dr. Zentai László:

 

SZÁMÍTÓGÉPPEL SEGÍTETT TÉRKÉPSZERKESZTÉS

  

A KÖZÉP-EURÓPA ATLASZ (1945) DIGITÁLIS FAKSZIMILE KIADÁSA

  

kandidátusi értekezés

 

 

 

Budapest

1994


tézisek



Mellékletek: Békéscsaba várostérkép

Magyarország térkép

Próbanyomatok a Közép-Európa Atlasz digitális fakszimile változatához:

 

35 Erdőterületek uralkodó fanemei

39 Közép-Európa talajféleségei

43 Helységnevek

101 Nemzetiségi többség 50%-on felül

291 100 mezőgazdasági lakosra jutó állatállomány




1 Bevezetés

 

A térképészet tudományának konszolidált helyzete, miután ez a fiatal tudományág viszonylag biztos pályára állt, az új digitális technológiák bevezetése után fordulatot hajt végre; sőt talán új kartográfiai jövő küszöbén áll, amelynek következményei nemcsak a térképészet gyakorlati termékeit érintik, hanem a tudományág elméleti meghatározása szempontjából is messzemenő konzekvenciákkal járnak. A kartográfiai definíciók, ismérvek és kifejezések tartalmi megváltozása szempontjából paradigmatikus a térkép fogalma. Hake szerint a térkép térbeli vonatkozások mértékhez kötött és rendezett modellje. Tágabb értelemben digitális, rajzi vonatkozású modell, szűkebb értelemben analóg, azaz rajzi modell [10]. A digitális, földrajzi vonatkozással bíró adatok akkor válnak térképekké, amikor azokat térképekként kezelik és jelenítik meg és amikor a "tapintható" térképek használata térbeli megjelenítést eredményez. A térkép olyan ábrázolásnak fogható fel, amelynek a jelenség abszolút és relatív helyének feltüntetése az elsőrendű célja, a Földnek mint viszonyítási alapnak a felhasználásával. Amikor az elhelyezést és elrendezést megtestesítő térbeli összefüggések az ábrázolás elsőrendű céljai, akkor ez az ábrázolás a térkép [26].

 

A számítógépek megjelenése már évtizedek óta jelentős hatást gyakorol minden tudomány, köztük a térképészet fejlődésére is. A térképkészítés - amely sok emberi munkát és pontosságot igénylő művelet - hagyományos folyamata a XX. század elejétől (a fényképezés alkalmazott eszközzé válása óta) lényegében semmit sem változott. Új anyagok és vegyszerek tették könnyebbé a munkát, de az elv lényegében változatlan maradt. Az igazi, széleskörű áttörést - mint ahogy sok más területen is - a személyi számítógépek megjelenése, nagymértékű elterjedése jelentette a nyolcvanas évek elején.

 

A szakmai közéletben, konferenciákon, szakfolyóiratokban jól követhető a változás folyamata, túlsúlyba kerültek a számítógéppel segített eljárások, módszerek, átalakítások:

 

ˇ       a terepi felmérések eredményei (hagyományos geodéziai módszerek, illetve sztereofotogrammetria) digitális formában tárolhatók, tovább feldolgozhatók;

ˇ       megkezdődött a topográfiai térképek digitális formában történő tárolása, szerkesztése, illetve előállítása;

ˇ       komoly kísérletek történtek a generalizálás minél nagyobb fokú automatizálására, hogy meglévő vagy készülő digitális adatbázisunkat lehetőleg több, egymástól jelentősen eltérő méretarányban is használhassuk;

ˇ       új fontos tudományágak születnek: a térinformatika, a GIS (földrajzi információs rendszerek).

 

Mint látható ez a rövid felsorolás szinte a térképkészítés teljes folyamatát átfogja, de az egyik legfontosabb terület, a hagyományos térképelőállítás (szerkesztés, tervezés, rajzolás, litográfia-fotomásolás, sokszorosítás) számítógépesítése hosszú ideig csak legfeljebb a bemeneti, input oldallal foglalkozott, ez is jórészt kimerült az egyszerű digitalizálásban.

 

 

Az országban végbemenő változások, a privatizáció szerepének növekedése a térképészek képzésében is változásokat követel. A korábbi években végzett hallgatók viszonylag könnyen találtak állást a szinte kizárólalagos jogokkal rendelkező polgári vagy a katonai térképészetben vagy olyan egyéb állami területeken, ahol térképészekre szükség van (vízügy, földtani kutatás, meteorológiai szolgálat stb.). A most végzetteknek már lehetőségük nyílik arra, hogy akár saját vállalkozásba kezdjenek. Ehhez olyan ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy képesek legyenek a térképkészítés folyamatának minél nagyobb részét egyedül végigvinni. Erre kétségkívül elsősorban a számítógépes kartográfia képes, hiszen a hagyományos kartográfiai eljárás igencsak hely-, eszköz-, illetve pénzigényes. Olyan szoftverek és hardverek kezelését kell elsajátítani, melyek egyrészt viszonylag olcsók, tehát egy kezdő vállalkozó is képes megvásárolni, másrészt képesek a korábbi kartolitográfiai feladatok megoldására, végső soron nyomdakész film előállítására.

Az ELTE Térképtudományi Tanszéke a térképészképzésben résztvevő hallgatók számára folyamatosan emelkedő óraszámban tanítja a számítógéppel segített kartográfia különböző részterületeit. Az oktatás során felhalmozott tapasztalatok alapján képessé váltunk olyan jelentős kiadványok elkészítésére is, melyekhez korábban nagyságrendekkel népesebb gárdát kellett felvonultatni [14].

 

Értekezésem (kutatásaim, vizsgálataim és eredményeim) tárgya, egy tematikustérkép-gyűjtemény fakszimile kiadása, az egykori gróf Teleki Pál Tudományos Intézet szakmai körökben is viszonylag kevéssé ismert Közép-Európa Atlasza (korábbi egyetlen kiadása: Budapest-Balatonfüred, 1945) 1993-ban a Téli Könyvvásárra jelent meg. Az új kiadás térképei az ELTE Térképtudományi Tanszékén készültek szinte teljes egészében számítógépes módszerrel, ún. digitális fakszimile eljárással.

 

Az értekezés a Közép-Európa Atlasz digitális fakszimile változatával [5, 18] együtt használva teljes értékű (ez indokolja az ábrák hiányát is), a példaként megemlített térképlapok oldalszám-hivatkozásai pl.(275) a magyar nyelvű digitális fakszimile változatra [18] vonatkoznak.

 

 


2 A számítógéppel segített térképszerkesztés alapjai

 

A számítógépes technológia kartográfiai használatára az első javaslatot Spooner tette 1958-ban Chicagoban, a II. Kartográfiai konferencián. A System Engineering - A Challenge to Cartography című előadásában azt a gondolatsort fejtette ki, hogy a modern elektrotechnika a kartográfia számára is új lehetőségeket biztosít és ez még inkább így lesz a jövőben.

A hatvanas évek elején már a számítógéppel segített térképkészítés terén is megindult a fejlesztés, mely elsősorban a térképkészítés racionalizálására irányult. Célja elsőként az volt, hogy a konvencionális technikát számítógép támogatta technológiával - digitalizálással és grafikai megjelenítéssel - helyettesítse. A fejlődést ebben az időben - alapvetően a számítógéppark minősége miatt - az Egyesült Államok és Kanada határozta meg. Európában az első kutatási- és fejlesztési munkákat a hatvanas évek végén Nagy-Britanniában az Experimental Cartographic Unit, Németországban pedig a frankfurti Ifag kartográfiai kutatási részlegében, a bonni, hannoveri és karlsruhei térképészeti tanszékekkel együttműködve kezdték el. A német kutatások erős impulzust kaptak az 1975-től 1981-ig terjedő időszakban, amikor a Német Kutatási Alap Frankfurtban kartográfiai automatizálási berendezések telepítését és üzemeltetését finanszírozta.

