Szép magyar térkép kiállítás és pályázat 1996.
A kiállítás megnyitásakor elhangzott beszéd (Klinghammer István)

Hölgyeim, Uraim,
Kedves Vendégek !

A Lázár deák Térképészeti Alapítvány célja a hazai térképkultúra színvonalának növelése, a térképhasználók táborának kiszélesítése.
Szívós ismeretterjesztéssel és - horribile dictu - reklámozással elérni azt, hogy egyre több ember igényelje a térképet, végezze munkáját térképpel vagy ábrázolja munkája eredményeit térképen.

A térképkészítés mint tudományos tevékenység először a prediszciplináris tudomány eleme volt. Ezt az időszakot olyan, zömében természettudományi irányultság követte, amelyben a térképszerkesztés az alkalmazott matematika egyik ágaként fejlődött. A kartográfiának a földrajz és geodézia határterületeként való kifejlődésével olyan részei alakultak ki, amelyek a műszaki illetve hadtudományokhoz tartoztak. A térképészet természettudományos orientációja új formát nyert a tematikus térképek megjelenésével. Ezen a módon kapcsolatba került egy egész sor olyan természettudományos diszciplínával, amelynek már a megszületésénél szerepet játszott, például a geológiával, a meteorológiával, az oceanográfiával. Emellett a térképészet a gazdasági és történeti kartográfia alakjában a társadalomtudományok részterületeként is kifejlődött.
A Kárpát-medence ábrázolását az ókori térképészet emlékei között először a II. században élt alexandriai Ptolemaiosz nyolckötetes földrajzi munkájának térképein találjuk.
A honfoglalás utáni évszázadban, a X. század végén keletkezett angolszász zsoltár-világtérkép, a Cottonian, a Kárpát-medencét elfoglaló magyarokat mint a hunok leszármazottait (hunorun gens) jelöli.
A németországi ebstorfi kolostorban talált XIII. századi térképen már azt olvashatjuk, hogy a hunok egykori földje Magyarország (Pannonia inferior quae nunc Ungaria).
Az első magyar térkép a XVI. század elejéről származik; Lázár 1514 körül készült munkája.
A magyar térképészet Lázár utáni története bizonyítja, hogy az ismeretek nemzetközi áramlása mellett a hazai oktatás és a kutatás nemzeti céljainak alapvető jelentősége van abban, hogy a tudomány a kultúra és a társadalom hatóerejévé válhasson.

A jeles előd-térképkészítők rangos munkáinál talán még fontosabb magyar érték a térképész képzés XVIII. századi hazai jelentkezése. Pázmány Péter jezsuita püspök által 1635-ben alapított nagyszombati egyetemen több kiváló földmérő és térképész tanult. Az egyetem matriculájában négy hallgató nevét találjuk, akik később jelentős munkásságot végeztek
- Sártory János 1747-ben, Dholuczky János 1767-ben, Magyar István 1774-ben, Spaits István 1777-ben szerepel az iratokban. Azonban a matricula hiányos, még húsznál több neves térképészünkről feltételezhető, hogy Nagyszombatban, majd az 1777-es átköltözést követően Budán tanultak.
Bizonnyal a nagyszombati egyetemen, vagy már az átköltözést követően Budán tanultak olyan kiváló térképező mérnökeink, mint Bedekovich Lőrinc (kb. 1751-től kb. 1825-ig) a jászkun területek, Balla Antal (1739-1815) Pest megye feltérképezője, vagy a külföldön boldogulást keresők közül Szentmártony Ignác (1718-1793) és Szluka János (1725-1780), ők az Amazonas tájain a spanyol és portugál hódítások határvonalat mérték fel és Éder Xavér Ferenc (1727-1773), aki húszéves munkával elkészítette Peru és Bolívia térképét. Alapvető jelentőségűnek bizonyult a földmérő- és térképész-szakember képzés terén az egyetem bölcsészeti karán 1782 és 1850 között működő mérnöki intézmény, az Institutum Geometricum.
Bár az egyetemen állandó volt a geometria tudományok tanítása, sőt az 1735-ben nyílt selmecbányai bányatisztképző iskolán, amelyet 1770-ben akadémiának minősítettek szintén tanítottak földmérést, 1782-ben megérett az idő arra, hogy II. József reformjai kapcsán a földmérők képzését intézményesítsék. Az Institutum Geometricum 1782. november 15-én nyílt meg a Budai Várban lévő régi káptalani házban (a későbbi dézsmaházban), meglehetősen szűkös körülmények között. 1784-ben, amikor az egyetemet Pestre hozták át, az Institutum is átköltözött a ferencesek zárdájának a területére, a mai Egyetemi Könyvtár délkeleti sarka tájára. Egy bécsi, 1850. október 15-i miniszteri rendelet az Institutumot megszüntette, és azt az 1846. november 1-én megnyílt József Ipartanodába, a Műegyetem elődjébe beolvasztotta.
Az Institutum fennállása alatt 1275 mérnöki diplomát adott ki. Az itt végzett szakemberek irányításával alakult ki az 1867-es Kiegyezés korának rendezett, iparosodó, többé-kevésbé modern Magyarországa.
Az Institutum Geometricumnak a kor szakemberképzésében betöltött helyét és rangját jelöli, hogy a híres párizsi Ecole Politechniquet, amelyet a francia Konvent határozata alapított, csak az 1790-es évek derekán szervezték. Tehát az a 49 oklevél, amelyet a Institutum Geometricum a párizsi politechnikum előtt kiadott, a világ első polgári mérnöki oklevele.
A 68 évig működő intézet legjelesebb térképező tanítványai:

