I. A témaválasztás indoka, az értekezés célja

A számítógépes kartográfia alkalmazásával egyre inkább lehetőség nyílik különleges, egyedi, mégis sokak érdeklődését felkeltő témák térképi ábrázolására. A diplomamunkám kiválasztásakor is ilyen megfontolásból került sor a Közép-Tisza-vidék horgászati témájú feldolgozására (Kovács 1995, Pődör 1995).
Jelen értekezés elsődleges célja, e munka folytatásaként, olyan jelkulcsrendszer létrehozása, mely hazánk vizeire adaptálva horgászati témájú térképsorozat alapjául szolgálhat, így alkalmas arra, hogy Magyarország horgászvizeit megfelelő részletességgel ábrázolhassuk. A tematikus kartográfia ezen kis szeletét teljesen felölelő dolgozatomban áttekintést nyújtok az adatgyűjtés elsődleges forrásaitól kezdve a téma aprólékos kivitelezésén át a kialakított jelkulcsrendszer vizsgálatáig.

II. Kutatási módszerek

A kutatás két eltérő területre terjedt ki, ebből adódóan két különböző módszer alkalmazására került sor.
A horgásztérképek vizsgálatánál, ezek fajtáinak osztályozásánál, a tematikus térképészeten belül elfoglalt helyük meghatározásánál, továbbá a jelkulcs létrehozásánál a kutatás a szakirodalom tanulmányozását, megjelent térképek vizsgálatát, illetve az Internet böngészését jelentette. Az így megszerzett ismereteket fejlesztettem tovább, illetve alkalmaztam ezen speciális területen.
A kutatás további szakaszát az ily módon létrehozott jelkulcs elemzése jelentette. Statisztikai, illetve pszichológiai vizsgálati eredményekre alapozva összeállítottam két alapvetően eltérő tesztet, melyekkel a kialakított jelkulcsrendszer haljelekre vonatkozó elemeit vizsgáltam, az így kapott vizsgálati eredményeket statisztikai feldolgozási módszerek segítségével elemeztem, és következtetéseket vontam le ezek felhasználásával.

