A Nemzetközi Térképészeti Társulás (International Cartographie Association) nemzeti bizottsága keretében 1973. december 20-án a Kossuth Klubban néhány meghívott jelenlétében szerény keretek között megalakult a Magyar Térképtörténeti Munkacsoport. A sebtiben összehívott alakuló ülésen Stegena Lajos elnökletével nyomban összeállítottuk az alábbi célkitűzéseket:
A program megvalósításához a Munkacsoport további javaslatainkat, észrevételeinket és hathatós közreműködésünket várta.
A Térképbarátok Köre ügyében ezt követően néhány alkalmi megbeszélés, egyezkedés történt. Ennek megfelelően Csendes László alezredes, mint a magyar térképtörténeti bizottság titkára 1974. május 18-án levélben kérte fel Hrenkó Pál alezredest, hogy „Miért gyűjtöm a térképet” címmel előadást tartson.
Az első nyilvános eseményre 1974. június 7-én népes hallgatóság előtt került sor a Kossuth Klubban. A térképekkel demonstrált megnyitó előadással tulajdonképpen megalakult a TIT Térképbarátok Köre.
Július 5-én már a Hadtörténeti Intézetben (a KISZ klubteremben) tartottuk összejövetelünket, ahol megosztottuk a funkciókat. Csendes László lett az elnök, Hrenkó Pál és Skerletz Iván a főtitkárok, Mélykúti Mihály az újdonságok és a szakirodalom figyelője. Megvitattuk az alapszabályok és a szervezeti élet ügyeit. Hrenkó Pál előadásra és az alapszabályok megfogalmazására vállalkozott. Skerletz Iván kezdettől fogva ügyvezető titkári szerepben működött, a programok hirdetését, különböző folyóiratokban való közlését, a nyomtatványok elkészítését és postázását ő oldotta meg.
A szabályzat tervezete 1974. július 24-ére elkészült, sokszorosított példányait az augusztus 1-i összejövetelen vitára bocsájtottuk.
Ez alkalommal Hrenkó Pál 10 hallgató előtt a régi magyarországi térképek kutatásainak eredményeit ismertette. Az összejövetelen a vezetőség, és egy régész (Sándorfi György) mellett főként sportvezetők (Bojárszky, Csupor, Hajdú, Maácz) voltak jelen.
Szeptember 5-én Hrenkó Pál 12 résztvevő előtt emlékezett meg a 100-éves 75000-es térképekről. Erre az alkalomra hirdettük meg az első térképcserét, ami elsősorban a jelenlevő tájékozódási futó sportolókat érintette.
A 6. sz. tájékoztató „Ki mit gyűjt” címmel, október 31-re szólt. Az eredeti időpont megváltozása (nov. 7.) megzavarta a tagokat, és így csak Hrenkó, Skerletz és egy lelkes diák jelent meg.
December 5-én a további célok és programok megbeszélése volt napirenden. Elnökünk ismét kimentette magát: „Palikám, váratlan szolgálati elfoglaltság miatt sajnos nem maradhattam,megkérlek, ha összejön a gárda vezesd le a megbeszélés szerint. Cs L.”
A résztvevők összetétele vegyes volt: Borsányi Imre, Réti Miklós, Papp Endre, Skerletz Iván, Mélykúti Mihály, Kázmér Miklós, Józsa Sándor, Bozán György, Schőnviszki László, Nyári Tamás, Bonta Ferenc, stb. Bonta a Térképtár bemutatására vállalkozott. Kirándulást terveztünk, és megegyeztünk más programokban is.
Az 1975 első félévi előadás sorozat a következőképpen alakult:
Január 9. Bozán György: A tájékozódási sport térképei.
Február 6. Felcsúti János és Dadai József rézmetszők mutatják be mesterségüket.
Március 6. Hőna Eszter: A regionális tervezések térképei.
Április 10. Balla György: A történelmi térképek.
Május 8. Budapest régen.
Június 5. A legmodernebb térképek.
A januári előadás az MTFSz (Magyar Tájékozódási Futó Szövetség, Bajcsy-Zsilinszky u. 31.) kis tanácstermében folyt le nagy sikerrel. A résztvevők ugyanis a kebelbeli élsportolókból kerültek ki. A házigazdák jóvoltából ajándékban részesültünk. Rangos ajándékban: az 1970 évi ruhlai világbajnokság 1:20000. méretarányú versenytérképének egy-egy példányát kaptuk meg.
A február 6-i összejövetelt a GKE (Geodéziai és Kartográfiai Egyesület) Tóth Ágoston klubjában közösen rendeztük. Ennek sikerét viszont a sportolók mellett az előadók volt tiszttársai garantálták.