A számítógéppel támogatott térképkészítés mai fejlettségi állapotát a korszerű hardver- és szoftver lehetőségek széles palettája mutatja. Általuk nemcsak felgyorsul és racionálisabbá válik a térképkészítés, hanem a hosszas fejlesztések nyomán javul az elérhető térképészeti ábrázolás minősége is. Teljeskörűen digitális munkafolyamat még nem valósítható meg ezekkel az automatizált rendszerekkel, mert vagy a kiindulási adatok nem állnak még digitális formában a rendelkezésünkre, vagy a generalizálási eljárás automatizálásának - a feladat jellegéből adódóan - csak lassan tökéletesedő digitális megoldása szab gátat a fejlődésnek [8].

Korábban a térképészek számára az jelentett komoly problémát, hogy elegendő térképezendő információhoz jussanak. Jelenleg viszont adattúlterhelésben szenvedünk és az adatoknak hasznos információkká való alakítására sohasem volt nagyobb igény, mint most.

 

 

2.1 A digitális kartográfia fogalma

 

A térképészeti adatok digitális tárolása, kezelése és feldolgozása, valamint a számítógépes feldolgozásra alkalmas adatmennyiség folyamatos növekedése gyökeres változásokat igényel a hagyományosnak tekinthető nyomtatott papírtérképekkel szemben.


Az első - talán leglényegesebb - eltérést az az igény jelenti, hogy a digitális adatforma megköveteli az egyes adatok (térképi elemek, objektumok) közötti térbeli viszonyok világosan kifejtett (explicit) és egyértelmű kódolását. A hagyományos megjelenítésű térképeken ezek a viszonyok rejtett, ki nem fejtett (implicit) módon kódoltak, és lényegesen tágabb értelmezhetőségükkel már részben a gyakorlatlan térképhasználó számára is könnyen felismerhetők. A digitális adatrendszer esetében az explicit kódolás topológiai elrendezést jelent, amennyiben a térbeli kapcsolatok elemzése a célunk. Ez az elrendezés megköveteli minden egyes rajzi elem (vonal, ív, felület) megfelelő kategorizálását, hozzárendelését [7].

A második lényegi különbséget a hagyományos és a digitális térképészeti adatok megjelenési formája között a térképi elemek jelentéstartalma számszerű kódolásának szükségessége jelenti. A papírtérképeken különféle színek, illetve kartográfiai jelek utalnak a térképi objektumok tulajdonságaira. Ezek között találunk számos numerikusan könnyen kódolhatót (településkategóriák, útminősítés), míg más esetekben (domborzat, vízrajz) ez komoly nehézségekbe ütközik. Külön problémát jelent az eltérő jelentések "formai" egybeesése (pl. folyó és adminisztratív határ), amelyek hagyományos kartográfiai megjelenítése magától értetődő, a hagyományos kartográfiában kialakult, de digitális reprezentációja komoly körültekintést igényel.

A harmadik eltérés a hagyományos térkép és a digitális formában tárolt térképészeti adatok között abból ered, hogy az utóbbi esetében az adatrendszert számok sorozatává, halmazává kell alakítanunk. A számítógépes adatfeldolgozás így számos további kötöttséget jelent a térbeli adatok definiálása szempontjából.

A fentiek tükrében a digitális kartográfia megalapozásakor négy alapvető feladat megoldását kell szem előtt tartani:

 

ˇ               terminológia kidolgozása: egységes szaknyelv megalkotása a félreértelmezések elkerülése érdekében;

ˇ               adatformátum kidolgozása: mivel a digitális adatok bevitele igen munkaigényes és hosszadalmas művelet, ezért a hatékony adatcsere megvalósításához többcélúan felhasználható adatformátum szükséges;

ˇ               adatminőségi követelmények kidolgozása: a digitális térképészeti adatok minősége számos tényezőtől (a forrásadatok pontossága, méretaránya, naprakészsége és megbízhatósága) függ, minden lépésében explicit módon kell jelölni az adatok minőségét;

ˇ               más szakterületekkel való kompatibilitás kimunkálása: elsősorban a távérzékelési, fotogrammetriai, földmérési adatokkal, valamint a képfeldolgozás és a számítógépes grafika adatformátumaival.

 


A hagyományos és a digitális kartográfia megkülönböztetése több szempontból is fontos lehet. A jelenlegi térképészeti folyamatok is több számítógépes fázist tartalmaznak: az analitikus fotogrammetriától a geodéziai számításokon keresztül a számítógépes szerkesztésig, rajzolásig. Digitális kartográfia alatt egy olyan átfogó koncepciót kell értenünk, amely lefedi és átértékeli a térképezés teljes folyamatát.

A hagyományos térképek készítésének költségei elsősorban a munkaerő árának emelkedése miatt nőnek, miközben az e célra fordítható anyagi erőforrások reálértéke csökken, ahogy ezt nyugati példák is igazolják. A felhasználó oldaláról nézve ezeket a nehézségeket még a következő tendenciák is fokozzák:

ˇ       egyre lassul a topográfiai felújítások üteme: a település-struktúrák folyamatos változása, a politikai rendszerváltások által is determinált fejlődése következtében a felújítandó térképek száma ezzel ellentétben rohamosan nő;

ˇ               növekszik az általános és a speciális térképigény (hagyományostól eltérő tartalom, vetület, kivágat, megjelenítés). Napjainkban már ipari igény is megnyilvánul a digitális térképekre: pl. térképi adatbázisokkal feltöltött GPS-szel (földrajzi helymeghatározó rendszer) kombinált fedélzeti számítógépek autókban, egyéb járművekben, melyek rugalmasan képesek reagálni a közlekedési körülmények megváltozására.

 

A digitális kartográfia fejlődését az elmondottakon kívül alapvetően meghatározzák a számítástechnika trendjei is, mint például a különféle platformok közötti átjárhatóság egyszerűsítése, a processzorok teljesítményének állandó növekedése és a folyamatosan csökkenő hardver- (sőt az utóbbi időben esetenként a szoftver-) árak.

A digitális térképészet növekvő jelentőségével megszűnik egy olyan aránytalanság is, melynek léte jóllehet nem napjainkban vált ismertté, de amelyet az új digitális technológiák különösen feltűnővé tettek. A hagyományos térkép kitűnő információközlő képességekkel rendelkezik, de ha a térképet, mint a térképolvasás folyamatában információvá váló adatok tárolóeszközét tekintjük, akkor elmondható, hogy igen korlátozottak a tároló kapacitásai.

Elméletben ugyan könnyű a fejlődési irányokat kimutatni, de nagyon nehéz a digitális kartográfia lehetőségeivel élve azt a gyakorlatban is hatásosan megvalósítani [13].

 

A térképhasználat kibővítését és specializációját tekintve folytonos kihívással kell szembenéznünk. A térképhasználat mind mennyiségi, mind minőségi fejlesztésének megkönnyítése és egyáltalán a lehetővé tétele az a kihívás, amellyel a térképészetnek, és napjainkban elsősorban a digitális kartográfiával foglalkozóknak mindenkor szembe kell néznie.

 


A tematikus kartográfiát tekintve az igazi kihívást nem a számítógépek alkalmazása jelenti, hanem a térbeli adatstruktúrák kezelését megoldó rendszerek kidolgozása, ezek teljesítőképességének gyors növekedése, valamint a térképészeti modellkészítéshez és a számítógép-orientált tematikus módszerekhez való rugalmas alkalmazkodás. Ez a folyamat a hagyományos papírtérkép mellett új térképészeti adatformát, azaz más kartográfiai eljárásrendszert igényel, ami közvetlenül befolyásolja a térkép befogadóképességét, leszögezve azt is, hogy a hagyományos papírtérképet még nagyon sokáig nem szorítják ki a csak digitális formában manifesztálódó térképek [21].