III. Az értekezés tudományos eredményei

1. A tematikus térképekre vonatkozó különböző osztályozási faktoroknak megfelelően meghatároztam a horgásztérképek hovatartozását ezeken a rendszereken belül.
2. A korábban, mások által megalkotott metódus szerint rendszereztem és osztályoztam a horgásztérképek különböző fajtáit.
3. A fellelhető és számomra hozzáférhető térképészeti kiadványok vizsgálatát elvégezve bebizonyítottam, hogy az értekezésben tárgyalt és a Mellékletben látható térképi jelkulcsot eddig még nem alkalmazták.
4. Ugyancsak a már megjelent térképészeti kiadványokra hivatkozva alátámasztottam azon feltevést, mely szerint szükséges és lehetséges a különböző halfajokat, különböző jelkulcsi jelekkel ábrázolni.
5. Jelkulcsrendszert hoztam létre képszerű jelekből a horgásztematika térképi megjelenítésére.
6. Vizsgálatokat végeztem a megalkotott térképjelek információ-közvetítési képességének és mértékének meghatározására.
Az utóbbi két pontot, mivel az értekezés magját alkotják kicsit részletesebben is kifejtem az alábbiakban:
Az értekezés elsődleges gondolata és célja egy olyan jelkulcsrendszer létrehozása volt, mely alkalmas arra, hogy nagyobb méretarányú térképeken a horgászati lehetőségekről a lehető legtöbb térképi információt nyújtson mégpedig úgy, hogy a halak legvalószínűbb tartózkodási helyét és az adott helyhez rendelt faját magáról a térképről le lehessen olvasni. Épp ezért nagyon pontosan ki kellett dolgozni azokat az elveket, melyek segítségével az egyes halfajok úgy ábrázolhatók, hogy bizonyos határokon belül a megalkotott jel sematikus, ám őrzi az ábrázolt halfaj egyedi jegyeit is. A speciális biológiai szakkönyvek, fajhatározók bármely állatfaj esetén segítséget nyújthatnak a fajok egyedi jegyeinek meghatározásában, amelyek egyértelműen és kizárólagosan azonosíthatóvá teszik az adott állatfajt. Ezen tervezési fázisban nyújtott segítséget Pénzes Bethen és Tölg István "Halbiológia horgászoknak" című könyve. E mű felhasználásával meghatározhatók azok a lépések, melyek segítségével megalkotható egy egyszerűsített, mégis az egyedi, csak egy meghatározott fajra utaló jellemzőket megőrző jelkulcsi jel. A megalkotott jelek általában jól karikírozzák a bemutatott halfajokat. Fontos, hogy az olyan egyedi jegyek, mint a törzs formája, az úszók elhelyezkedése és formája, a fej alakja, a bajuszok, esetlegesen a tok alakúakra jellemző fogas vértsor stb., megfelelően hangsúlyosak legyenek. A szakirodalomra támaszkodva eldönthető, hogy a jel megrajzolása során, mely anatómiai részek, formák, vonalak legyenek hangsúlyosak, melyek kapjanak színkitöltést, és melyek azok a jellemzők, amelyek elhagyhatóak. Ezen halbiológiai forrás, illetve a már megalkotott jelsorozat esetén alkalmazott módszereket követve, bármely Magyarországon honos halfaj ábrázolása megoldható. Az alaktanilag hasonló halfajok elkülönítésére jól felhasználható a képszerű jel és a halfaj nevét jelölő kezdőbetű kombinációja.
Madártani megfigyelésekre alapozva, hasonló elveket követve madárfajok jelkulcsi jelét is megalkottam, így bizonyítva ezen elvek általános érvényűségét.
Az előzetes elképzelések szerint (Kovács-Pődör 1998) az értekezés mellékletét képező térképek az egész ország területét bemutató horgászati témájú térképsorozat részét képeznék. Épp ezért szükségesnek látszott olyan jelkulcs kidolgozása, mely széleskörűen és hatékonyan képes bemutatni az eltérő természeti adottságú horgászati vizeket. Ahhoz, hogy kifejezetten a tematikus téma ábrázolására speciálisan létrehozott jelkulcs hatékonyságát, olvashatóságát meg lehessen állapítani, továbbá bizonyítható legyen, hogy ezek a jelek jól elkülöníthetők egymástól, célszerűnek látszott vizsgálatokat végezni.
Számos más, a térképészeti irodalomban előforduló eset igazolja azt, hogy érdemes effajta vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy a térkép mennyire képes közvetíteni a kívánt információkat a térképolvasó felé, illetve, hogy az milyen módon interpretálja a térképi információkat.
Ilyen jellegű vizsgálatokat főként statisztikai értékek térképen történő ábrázolásának kapcsán végeztek.
Ezen vizsgálatok két fő irányban folynak. Vizsgálják egyrészt a jelek méretének, illetve a jel által képviselt értéknek az összefüggéseit, másrészt színsorozatok és az egyes színekhez kapcsolt értékeknek a térképhasználóra gyakorolt hatásait (Mersey 1990, MacEachren 1985, Lloyd-Steinke 1985, Slocum-Robeson-Egbert 1990).