A jelenlevők névsora:
Dezséri Aladár nyug. alezredes
Edvy Gyula folyamőr alezredes
Edvy Gyuláné
Erdélyi Tibor
Gazsó Miklós
Gersi István ny. alezredes
Hegedűs Ábel
Horváth Sándor
Horváth János ny. alezredes
Hrenkó Pál alezredes
Hrenkó Ilona
Józsa Sándor
Juhász Béla alezredes
Kiss Zoltán
Markovich Géza
Mélykúti Mihály ny. alezredes
Monspart Sarolta
Mráz Károly ny. alezredes
Nyári Tamás
Skerletz Iván
Sőtér János
Schluth Péter
Schőnviszky László
Szabó Lajos ny. alezredes
Sziládi József
Vizi-Makkay Ákos alezredes
Zajzon Zoltán
A két előadót Mélykúti Mihály mutatta be. A Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézetben tanulták be és művelték a rézmetsző mesterségüket, aminek ismertetése és kézzelfogható bemutatása – a nagy öregek találkozója – egyfajta nosztalgikus összejövetel volt.
Ugyanakkor a jelen levő ifjú sportemberek bepillanthattak a térképsokszorosítás régi technológiájába, és olyan térképészek kezemunkáját figyelhették meg, akik maguk készítették annakidején a szép angyalos turistatérképeket. A sportvezetők és élsportolók
- közöttük Monspart Sarolta világbajnoknő - megismerkedhettek a magyar katonai térképészet reprezentánsaival. Az összejövetel az előadáson túlmenően is külön élményszámba ment.
Március 6-án Hőna Eszter a Kossuth Klubban ismertette a regionális tervezés nagyméretarányú térképeit, és Balatonfüred akkor megindult vállalkozását a legmodernebb városfejlesztési tervezés kísérleti módszeréről.
Az előadót Hrenkó Pál mutatta be. Itt is megjelentek a szakma nagyjai, Károssy István ny. alezredes a fototopográfia volt vezéralakja, Bonta Ferenc százados nyomdász, kartográfus, id. Halmos Béla ny. várostervező. Uhlyárek Ernő (az olimpikon testvére) stb.
Halmos Béla hozzászólásában elmondta, hogy Csánki Dezső Árpádkori névanyagát ő a 200-ezres térképekre fölszerkesztette. Azonban a térképeket a titkosításkor megsemmisítették és a munka kárba veszett.
Ez volt az utolsó sikeres összejövetel.
Április 10-én a Kossuth Klubban egyedül Hrenkó Pál jelent meg. Az előadó beteg volt, lemondását elmulasztotta. Ezzel az 1974. június 7. és 1975. március 6. között több-kevesebb sikerrel működött TIT Térképbarátok Köre tevékenysége megszűnt.
A kör fennmaradását létrehozói nem tartották fontosnak. Csupán térképtörténeti munkacsoport keretében nem tudott széles kört kialakítani. A tömegesítés a vezető részéről nem volt kívánatos, ami talán a titkossággal hozható kapcsolatba.
Az első kísérlet egy évig sem bírta ki, pedig az ország minden részéből érkeztek levelek, kérelmek, amelyek nagyfokú érdeklődésről tanúskodtak. Öregek, fiatalok – különösen iskolai tanulók – szerettek volna bekapcsolódni a baráti körbe. Sajnálatosan még választ sem kaphattak…
Egyszóval a térképbarátok körének még nem jött el az ideje. Csendesen megbukott.
A sikertelenség persze nem hagyott nyugton bennünket. Ennyire lesüllyedt volna a magyar térképkultúra? A papírszalvéták, vagy a gyufacímkék gyűjtői mellett kihaltak volna a térképgyűjtők? Ilyen széles rendet vágott volna köztük a titoktartás őrülete?
Mert az idősebb korosztály még nem igen feledhette az ötvenes évek tébolyát. Amikor a Kammermayer utcai Kókai féle boltban vásárolt kitűnő katonai térképeket, de még az angyalos turistatérképeket is be kellett szolgáltatni, merthogy máról holnapra titkosnak minősültek. A családi hagyatékban megbúvó háborús emlék-térképek, sőt (biztos ami biztos) nagyanyáink gyöngybetűkkel szignált iskolai térképei is rejtve maradtak. Olyan titkok voltak, melyekről még egymás közt sem mertek beszélni. A tőzsdepalota kiállító termében kifüggesztett Magyarország néprajzi térképét a román delegáció vezetőjének felszólítására le kellett emelni és elrakni. A Vajdahunyad-várban rendezett térképkiállítás megnyitása után a Budai-hegység turistatérképén a „Cserkész-kiadás” feliratot a felettes katonai parancsnok utasítására le kellett ragasztani. A tájékozódási futó térképek helyszínelői, meg a verseny rendezők is az engedélyezés szigorú béklyóiban vergődtek. Minden oldalról érkeztek a szigorítások, tiltások, amelyek között nem volt könnyű eligazodni.
Maradtak-e, egyáltalán vannak-e térképbarátok? A nagyon régi térképek, a méregdrága hungarikák gyűjtőköre rendkívül szűk, a rejtett magángyűjtemények birtokosai nemigen mutatkoztak. A szinespapír számba vehető megbízhatatlan új turistatérképeknek viszont aligha volt barátja, ezeket legfeljebb összehasonlítás, vagy elrettentés céljából gyűjtötte néhány csodabogár.