 

 

2.1.1 Design és esztétika a digitális kartográfiában

 

Az alkotóművészek (festők, grafikusok) ugyanazokat a megjelenítési formaelemeket és színelemeket alkalmazzák ugyan mint a kartográfusok, de míg a művész ezekkel az építőelemekkel alkotó gondolatainak megfelelően intuitíve, szubjektív és érzelmi módon szabadon rendelkezik, addig a térképészt köti a szakmai ismeretanyagnak a "tudományos koordinátarendszerben" való szabályozott elhelyezkedése, az objektumok egymás közötti kapcsolata, értéke, a leképezés méretarányhoz és generalizáláshoz kötött mértéke. Ezt a digitális kartográfiában még az alkalmazott szoftver és hardver lehetőségei is korlátozzák, befolyásolják, esetenként olyan újszerű lehetőségeket is nyújtva, melyek az adott szakterület eszköztárában eladdig ismeretlenek, esetleg nehezen hozzáférhetők voltak.

Már a jelen, de méginkább a jövő térképesztétikájára vonatkozó utalások vezethetők le a számítógépes grafikából. A térképjelek, diagramok, alakzatok grafikus átalakítása, térképi elosztása és az elképzelt színváltozatok előállítása a grafikus programokkal végrehajtható; a megoldások egyes paraméterek módosításával szabályosan változtathatók vagy éppen - törvényszerűségeik tekintetében - elemezhetők [9]. A racionális térképesztétika számára kísérleti módozatok, jól hasznosítható tippek adódnak szimulált térképi modellek rendszeres számítógépes előállítása útján. Ez az alkalmazás egyben a digitális kartográfia legnagyobb előnye, az ún. "mi lenne ha..." módszer, a lehetséges változatok kipróbálásának könnyű, nagyságrendekkel gyorsabb és költségkímélő lehetősége.

A térképszerkesztő számára nincsenek általánosan érvényes, a gyakorlatban közvetlenül alkalmazható harmóniaszabályok. Egyetlen kartográfus sem kerülheti meg a személyes döntést, ha összhangba kívánja hozni a tudományos tények világosságát személyes harmónia-érzékével. Mindenesetre nem szabad annak tudatában, hogy az esztétikai érzések között különbségek vannak, másokra rákényszeríteni saját elgondolásunkat, bár a kartográfiai és a grafikus szoftverek behatárolt képességei már eleve determinálnak a felhasználóban valamiféle "előre beprogramozott" esztétikát.

 


A térképi design-ban hoz igazán komoly változásokat a digitális kartográfia. Olyan grafikai effektusok, térképi megjelenések alkalmazása amelyek eddig csak igen ritkán szerepeltek térképeken (pl. verlauf, átmenő raszter, különleges betűtípusok) a bonyolult előállítás, a magas költségek, illetve a munkaigényesség miatt, ma már az új eszközök segítségével mindennaposnak mondhatók. A hagyományos térképi megjelenés és a számítógépes design újszerű lehetőségeinek egymásra hatásából hamarosan megszülethet egy újfajta térképi nyelv, egyfajta modern kartográfiai kifejezésforma, amelynek kezdeményei, előfutárai már a kilencvenes évek egyre inkább piacosodó hazai kínálatában is feltűntek.

 

 

2.2 Hardver

 

A hardvereket tekintve a hazai viszonyok között elsősorban az IBM kompatibilis számítógépek az egyeduralkodók. A Commodore 64-es és az ehhez hasonló házi számítógépek divatja a nyolcvanas évek közepén gyorsan véget ért Magyarországon. Az Apple-MacIntosh gépek a COCOM késleltetése, illetve a viszonylag magas ár miatt csak lassan terjednek el, de a kiadványszerkesztés és a számítógépes grafika területén részesedésük számottevő, bár az IBM kompatibilis PC-k teljesítményének javulása és az operációs rendszerek, illetve a grafikus kezelői felületek tökéletesedése miatt ez a részesedés tovább már nemigen növelhető. A hasonló kategóriába sorolható Atari, ill. Amiga gépek pedig néhány igen speciális területtől eltekintve szinte ismeretlenek Magyarországon. A kilencvenes évek második felében ez a tiszta felosztás (munkaállomások, mikrogépek, személyi számítógépek) el fog mosódni az operációs rendszerek és a platformok közötti nagyfokú átjárhatóság (az 1993. őszén megjelent Windows NT PC-s változata nyitotta meg a széleskörűen használható, több platformon is működő, felhasználóbarát operációs rendszerek sorát), illetve az ár/teljesítmény viszonynak a felhasználó szempontjából további kedvező alakulása miatt. A fejlettebb országokban az évente eladott munkaállomások aránya folyamatosan növekszik a személyi számítógépek rovására; ez az arány 1993-tól - a PC eladások továbbra is dinamikusan növekvő száma mellett - már nálunk is követi a nyugati trendeket, az olcsóbb SUN munkaállomások ára már összevethető a nagyteljesítményű márkás PC-k árával.

Igényesebb, sok grafikai műveletet igénylő munkákhoz, amilyen például a térképrajzolás, -szerkesztés is, ma már legalább INTEL 80386, vagy MOTOROLA 68030-as processzor alapú számítógép a minimális követelmény, de a grafikai programok újabb és újabb verzióinak háttértár-, illetve memóriaigénye olyan nagy mértékben növekszik, amit egyelőre nem ellensúlyoz a hardverárak folyamatos csökkenése. Ezt a problémát az operációs rendszerek fejlődése, jobb memória-kihasználása remélhetőleg hamarosan megoldja, bár a felhasználóbarát kezelői felület megvalósítása a hardver erőforrásainak egy részét mindenképpen leköti.

 


Bármilyen hardvert is tekintünk, nem találunk olyan szoftvert, amely ideális megoldás lenne tetszőleges fajtájú és bonyolultságú térkép előállítására. A CAD (Computer Aided Design/Drafting - számítógéppel segített tervezés/szerkesztés) szoftverek általában nem képesek tetszőleges felületkitöltést definiálni, míg az általános grafikus szoftverek kevésbé pontosak, nem elégítik ki a térképekkel szemben támasztott pontossági követelményeket. A GIS programrendszerek egyelőre alig foglalkoznak az output oldal minőségével, bár feltöltött adatbázisok megléte esetén valószínűleg a felhasználói igények erőteljesen megnőnek ebben az irányban is. Jelenleg a számítógéppel segített kartográfiában (legalábbis nagy cégek esetében) az általános tendencia az, hogy az input oldalon valamilyen CAD vagy GIS programot, esetleg már meglévő térinformatikai adatbázist használnak, majd az output oldalon pedig esetenként egy grafikus szoftver képességeit is igénybe veszik.

 

 

2.3 A térképek digitális tárolása

 

Bármilyen grafikus adat, így a térkép is, platformoktól függetlenül kétféle adatformában tárolható digitálisan: pixel*, illetve vektor formátumban.

A pixel formában történő tárolás nagy előnye, hogy az alkalmazható input (adatbeviteli) eszköz ebben az esetben a szkenner, mely automatikus beolvasást tesz lehetővé. A módszer lényege, hogy az input eszköz felbontásának megfelelő sűrűségű rácsháló metszésponjaiban határozzuk meg az ott található rajzelem jellemzőjét (egy metszéspont a pixeles állomány egy képeleme - a pixel). Így azonban a tárolandó adattömeg igen nagy, hiszen minden egyes pixel attribútuma tárolódik, továbbá a térképi elemek a megszokott pont/vonal/terület formában nem hozzáférhetők, egyedileg nem azonosíthatók. Tipikusan csak pixel formában tárolható grafikus adatok pl. a fényképek, ezért is nevezik az ilyen jellegű grafikus adatállományokat kezelő szoftvereket fotoretusáló programoknak.


Egyébként bármilyen grafikus információ tárolható pixeles formátumban, a vektor formátumúak a megfelelő paraméterek megadása után automatikusan tetszés szerinti pixel állománnyá konvertálhatók. A pixel formátumú állományok legfontosabb jellemzője és az adatállomány nagyságát alapvetően befolyásoló tényező a felbontás (tkp. a pixelméret), illetve még inkább az egy pixelhez tartozó attribútum (ez háromféle lehet: bitmap, szürke fokozatos, vagy színes) milyensége szabja meg. Pl. egy valós színeket tartalmazó színes kép esetében 1 pixelhez 16,7 millió (224) féle attribútum tartozhat, bár igazán professzionális alkalmazások esetén ez az érték inkább 232.

