ELNÖKI KÖSZÖNTŐ

Kedves Barátaim!

Különleges öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Önöket ebben a csodálatosan szép városban köszönthetem. Sopron nekünk a hűség jelképe, mivel a trianoni békeszerződést követő népszavazáson, 1921 december 4-én, a város polgárai szinte kivétel nélkül Magyarországot választották hazájuknak. A "hűség városa" mindig Kelet és Nyugat határán helyezkedett el, hiszen Scarbantia a "borostyánút" egyik jelentős állomása volt, a 11. században pedig az íjászok, azaz a "lövérek" védték a határgyepűt. A város német neve Ödenburg is erre utal, ugyanis lakóinak többször kellett újjáépíteniük az "elhagyott várat". Bizonyára az egyedülálló természeti táj, annak flórája és a faunája, a harmonikusan illeszkedő, építészeti és történelmi emlékekben gazdag város együttesen teszi Sopront "az ország kapujává". Ez a kapu keletre és nyugatra egyaránt nyitott, egymással találkozó és egymásra épülő kultúrák találkozóhelye.
Nos, mi is itt találkozunk. A hazánkban és a világ számos országának diaszpóráiban élő magyar földtudományi szakemberek immár hatodszor adnak randevút egymásnak, most éppen azon az egyetemen, amelynek a történelmi gyökerei is összekötnek bennünket. A soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem, amelynek elődje, a Selmecbányáról ide költöztetett Bányászati és Erdészeti Akadémia 1922 óta a magyar felsőoktatás és kutatás fellegvára. A város kiemelkedő személyiségei között több olyan "geosz" szakember található, akik itt születtek vagy életük jelentős részét illetve egészét itt töltötték. Kevéssé ismert, hogy Kitaibel Pál a város bencés gimnáziumának diákja volt, mint ahogy az sem köztudott, hogy itt született Fényi Gyula a híres csillagász és itt dolgozott Bella Lajos, a kiváló régész is. Napjainkhoz közeledve már jól ismert és tisztelt tudósok, egyetemi tanárok és akadémikusok sorát említem, akik közül Thirring Gusztáv geográfus, Hillebrand Jenő archeológus, Faller Jenő bányamérnök, a Központi Bányászati Múzeum alapítója, Vendel Miklós geológus, Tárczy-Hornoch Antal geodéta és Verő József vegyész iskolateremtő oktatói és kutatói tevékenysége példaértékű és határokon átívelő. Tágabb szakterületünk a földtudomány és a Földre vonatkozó ismeretek bővítése, átadása. Bár hazához, helyhez kötötten élünk, szakmánkról vallott felfogásunk és gondolkodásunk lehet határok nélküli. Éppen ez az, ami bennünket vezérel, hogy a történelmi kelet és nyugat határán keressük azokat a szálakat, amelyek bennünket magyarként, kutatóként és oktatóként egyaránt összekötnek. A GEO 2002 találkozónknak is ez a célja és ehhez kívánok Önöknek sok sikert.

Budapest, 2002. július 1.

Jó szerencsét!

Korpás László