Felbecsülni sem tudjuk tehát a gyűjtőkört és a gyűjtők számát. Karinthy Ferenc filozófiai magasságból publikált térképtárát, néhány orvos gyűjteménye csak baráti kopogtatásra nyílik meg. A neves színészházaspár földgömb kincseit sem láthatja akárki. Legtöbbet a tájfutók baráti közösségében láthatunk, főként versenytérkép és turistatérkép gyűjteményeikben.
Veszített ugyan erejéből a titkosság a 70-es években, de csak hallgatólagosan, baráti biztatásokban. Hivatalos rendezés híján a térképhelyzetet a teljes bizonytalanság uralta. Az idősebbeket a félelem és a bizalmatlanság, az ifjabbakat a tájékozatlanság bénította meg. Amíg külföldi magángyűjtők egyre-másra fedezik fel a hungarikákat, unikumok (egyetlen példányban létező nyomatok) tucatjait, addig nálunk mind több esetben kiderül, hogy közgyűjteményeink térképekben hiányosak. Még mindig folynak a selejtezések. A hozzá nem értés és a felelőtlenség rendre pusztítja a térképeinket. Egy tollvonással kerültek MÉH-be értékes készletek, bálába préselt mázsáinak forintocskái a KISZ-szervezetek kasszáját „gyarapították”… És a tollvonást diplomás szaktekintélyek is odavetették
A rossz emlékek és a keserű tapasztalatok ellenére mindinkább erősödött a térképszeretők reménye: a térkép értéke visszaáll, pusztítóit pedig elsöpri az idő.
Megérlelődött az új baráti kör szervezésének ideje. A térképpel dolgozó szakemberek, a tájékozódási futó sportolók, turisták és kirándulók, a helytörténeti, kultúrtörténeti, nyelvtudományi stb. kutatók, vagy a térképekkel csupán foglalatoskodó gyűjtők, műkedvelők, a kartofilek a többi klubok mintájára igényelték egy kellemes baráti közösség megalakítását. Olyan klubra vágytak, ahol összejöhetnek a hasonló érdeklődésű tagok, tájékozódhatnak a térképvilág újdonságairól, megtárgyalhatják közös gondjaikat terveiket, egyeztethetik közérdekű törekvéseiket, értékelhetik és kiegészíthetik gyűjteményüket.
A Térképbarátok Körének megalakítása
Szerencsére Skerletz Iván személyében akadt egy jó szervezőkészséggel felvértezett szakember, aki kezébe vette az ügyet és foggal-körömmel kiharcolta a térképbarátok kicsiny fórumának, otthonának megteremtését. A szervezet alapját az OTSH és a TIT közötti együttműködési megállapodás szövegéből – nevezetesen a szocialista kultúra fejlesztését, a szocialista műveltség terjedését elősegítő együttműködési formákat és a szervezési támogatásokat tartalmazó cikkelyekből – olvasta ki. A térképszerető szakemberek és műkedvelők TIT-beli baráti közösségét és ezáltal a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló ismeretközlés és tudatformálás szolgálatába állította.
A TIT Stúdió részéről Juhász Árpád igazgató és Bojárszkyné, Piróth Eszter programszervező működött közre.
A göröngyös utat bejárt terv 1981 tavaszára érlelődött meg. Elkészült a TIT Természettudományi Stúdió Térképbarátok Köre megalakításának tervezete. A szakkör célja – olvashattuk benne --, hogy a szakkör klubnapjainak keretében lehetőséget biztosítson a térképek iránt érdeklődőknek ismereteik kiszélesítésére, a térképhasználat minél tökéletesebb elsajátítására, és fórumot teremtsen a térképek sokoldalú hasznosításának elősegítésére.
A szakkör a Stúdió működési szabályzata alapján indult, megalakulása 1981. június utolsó hetére volt előjegyezve. A féléves tagdíj 50 Ft volt. A vezetőségválasztásig működő,
alapító vezetőség névsora a következő volt:
Skerletz Iván vezető
Szádeczky-Kardoss Tamás titkár
Cserháti János gazdasági ügyintéző
Szarvas András vezetőségi tag (Kartográfiai Vállalat)
Hrenkó Pál vezetőségi tag (Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete)
Az első program augusztusban Lázár deák térképéről (Hrenkó Pál), szeptemberben a Kartográfiai Vállalat térképeiről (Szarvas András), októberben a hazai kistáj térképekről, novemberben a Buda-környéki XVIII-XIX. térképekről, decemberben a híres földmérőkről (Hrenkó Pál) tartott előadások szerepeltek.
A végleges előadásterv 1981. május 20-án készült el.
Az első körlevél még óvatos programot közölt, számít a tagság véleményére. A régi térképek, a magyar térképészet feledésbe merült emlékeinek és művelőinek megismertetésén túl ösztönözni és segíteni kívánja az iskolák környezetismereti és földrajzi oktatásában a terepi térképhasználatot. Ennek érdekében tavasztól kezdve klubnapjait a szabadban tervezi megtartani. Kimentek a Belépési nyilatkozatok, és a szeptember 30-i előadás már a baráti kör megalakulásának jegyében indult.
Hrenkó Pál