A térképészetben pixel formátumú adatok kezelése is fontos, sőt esetenként a szoftver elsődleges célja ez (pl. légifénykép- és űrfotó kiértékelés).

 

A vektoros tárolás hátránya a nagyságrendekkel időigényesebb input oldal, hiszen ez jórészt csak digitalizáló táblával, illetve a pixeles kép monitoron történő utánarajzolásával (on screen digitizing), manuális bevitellel oldható meg, tehát itt az emberi pontatlanságokból adódó hibák fellépésének lehetősége is nagyobb. További feldolgozás céljára általában csak a vektor formátum a megfelelő, vagyis a térképi elemek koordinátáinak, vagy más matematikai jellemzőinek objektumonként elkülönített, illetve rétegenkénti tárolása. A kétfajta beviteli módszer közötti választás általában a feladat függvénye, sőt a két módszer kombinálható is. Például a Magyar Honvédség teljes Magyarországot lefedő 1:50 000 méretarányú térképészeti adatbázisa esetén a digitalizálás kb. öt évet vett volna igénybe (több mint 300 szelvény), így - legalábbis a domborzatrajz esetében - a szkenner használata mellett döntöttek, s a pixeles adatállományokat a későbbiekben megfelelő, célorientált hardveren, illetve szoftverrel vektorizálták.

A pixeles formában tárolt adatok vektorizálása automatizálható, de az adat jellegétől függően általában csak erőteljesen interaktív módon, professzionális szinten csak igen drága szoftverek segítségével [7, 16].

A rajzi elemek (pont/vonal/terület típusú objektumok) vektoros tárolása ma már a CAD programokban sem kizárólag az egyes töréspontok digitalizálását jelenti.

 

A 60-as években, az autóipari fejlesztések során egyre újabb és újabb alakú típusokkal kísérleteztek. A tetszőleges alakú görbék matematikai modellezésének elméletét - az akkoriban jórészt igencsak titkosan kezelt húzóágazat, az autóipar belső információi alapján - P. Bézier francia matematikus publikálta először széleskörben (bár minden bizonnyal nem ő alkalmazta először) 1966-ban; róla kapta nevét ez a technika.

A harmadfokú polinomokból származtatható Bézier-görbék elméletének értékelése meghaladja ezen dolgozat kereteit, lényegét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

 

ˇ                   lehetővé teszi a görbe egyes részeinek megváltoztatását a többi rész érintetlenül hagyása mellett (az autótervezés műveletét ezzel nagymértékben képes volt felgyorsítani);

ˇ                   csak pontok tárolása szükséges (nem szükséges deriválás, mint más, bonyolultabb módszerek esetében);

ˇ                   könnyen kiterjeszthető magasabb dimenziókra is (elméletben);

ˇ                   interaktív használata még PC-s szinten is könnyű.

 


A Bézier-görbék a számítógépes alkalmazások alábbi területein jelentettek gyökeres változásokat:

 

ˇ               Tipográfia: a különféle formájú és méretű betűk használata csak a Bézier-görbe alapú fontok használata esetén vált egyszerűvé. Korábban egy szöveges dokumentumban, grafikában használt minden egyes betűtípust, minden eltérő méretben pixeles formában elő kellett állítani, ami nagyon megterhelte az output eszközök memóriáját, illetve erősen korlátozta a használható fontok és betűméretek számát (ez mátrixprinterek esetében - működési elvükből adódóan - még ma is így van).

A Postscript lapleíró nyelv elsődleges sikerét az az újdonság jelentette, hogy vektor formátumban is képes tetszőleges méretű betűk előállítására professzionális minőségben a Bézier-görbén alapuló módszerek segítségével.

ˇ               Grafikus programok: nagyteljesítményű, professzionális szintű grafikai megjelenítésre képes szoftverek ma már Bézier-görbék használata nélkül nem léteznek (kivéve természetesen a fotoretusáló szoftvereket, bár ma már ezek között is léteznek olyanok, amelyek pixelesen is képesek ál-Bézier-görbéket előállítani). A hardverek és a szoftverek teljesítőképességének növekedése lehetővé tette a Bézier-görbék harmadfokú egyenleteinek észrevétlen gyorsaságú kezelését (a laikus felhasználónak nem kell tisztában lennie az elv viszonylag bonyolult matematikai alapjaival), tetszőleges manipulálását [20].

 

 

2.4 A DTP (asztali kiadványszerkesztés)

 

A számítógéppel segített kartográfiában az input oldallal már szinte a világ minden országában foglalkoznak a topográfiai térképrendszerek digitalizálása révén. A kimeneti, output oldalon a kartográfiában (de méginkább a térinformatikában) hosszú évekig megelégedtek azzal, hogy megfelelő printer, vagy plotter segítségével színes "próbanyomatot" készítettek, esetleg a nyomdakész filmeket ezek lefényképezésével állították elő. A fényképezés, illetve a raszterezés, mint a hagyományos térképkészítési eljárás része lassú, továbbá anyag- és vegyszerigényes és esetlegesen az emberi tényező szerepe, illetve az eljárás alkalmazása körülményeinek inhomogenitása sem elhanyagolható.


A teljes folyamat automatizálásának lehetőségét a nyolcvanas években a személyi számítógépek (PC-k) világába is betörő DTP (Desktop Publishing) - asztali kiadványszerkesztés - hozta magával. A DTP fő igénye, hogy lehetővé tegye a különféle szöveges és grafikus információk (ábrák, képletek, fényképek, táblázatok) egységes egészként kezelését, ahogy erre például könyvek, újságok, illetve bármilyen egyéb kiadvány esetében szükség van, különös tekintettel a minél nagyobb számú és változatosságú betűtípusok kezelésére. Ilyen számítógépes rendszerek természetesen már két-három évtizede léteznek, de ezek az elsősorban csak speciális nyomdai-kiadványszerkesztési feladatokra alkalmas eszközök olyan költségesek voltak, hogy csak az igazán nagy nyomdák számára volt rentábilis az alkalmazásuk.

A DTP lényege, hogy személyivé téve a kiadványszerkesztést, szélesre tárja a nyilvánosság kapuit, és ezzel a hagyományos, professzionális nyomdászat és kiadás egyik technológiai, de immár individuális alternatívája. Rendkívüli jelentősége abban rejlik, hogy a kiadványszerkesztés immár bármely gondolatképző ember tevékenységének integráns része lehet.

 

A nyolcvanas évek elejétől kezdődően a számítógépek ár/teljesítmény viszonyának minden képzeletet felülmúlóan kedvező alakulása, a személyi számítógépek térhódítása, a megfelelő szoftverek képességeinek javulása lehetővé tette, hogy az addig igen költséges kiadványszerkesztő rendszereket lassan felváltsák a személyi számítógépek (IBM PC klónok, illetve Apple-MacIntosh computerek). A magyarországi kezdetek a Xerox Ventura Publisher PC-s kiadványszerkesztő program magyar változatának 1987-es megjelenéséhez köthetők. Akkoriban több száz kisvállalkozás építette erre az egy szoftverre szolgáltatásait. Az első magyar digitális eljárással készülő napilap a Mai Nap volt, amelyet igen rövid időn belül sorra követett az összes országos, sőt megyei napilap is a kilencvenes évek elején. Mára már a grafikailag legigényesebb színes magazinok, könyvek kiadványszerkesztési feladatai is megoldhatók ilyen kategóriájú gépekkel.

A másik kedvező tényező a sokszorosító-, fénymásoló gépek hasonlóan nagymértékű fejlődése és térhódítása, melyek - mivel működési elvük igen hasonló - közvetlenül hatnak a számítástechnikában használatos nyomtatók, illetve egyéb output eszközök fejlődésére [15].