Ugyancsak szép, közel 200 éves hagyományokra tekint vissza a katonai képzés keretében folytatott térképészeti oktatás is, amelynek tantervi bizonyítékait az 1812-es évtől a váci Ludoviceum, majd 1836-tól a pesti Magyar Hadi Főtanoda dokumentumai őrzik.
Van hagyománya, van iskolája a magyar térképészetnek, és van hál’Isten rangja is a magyar kartográfusnak.
A magyar térképészet mércéje mindig a nemzetközi színvonal!
Ez így volt a kezdetektől és így van - mint a kiállított térképek zöme bizonyítja - ma is.
A pályázati anyag, a közel 100 térkép igazolja állításom, - elég végigsétálni a kiállításon, végignézni a publikált munkákat.
De bizonyítanak ezek a térképek mást is!
Az elmúlt évtizedek tudományos technikai fejlődése, kiváltképpen az elmúlt húsz év mikroelektronikai forradalma, az új digitális technológiák térhódításával, sőt hatalomátvételével járt.
Ezzel a paradigmaváltással, a földrajzi információs rendszerek létrejöttével, nemcsak a térhez kötött strukturális adatok feldolgozása alakult át, hanem a kartográfiai ábrázolás, a vizuális kép is változott.
És ez a pályázati anyag bizonyítja, hogy a magyar szakemberek, a térképeket készítő kartográfus kollégák lépést tartanak a nemzetközi technológiai fejlődéssel, sőt hozzátesznek az európai kiadók komputer technikájához.
A felkért szakmai zsűri: és a zsűri segítői: az alábbi döntést hozta:

A pályaművek átlagos színvonala magas volt, meghaladta a előző évit, kiemelkedő alkotás viszont nem volt közöttük. Ezért a zsűri I. díjat nem adott ki.

II. díjat kapott

  • a GIZIMAP, Budapest
    Caucasus, Armenia, Azerbaijan, Georgia térképe

III. díjat kapott

  • a Cartographia Kft., Budapest
    Első atlaszom c. műve és
  • a Zéta-Sport Bt., Nyíregyháza
    Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1:150 000-es méretarányú térképe

Dicséretet kapott

  • a Magyar Honvédség Térképészeti és Katonaföldrajzi Intézete, Budapest
    Kőszegi-hegység térképe
  • a Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest
    Magyarország Öröm és Bánat térképe és
  • a Magyar Könyvklub-Officina Nova Könyvek és Helikon Kiadó, Budapest
    Új Képes Történelem könyvsorozat "Árpád jöve magyar néppel" és "Árpád örökében" c. köteteinek térkép-illusztrációja.

A Lázár deák Alapítvány nevében tisztelettel gratulálok a díjazottaknak és köszönöm az összes pályázó szép művét.
Köszönöm minden kedves közreműködő, a pályázat sikeres szervezésében és a kiállítás megrendezésében résztvevő barátunk, kollégánk munkáját.
A pályázatra beküldött művek 1997. április végéig megtekinthetők az Országos Széchenyi Könyvtár kiállító helyiségében.
A díjazottak listája az Interneten az ELTE Térképtudományi Tanszék, illetve a magyar térképészet weboldalain már olvashatók.
Kérem kedves vendégeinket és kedves pályázóinkat, tekintsük meg együtt a "Szép magyar térkép 1996" pályázati anyagából rendezett kiállítást.
Szép magyar térkép kiállítás és verseny 1996.
Vissza a magyar térképészet kezdőoldalára!