A tematikus térképek ezen területén a horgásztérképek esetében nem végeztek még ilyen kísérletet. A számítógépek elterjedése azonban felgyorsítja a térképkészítés folyamatát, továbbá lehetővé teszi speciális témák egyedi feldolgozását. Ilyen egyedi témák esetén, ahol a térképkészítő fantáziájára van bízva a tematikus jelkulcs megalkotása, azért célszerű vizsgálatokat végezni, hogy megállapíthassuk, hogy az egyedi jelkulcs valóban a kívánt hatást váltja-e ki a térképhasználóból, hiszen a nem megfelelő jelkulcs a számítógép segítségével könnyen javítható és átalakítható.
Az általam végzett vizsgálatok célja az volt, hogy bebizonyítsam, hogy az értekezésben tárgyalt tematikus jelkulcs valóban megfelel a kitűzött céloknak. Térképészeti és pszichológiai vizsgálatok eredményeire alapozva, összeállítottam két eltérő tesztfeladatot, melynek segítségével az előbb említett módszerekkel formába öntött tematikus jelek hatékonyságát vizsgáltam, térképi környezetben és azon kívül. Ezen vizsgálatoknak két főbb eredménye:
a) Sikerült objektív módszerekkel (tesztekkel, és azok eredményeinek a feldolgozásával) bizonyítani a jelek hatékonyságát.
b) Olyan módszer elveinek alapjait raktam le, melynek segítségével más tematikus térképek, egyes jelkulcsi elemeinek hatékonyságát is vizsgálni lehet.
Hogyan épültek fel a tesztek?
Mindkét tesztfeladatban három jelsor hatékonyságát hasonlítottam össze. Az egyik az előzőekben leírt képszerű haljelek, a másik geometriai jelek (kör, négyzet, háromszög) és betűk kombinációja, a harmadik pedig színes körök sora.
A vizsgálat első része arra irányult, hogy térképi környezetben összehasonlítva a három jelsort felfedezhető-e szignifikáns különbség a képszerű jelek hátrányára. A Velencei-tó horgásztérképét felhasználva készítettem egy térképkivágatot, melyen az eredeti térképhez képest kevesebb tematikus jel szerepelt. A kilenc fajta jel valamelyikéből csak egy másikából akár kilenc darab is szerepelt a térkép részleten. Összesen 38 db jel fajtáját és helyét kellett megjegyezni a vizsgálati alanyoknak tíz perc alatt. Ezt követően ki kellett tölteniük egy vaktérképet, ahol a megfelelő jel fajtáját kellett feltüntetniük az adott helyen. Ez a folyamat jól modellezi a térképhasználatot. Egyrészt tanulmányozni kell a jelmagyarázatot, másrészt az egyes objektumok térképi helyét is rögzíteni kell a memóriában. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az objektivitás kedvéért átlagemberek voltak a kísérleti alanyok.
Ez az első kísérlet egyértelműen azt mutatta, hogy a képszerű jelek laikusok számára is megjegyezhetők.
A második kísérletben a vizsgálat kizárólag a három jelsorra korlátozódott. A vizsgálati alanyoknak a három oszlopba rendezett jelsort számokhoz kötötten kellett memorizálniuk. Majd a vizsgálati lapon oszloponként összekevert jelsorok mellé a helyes számot kellett beírniuk.
A vizsgálat segítségével le lehet mérni, hogy az egyes személyek mennyire képesek az eltérő jellegű jeleket (képszerű, geometriai, színes körös jelek) memorizálni és elkülöníteni egymástól. Az eredmények azt mutatták, hogy a laikusok közel azonos hatékonysággal boldogultak mindhárom jelsor tekintetében.
Ezen vizsgálat második részeként kb. 1 óra elteltével újra kitöltettem a vizsgálati lapot ugyanezekkel a személyekkel, azt vizsgálván mennyire rögzültek a memóriában ezek a jelek, mennyire megjegyezhetőek. Az eredmények összegzése azt mutatta, hogy a képszerű jelek a laikusok számára is jól elkülönülnek egymástól és megjegyezhetők.
Az első és a második vizsgálat - amely két részből állt - egyaránt alátámasztja azt a feltevést, hogy a jelek a nem szakemberek számára is hatékonyan közvetítik a térképi információkat, tehát alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban sikeresen használjuk fel ezeket.
Más hasonlóan speciális téma feldolgozása esetén, az így megtervezett vizsgálatok segítségével ugyancsak bizonyítható az újonnan kitalált jelkulcs létjogosultsága.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

KOVÁCS V.: A Közép-Tisza-vidék főbb horgászhelyei. Diplomamunka. Budapest, 1995.
KOVÁCS V.-PŐDÖR A.: Magyarország horgászvizeinek térképi ábrázolása. Geodézia és Kartográfia 1998/9. pp. 31-34.
LLOYD, R. - STEINKE,T.: Comparison of Quantitative Point Symbols: The Cognitive Process. Cartographica 1985/22/1.
MERSEY, J. E.: Colour and Thematic Map Design. The role of Colour Scheme and Map Complexity in Choropleth Map Communication. Monograph 41. Cartographica 1990/27/3. pp. 5-33.
MACEACHREN A.: Accuracy of Thematic Maps: Implications of Choropleth Symbolisation. Cartographica 1985/22/1.
PŐDÖR A.: A Közép-Tisza-vidék főbb horgászhelyei. Diplomamunka. Budapest, 1995.
SLOCUM, T.A. - ROBESON, S.H. - EGBERT, S.L.: Traditional Versus Sequenced Choropleth Maps: An Experimental Investigation. Cartographica 1990/27/1.