 

 

2.5 A Postscript oldalleíró nyelv output lehetőségei

 

A Postscript oldalleíró- és programozási nyelvet kifejlesztői az elektronikus nyomtatás modern ipari szabványának szánták. A nyelv gyökerei egy 1976-os CAD alkalmazásban (Design System) és egy 1978-ban a Xerox Palo Alto-i Kutatási Központjában kifejlesztett JaM nyomtatási protokolban mutathatók ki. Az alkotók: John Warnock, John Gaffney, Martin Newell és a későbbi időszakokban Doug Brotz, Bill Paxton, Ed Taft.


Mai megjelenési formája és maga a Postscript név az 1982-ben alapított amerikai Adobe Systems Incorporated cég révén vált ismertté. A Postscript nyelvet arra a célra fejlesztették ki, hogy a megjelenítendő oldalon lévő tetszőleges információt (kép és szöveg együtt) az output eszköz számára értelmezhető formában, egységes egészként továbbítsa. Igazi újdonságát a betűtípusok vektoros kezelése adta, amely azonkívül, hogy a betűtípusok skálázhatók, azaz tetszőleges méretben (akár századpontnyi pontossággal is) használhatók, még különféle manipulációk végrehajtását is lehetővé teszi. Ezeket a Postscript programokat (file-okat) az egyes grafikai szoftverek önállóan állítják elő, azaz a grafikai szoftver segítségével előállított képet maga a szoftver fordítja le "Postscript nyelvre" [1, 2].

A Postscript nagy előnye - azon túl, hogy bármilyen információt tartalmazó oldal leírására képes - az eszközfüggetlenség és a platformfüggetlenség. Azaz ugyanaz a Postscript file változtatás nélkül kinyomtatható egy 300 dpi-s felbontásra képes lézernyomtatón, vagy akár 2540 dpi-re képes lézerlevilágítón is. (A dpi - dot per inch - a felbontás mértékegysége azt adja meg, hogy az adott eszköz 1 inchen belül hány képpontot képes egyedileg címezni.) A platformfüggetlenség azt jelenti, hogy a Postscript file - lévén tiszta 7 bites ASCII file - tetszőlegesen átvihető a különféle platformok között (PC, Mac, VAX, Sun, Silicon Graphics, Next), bár a szoftverek nagy része nem képes őket a képernyőn megjeleníteni, csak beágyazni (innen származik az EPS, Encapsulated Postscript kifejezés) más adatállományokba, pl. egy kiadványszerkesztő rendszer esetében [19, 28].

A Postscript nyelv főbb képességei a következőkben foglalhatók össze:

 

ˇ               egyenesekből, ívekből, harmadfokú görbékből álló tetszőleges alakzatok kezelése (beleértve olyan különleges formákat, mint pl. önmagát metsző alakzat, lyukas, ill. nem folytonos alakzat);

ˇ               az alakzatok tetszőleges vastagságú vonallal határolhatók, bármilyen színnel kitölthetők, illetve maszkként használhatók más alakzatokhoz;

ˇ               a szöveg és a grafika integrált rendszert alkot, minden olyan művelet, amely egy grafikával elvégezhető, működik szövegek esetében is;

ˇ               lehetővé teszi tetszőleges forrásból származó pixeles kép beágyazását és nagyfokú manipulációját bármilyen felbontásban;

ˇ               egy általános koordináta rendszer, melynek használata mindhárom fajta elemre (szöveg, grafikus alakzat, pixeles kép) támogatja a lineáris transzformációk (elforgatás, kicsinyítés/nagyítás, tükrözés, nyújtás) tetszőleges kombinációját.

 


Színes próbanyomat készítésére a tintasugaras-, elektrosztatikus-, thermotranszfer- és lézernyomtatók mellett egyre inkább teret nyernek a nagyméretű (akár A0) színes fénymásolók, melyek Postscript interface-szel kiegészítve nyomtatóként számítógéphez kapcsolhatók (pl. az AGFA fiery interface esetében a kapcsolat kétirányú, azaz az eszköz nemcsak fénymásolóként és nyomtatóként, de szkennerként is használható). Igényesebb alkalmazások esetében ezen színes output eszközöknél is alapkövetelmény a beépített Postscript interpreter. Valódi, a hagyományos négyszínnyomásnak teljesen megfelelő Postscript alapú próbanyomatot csak azok az eszközök képesek készíteni, melyek a három alapszínt és a feketét nem egy menetben nyomtatják, hanem a papírt négyszer futtatják végig. Mivel az eljárás legnagyobb nehézségét a papír pontos pozícionálása jelenti, így ezek a nyomtatók az első menetben a papír szélére egy szinkronizáló jelsávot is nyomtatnak (pl. Calcomp raszterplotter).

 

Kartográfiai szempontból a legfontosabb output eszköz a lézerlevilágító (lézerplotter). Az újabb típusú levilágítók már 3500-4000 dpi felbontásra is képesek és túlléphetik az átlagos teljesítményű levilágítók 30-38 cm-es szélességi korlátját. Míg kartográfiai célokra megfelelő az 1200-1700 dpi, addig a színes napilapok, hetilapok esetében a fényképek minél jobb minőségben történő reprodukálása miatt van szükség a 3000 dpi-t meghaladó felbontásra is. A nagyobb pontosságra képes levilágítók - bár szintén tekercsfilmmel dolgoznak - nem képesek tetszőleges hosszúságú film levilágítására, a maximális hossz általában 50-60 cm.

A levilágítók megjelenése a térképkészítés folyamatát radikálisan átalakíthatja. Az asztali kiadványszerkesztés mintájára megszületett az asztali térképkészítés (Desktop Mapmaking). Ez nem egyszerűen csak a technológiát alakítja át, hanem a hagyományos ábrázolási lehetőségek a grafikus szoftverek, illetve a Postscript lapleíró nyelv révén nagymértékben kibővülnek. A térkép megjelenésében, a design-ban olyan változásokat hozhat az új módszer, mely már felveti a technológia alkalmazásának ilyen irányú elméleti vizsgálatának szükségességét is.

 

1993 végétől egy új technológia következtében megtörhet a 110 éve tartó autotípiai, valamint az új Postscript rácsozás egyeduralma. A vezető nyomdai beszállítók és fejlesztők különféle fantázianeveken (Linotype Hell - Diamond Screen, Agfa - Cristal Raster, Berthold - Mezzo Dot) új frekvenciamodulált rácsozást fejlesztettek ki. Ennek lényege, hogy a raszterek rácspontjait nem a megszokott geometriai elrendezésben, hanem egy ún. véletlenszám-generátor a rácspontokat alkotó pixel elemeket az elemi rács területén belül véletlenszerűen szétszórja. Az így elkészített filmen nincsenek többé rács-cellák és megszűnik a levilágító felbontóképessége, az árnyalatfokozatok, valamint a rácssűrűség közötti számszerű összefüggés is. A frekvenciamodulációval felépített rácsozás variábilis statisztikus rácsfrekvenciával dolgozik, ez alacsony felületkitöltési aránynál nagy pontelem-távolságokat eredményez, mely a felületkitöltés növekedésével egyenes arányban növekszik. Ezáltal az árnyalati terjedelem visszaadását nem szükséges korlátozni és az árnyalati fokozatok eddigi ugrásai is elmaradnak. Az új eljárás további előnyei közé tartozik, hogy jelentősen csökkennek a hibás rács-szög beállításából származó hibák és megszűnnek a moaré képződés jelenségei is. Leglényegesebb előnye, hogy a képek részletgazdagsága szembetűnően megnövekszik.

Jelenlegi egyetlen hátránya, hogy az ofszet nyomólemez készítése a 15-25 mikron nagyságú rajzi elemek átvitelének igénye miatt nagy precizitást, a technológiai utasítások szigorú betartását követeli [25].


A nagyteljesítményű, illetve -méretű Postscript alapú színes nyomtatók, poszterplotterek (lézer, vagy viaszos, pl. Novajet, HP Designjet, Calcomp, Tektronix) egyes helyeken már magát a hagyományos ofszetnyomtatást is feleslegessé tehetik. Hiszen ha a megrendelőnek csak viszonylag kevés példányra van szüksége (általában max. 100) valószínűleg olcsóbb a printer használata, nem is szólva a gyorsaságról. Még további lehetőséget nyújthatnak a Postscript értelmezővel felszerelt nyomdagépek (digitális nyomóforma-készítők), melyek segítségével a nyomólemezt is a számítógép készíti el (ezeket a "digitális" nyomdagépeket 1992-ben mutatták be, így széleskörű elterjedésükről még korai beszélni, de bizonyos, hogy néhány éven belül részarányuk egyre nagyobb lesz, véglegesen megváltoztatva a hagyományos nyomdatechnikát) [6, 19].

