elrendezése csodálkozásra késztetik a ma emberét is.


1left.gif - 267 Bytes 1up.gif - 280 Bytes 1right.gif - 266 Bytes