 

 

2.6 Szoftverek: célok és lehetőségek

 

Ha valamilyen speciális grafikai alkalmazásra kívánjuk használni számítógépünket, két megoldás között választhatunk. Keresünk, vagy rosszabb esetben elkészíttetünk egy olyan célszoftvert, mely a konkrét igényekre - de csakis arra - teljes egészében megfelel. Másik lehetőség egy nagytudású grafikai program beszerzése, melynek csak bizonyos képességeit vesszük igénybe, azaz ki kell válogatnunk a megfelelő funkciókat. A kartográfiai célokra, elsődlegesen térképek számítógéppel segített előállítására alkalmazható szoftverek jórészt általános célú grafikai programok és csak igen kevés a célszoftver [11]:

 

1. A GIS (geographic information system - földrajzi információs rendszer) szoftverek nem elsődlegesen ezt a célt szolgálják, hanem térinformatikai adatbázisok felépítését, kezelését, elemzését, szintetizálását. Természetesen egy megfelelően feltöltött térinformatikai adatbázis képes ezen feladatok elvégzésére és a jövő is mindenképpen az, hogy lehetőleg az összes megjelenő térkép - méretaránytól függetlenül - használja fel az országos adatbázis topográfiai adatait, illetve abba beilleszthető legyen. Ezen programok használata ellen három dolog szól: az áruk, illetve ezen programrendszerek bonyolultsága (pl. ARC/INFO), továbbá az a tény, hogy ezen szoftverrendszerek grafikai képességei jelenleg még viszonylag korlátozottak.

A térinformatikai rendszer valamely földrajzi helyhez, valamint időponthoz kapcsolódó helyzeti és leíró adatok gyűjtésére, tárolására, feldolgozására, elemzésére és megjelenítésére szolgál és képes olyan kapcsolatokat és összefüggéseket generálni és bemutatni, amelyek az alapadatokból közvetlenül nem voltak kiolvashatók, illetve nem voltak nyilvánvalók.

A szoftverek igazán teljesítőképes változatai általában UNIX vagy X Window környezetben, Intergraph, DEC, Sun, Siemens, IBM, HP, Silicon Graphics, Tektronix munkaállomásokon futnak [4].


 

Léteznek speciálisan kartográfiai célra készített rendszerek is (PC-Map, Cartographics, Mercator, Tactician), de ezek ára - a komoly térinformatikai szoftverekhez hasonlóan - hazai viszonyok között messze meghaladja a még sokak által megfizethető mértéket.

 

A GIS alkalmazásának egyik rejtett veszélye az, hogy míg a térképészek tudatában is vannak annak a ténynek, hogy a térképek sohasem lehetnek tudományos szempontból teljesen objektívek, addig a földrajzi információs rendszerek használói általában nem tudnak erről. Sehol másutt nem ragaszkodnak a térképek csalhatatlan voltához olyan nagyon, mint a földrajzi információs rendszerek felhasználói körében, ahol eltérő térképalapú adatokat használnak vegyesen anélkül, hogy akár közelítő ismereteik lennének arról, hogy a kevert használat hogyan befolyásolja az egyes, önmagukban is kérdéses minőségű térképekre alapozott pontossági mérőszámot. Sehol másutt nincs nagyobb veszélye annak, hogy alapvető döntéseket látszólagos objektivitásra és vélt pontosságra alapoznak, mint az ilyen, technológiaközpontú GIS-ekben [26].

 

2. Nem elsődlegesen kartográfiai célú nagy rendszerek az AutoCAD (mérnöki, építészeti tervezés), vagy az Intergraph Microstation, bár az utóbbi szoftver nagy térképészeti rendszerek készítésére is alkalmas és szoftverrendszere munkaállomáson képes a teljes kartográfiai folyamat véghezvitelére. Mindkettőnek létezik Apple-MacIntosh verziója is, illetve igényesebb alkalmazások esetén célszerű munkaállomások használata. Az AutoCAD, lévén elsődlegesen mérnöki tervezői rendszer a vonalas rajzok készítését támogatja (bár a 12-es változat már pixeles állományok fogadására is képes), de megfelelő szoftver kiegészítéssel képes tetszőleges raszterek előállítására is, ami térképészeti célú alkalmazások esetén elengedhetetlen. Kisebb vállalkozások számára azonban ezen programok - a komolyabb hardverigény miatt is - általában már túlzottan nagy beruházást jelentenek. Megemlítendő még az ArcCad nevű program, mely megteremti a kapcsolatot az AutoCAD és az ARC/INFO, a CAD és a GIS világ között.

 

3. Az alacsonyabb árfekvésű általános célú grafikai programok esetében az IBM PC kompatibilis számítógépekre készített szoftverek csak 1992-ben érték el a MacIntosh számítógépeken futó grafikus szoftverek színvonalát (felhasználóbarátság, illetve funkciógazdagság, teljesítőképesség tekintetében). Ez is elsősorban a két vezető grafikus MacIntosh szoftver (Adobe Illustrator, Aldus Freehand) Windows környezetben való megjelenésének köszönhető s így kellő nyomást gyakorolt a PC-s környezet vezető grafikus szoftvereire a CorelDrawra és a Micrographx Designerre. Ezen szoftverek ma már olyan kifinomult grafikai képességekkel rendelkeznek, amelyek még a térképészek igen speciális igényeit is képesek majdnem maradéktalanul kielégíteni, de néhány egyszerűnek tűnő igény esetleg túlságosan bonyolult az adott szoftver számára. Ebben a kategóriában az értekezés írásának időpontjában egyetlen vektoros program volt hozzáférhető a UNIX környezetben: a CorelDraw (PC-n SCO UNIX alatt, munkaállomásokon X Windows környezetben is).

 

4. A sokak számára elérhető, viszonylag alacsonyabb árú térképészeti célszoftverek köre még viszonylag szűk. A grafikai programok főleg prezentációs grafikára, illetve DTP-re alapozó szoftverfejlesztői valószínűleg túlságosan kicsinek találják a piacot ilyen céltermékek előállításához. Ezen szoftverek közül a Mapinfo, az ArcView és az AtlasDraw emelhető ki, mint általános térképészeti célú programok, bár az alacsonyabb ár esetükben csak a hasonló célú térképészeti, illetve GIS szoftverekkel való összehasonlításban mondható alacsonynak.

Jó példa a speciális térképészeti szoftverre az OCAD nevű, tájfutó térképek rajzolására használható grafikus szoftver, mellyel az első magyar színes digitális térkép nyomdakész filmjei készültek. A várhatóan 1994. januárjában megjelenő Windows alatt futó változat már nem csak ezt a speciális területet célozza meg, hanem képes lesz másfajta térképek készítésére is azáltal, hogy jelkészlete bővíthető [3, 24].

 

 

2.7 A számítógéppel segített térképszerkesztés magyarországi kezdete, előzményei

 

Hazánkban már a hetvenes években történtek kezdeményezések a számítógépek felhasználására a térképkészítés területén, de a legtöbb intézmény, illetve cég a nyolcvanas évek végén tette meg a kezdőlépéseket a számítógéppel segített térképészetben. A teljesség igénye nélkül néhány adalék a szakterület kialakulásának hazai történetéből, jórészt intézmények szerinti bontásban (elsősorban az output oldal szempontjából):

 

ˇ       Az ELTE Térképtudományi Tanszékén az első ilyen irányú kutatások még 1973-ban születtek. Ekkor készül el az akkori Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából a LINPRI (Line printer program), illetve a COMAPO programrendszer, amellyel Magyarország területéről felületkartogramokat készítettek 1:100 000, 1:200 000 és 1:500 000 méretarányban. A módszer lényege, hogy egy sornyomtató a különféle karaktereket egymásra nyomtatva eltérő denzitású elemi felületkitöltéseket hozhat létre. A módszer alkalmazásának legfontosabb megjelenési formája a megyetérképeket tartalmazó Országos Műemlékjegyzék.

ˇ       Az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (ÁSzSz) együttműködésével 1989-ben megszületik - jórészt elméleti kutatások eredményeként - a digitális térképi adatok átvitelének szabványtervezete. A kidolgozásban résztvettek még az MH TÁTI, a Budapesti Műszaki Egyetem és az MTA TAKI munkatársai is [7].

ˇ       Az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat a nyolcvanas években az ország talán legmodernebb számítógépeivel rendelkezett (Honeywell). Ennek megfelelően a számítógépes grafikát is kiemelten kezelték. Jelentősebb produktumaik: Szeged és Budapest földmérési és térképészeti adatbázisának létrehozása, a Dedata CAD szoftver alkalmazásával a főváros népszámlálási körzethatáros térképeinek előállítása.

ˇ       Az 1985-ben alakult Geometria (kisszövetkezet, később kft., illetve saját meghatározásuk szerint térinformatikai rendszerház) - első tapasztalatait az alfaGrafik (AutoCAD alapú) rendszer kifejlesztésében szerezte. 1989-ben, a budapesti ICA Kongresszuson mutatták be a nagyközönség előtt a topoLogic alkalmazói és fejlesztői rendszert. A topoLogic az 1989-es Compfair kiállítás különdíjas terméke lett, a Térinformatika című hírlevél első száma Kelet-Európa első valódi GIS rendszereként mutatta be a szoftvert. 1990-ben már piaci termék az Országos Térinformatikai Alapadatbázis (OTAB), mely háromféle önálló részadathalmazból áll:

            1. részletes szint - 1:100 000 - 1:250 000

            2. áttekintő szint - 1:500 000 - 1:1 000 000

            3. szemléltető szint - 1:1 000 000 - 1:2 000 000.

Ezeket többféle grafikus formátumban is (AutoCad, Intergraph Microstation, MapInfo) forgalmazzák (a '90-es Compfairen vásárdíjat nyer). Nyomdai úton - elsősorban reklámcélból, illetve a Térinformatika hírlevél mellékleteként - egy-két szelvényt kinyomtatnak, de csak oly módon, hogy a plotterrel kinyomtatott térkép vonalas anyagát lefényképezik, így a nyomdakész filmek elkészítése tulajdonképpen teljes egészében a hagyományos technológiával megegyező (a maszkok már általában kézzel készültek).

Még 1990-ben elkészül a Világkiállítás tervezett területét ábrázoló 6 szelvényből álló EOTR szelvényezésű digitális térkép 1:2000 méretarányban.

Napjainkra a Geometria már nemzetközileg is jegyzett, komoly térinformatikai cég lett.

ˇ       A Tóth Ágoston Térképészeti Intézet a Geometriával együttműködve kezdett el a számítógépes kartográfiával foglalkozni a nyolcvanas évek közepén. Első közös rendszerük: az 1987 és 1989 között elkészített, alfaGrafik alapú DTA digitális térképészeti adatbázis, ami az 1:200 000 méretarányú, Gauss-Krüger rendszerű topográfiai térképsorozat digitális változata. Ezt egészíti ki bizonyos értelemben a DDM-50 jelű Digitális Domborzati Modell, amely az ország teljes területére 10x10 méteres rácsfelbontású magassági adatokat tartalmaz.

A később beszerzett DEC VaxStation-ök és Laser-Scan szoftverek (VTRAK programcsomag) segítségével 1994 végére várhatóan elkészül az 1:50 000 méretarányú Gauss-Krüger topográfiai térképsorozat digitalizált változata is.

ˇ       A Fővárosi Tanácsnál a Földhivatal Földmérési Osztálya az ÁSzSz-szel együttműködve elkészíti a főváros 1:1000 méretarányú földmérési térképét (váztérkép). A munka a felmérés hiányosságainak következtében csak kb. 2/3 részben készül el. A projekt célja elsősorban az adatbeviteli oldal, mely az ÁSzSz saját fejlesztésű szoftvere segítségével történik, az adatok a későbbiekben konvertálhatók. 1987-88-ban a Fővárosi Magrendszer projekt keretében elkészül a főváros 1:4000 méretarányú részletességnek megfelelő utcatengelyes, illetve tömbkontúros digitális alaptérképe a Geometria által kifejlesztett alfaGraphic rendszerben (tulajdonképpen AutoCAD környezet). Egy másik projekt keretében elkészül az 1:10 000 méretarányú, a főváros teljes területét ábrázoló alaptérkép is. Térképek az említett projektek eredményeképp jórészt csak fekete-fehér vagy színes plotterrel készültek. A digitalizált térképi alapok legkomolyabb kartográfiai célú alkalmazása valószínűleg a Geocomp Kft. és a szerző által készített két atlasz, mely a BUVÁTI megrendelésére készült 1991-ben (és magán viseli az úttörő munkák összes gyermekbetegségének jegyeit is).

A Földhivatalban folyt munka fontosságát jelzi, hogy 1988-ban ők mutatták be hazánkban először az ARC/INFO-t és 1988. novemberében ide került az első legális példány is, illetve hogy az akkor ott dolgozók ma is a térinformatikai szakmában dolgoznak különféle magáncégeknél (Geocomp, Geoview).

ˇ       A Magyar Állami Földtani Intézetben (MÁFI) földtani térképek számítógépes elkészítésére 1986-ban kifejlesztik a REBEKA alrendszert, de az AutoCAD 9 megjelenése után felhagynak a saját fejlesztéssel. 1989-ben beszerzik az ország és a régió első Intergraph munkaállomását (a COCOM-lista korlátozásai, illetve az Intergraph európai jelenlétének akkori szinte teljes hiánya miatt az adminisztráció több mint egy évet vesz igénybe) és innentől kezdve a földtani térképek tematikus tartalmának rögzítése Intergraph Microstation, illetve AutoCAD környezetben történik. 1993-ban - hazánkban az elsők között - készítenek nagyméretű (A0) színes digitális térképet plotter segítségével (az Intergraph saját raszterplotterével, melynek első hazai példánya a Geometria tulajdona).

ˇ       Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében (TAKI) a nyolcvanas évek elején készült el a Talajtani Információs Rendszer (TIR), mely Pest megye területére két adatbázis elkészítését tűzte ki célul: ebből csak a pontszerű adatok adatbázisa (talajadatok) készült el a térképes adatoké nem. A rendszer az ÁSzSz Honeywell gépén futott, a bevitel a TAKI saját gépein (Videoton) történt. Végtermékként néhány pontszerű ábrázolás készült plotterrel.

Másik, ma is használható rendszerük, az 1989-90-ben kifejlesztett AGRO-TOPO talajtani információs rendszer, melynek alapja az 1:100 000 méretarányú EOTR térkép. A rendszer kiépítésének kezdetén ez az EOTR térképsorozat még nem létezett digitális formában, így szükségképpen még a topográfiai tartalom digitalizálása is felmerült az AGRO-TOPO készítésekor, de ez természetesen messze meghaladta volna a kutatóintézet lehetőségeit. A rendszer PC-re épült (AutoCAD alatt) és az egyik első hazai GIS alkalmazásnak tekinthető, meglévő adatai áttölthetők a mai fejlettebb rendszerekbe is.

ˇ       Az MTA Földrajzi Kutatóintézete az 1989-ben még hagyományos eljárással elkészített Magyarország Nemzeti Atlasza (MNA) egyes térképeit később digitális eljárással is feldolgozta (természetföldrajzi témák). 1991-ben az Örvényesi-Séd vízgyűjtőjének digitális feldolgozása készült el a BME Geodéziai Intézet közreműködésével (földhasznosítási, lejtőkategória térképek) ARC/INFO alatt 1:10 000 méretarányban. A MNA felújításán 1993 óta már szintén számítógépek segítségével dolgoznak (ARC/INFO, workstation).

ˇ       A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Rt. (VITUKI) már a nyolcvanas évek végétől foglalkozott egy ágazati térinformatikai rendszer kidolgozásával. Kész szoftver híján mintarendszerüket a VIPS (Video Image Processing System), illetve az Ilwis szoftverre alapozták. Az ITC (International Centre) által műholdképek kezelésére kifejlesztett, nem-profitorientált Ilwis hazai elterjesztése is az ő nevükhöz fűződik.

ˇ       1990-ben a PC-ken futó OCAD program segítségével elkészül az első olyan színes térkép (Lajosforrás), mely már teljes egészében mellőzi a hagyományos eljárást a technológiai folyamat első fázisában - a nyomdakész filmek lézerlevilágítón készülnek. Az értekezés szerzője által készített térkép még szűk szakmai körben sem keltett különösebb érdeklődést, tulajdonképpen egy-két évvel megelőzte korát, mert a nagyobb cégek vezetői (Kartográfiai Vállalat, MH TÁTI) csak évekkel később ismerték fel a technológiai váltás kínálta előnyöket az output területen is. 1991-től kezdve az évente megjelenő tájfutó, illetve rekreációs (park-, kistáj-) térképek mind nagyobb száma készül számítógép segítségével.

ˇ       Apple-MacIntosh számítógépen az első színes nyomtatott térképet egy német-magyar cég, a Katicom Kft. készíti el (Hévíz) 1991-ben. Ez egyben az első olyan hazai településtérkép is, amely számítógéppel készült, bár időben csak néhány hónappal előzi meg a szerző Tokaj várostérképét, illetve az Agát (Topográf) Kft. Herceghalom térképét. Ezek voltak az első "hirdetős térképek", melyeket 1992. második felétől már más cégek térképei is követnek.

ˇ       Az 1991. júliusában alakult Carto-Hansa Kft. Intergraph alapú digitális fotogrammetriai kiértékelések elvégzésére szakosodott. 1991 elején itt helyeztek üzembe - az elsők között Magyarországon - két Interview munkaállomást a legfontosabb Intergraph szoftverekkel együtt.

ˇ       A Kartográfiai Vállalatnál (1993 óta Cartographia Kft.) a számítógépes irány fejlesztésére egy 1991. novemberében Jon Kimmerling professzor (Ohio State University, Egyesült Államok) által tartott AutoCAD/AutoScript tanfolyam adta meg a végső lökést. Korábban (1986 óta) számítógépet csak az autótérképek, atlaszok névmutatóinak összeállítására használtak. Az így létrejött adatbázisokat 1989-től kezdték el már a tényleges térképszerkesztésben is alkalmazni. (Ekkoriban ilyen módon készült az első igazi konkurens termék, az INVENT Cartopress Budapest Információs Atlasz c. kiadványa is.) A Kartográfiai Vállalat első teljes egészében számítógéppel (PC) készített térképe a Dunakanyar információs térképe 1992 tavaszán jelent meg. A fejlesztés ütemére jellemző, hogy 1994 tavaszán már valószínűleg ők rendelkeznek majd az ország legnagyobb filmméretet (B1) kezelni képes levilágítójával és megkezdődik a MacIntosh vonal fejlesztése is.

ˇ       A Teleki László Alapítvány, Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat a régiónkat érintő tematikus térképek készítésével kezdett el foglalkozni a kilencvenes évek elején. Az ÁSzSz-szel közös fejlesztésük, a Windows alatt futó EtnoGraf szoftver az 1910 és 1991 közötti népszámlálások adatait mutatja be térképes formában. A községi szintű adatok a szomszédos országok magyarlakta területeit mutatják be, ezek közül egyelőre a Vajdaság készült el.

ˇ       A legfontosabb nemzetközi térinformatikai cégek hazai képviseletének megalakulása:

ESRI (ARC/INFO) - Geocomp (1989. július)

Intergraph - Intergraph Magyarország (1992. január)

 

 

3 A Közép-Európa Atlasz digitális fakszimile változata: az elvek

 

Az atlasz új kiadásához használt módszer, a digitális fakszimile nem más mint célszerűen összegezett ismeretek rendszerezett felhasználása. Ebben az esetben már meglévő térképeket kellett reprodukálni a számítógépes eljárások segítségével, illetve a térképi tartalom hangsúlyozásával, a tematika minél jobb minőségben történő kiemelésével. Az atlasz több mint 180, egymástól esetenként jelentősen eltérő ábrázolási módokat használó tematikus térképet tartalmaz. Így nem volt lehetséges cél az, hogy az összes térképet egy konkrét módszer, illetve egy konkrét szoftver segítségével készítsük el.

 

Ilyen bonyolult, komplex feladat nem oldható meg komolyabb előtanulmányok nélkül. Ilyen komoly előzmény volt az 1993-ban általam készített Békéscsaba várostérkép (1. melléklet), melynek érdekessége az is, hogy korábban B1 (70x100 cm), vagy ennél nagyobb méretben számítógéppel készített térképet Magyarországon még nem adtak ki és egy a Cart&Text Kft-vel közösen készített digitális Magyarország térképem (2. melléklet). A két térkép készítése során összegyűjtött tapasztalatok haszna az alábbi területeken volt jelentős:

 

ˇ       Bár az említett várostérkép három, egymástól független térképcsíkként készült el (a levilágítás fizikai korlátja miatt), az egy csík által tartalmazott adatmennyiség még komoly hardverkonfiguráció használata esetén is "feszegette" a szoftver teljesítőképességének határait. A rajzi objektumok száma már egy térképcsík esetében is időnként megközelítette a már kezelhetetlen mennyiséget. Az ilyen méretű file-okkal történő munka - az adatvesztés viszonylag nagy kockázata miatt - különös figyelmet és sajátos technikát igényel.

ˇ       Az atlasz térképeinek levilágításához szükséges film és a vegyszer ára még ilyen nagyságrendű munka esetében is igen költséges, így alapvető fontosságú volt a minél takarékosabb anyagfelhasználás. Mivel az atlaszlapok mindegyike fekvő téglalap, így meg kellett találni azt a printer drivert, illetve azokat a beállításokat, amelyek még nagyon nagy méretű - akár 10 Mb feletti - Postscript file-ok esetében is biztonsággal megtartották a fekvő formátumot és nem a pazarló álló formátumot használták minden esetben. Az általunk használt levilágító 33,5 cm széles tekercsfilmmel képes dolgozni, így a fekvő helyzetű levilágítás esetében kb. 60%-kal kevesebb a filmfelhasználás a Közép-Európa Atlasz lapjainak esetében az álló formátumhoz képest.

ˇ       Ki kellett választani egy olyan színes printert az igen költséges hagyományos próbanyomatok, illetve kromalin eljárás használata helyett, amelynek mind képességei (méret, minőség, gyorsaság), mind az ára tekintetében megfelelnek az igényeinknek, illetve az anyagi lehetőségeinknek.

ˇ       A Magyarország térkép jó gyakorlatot jelentett többek között a nagyméretű pixeles képek (summer) kezelésében.

 

 

3.1 Az eredeti kiadás előzményei, jelentősége

 

Gróf Teleki Pál, egyetemi tanár, aki Magyarországnak két alkalommal is miniszterelnöke volt, 1926-ban alapította az Államtudományi Intézetet, akkoriban a Magyar Statisztikai Társaság kebelében. Dr. Rónai András, az intézet későbbi vezetője az atlasz új kiadásához még 1989-ben megírt előszavában így idézte fel az eredeti kiadás körülményeit:

 

"Az 1930‑as évek második felében az európai politikai közvéleményben érezhetővé vált az, hogy az 1919-20‑ban kialakított területi rend revízió alá fog kerülni. Ekkor született meg a gondolat, hogy Közép‑Európa egész területéről olyan átfogó adatgyűjteményt kell összeállítani, amely e terület földrajzi, népességi, nemzetiségi viszonyait tárgyilagosan, minden állam saját statisztikái alapján egységesen szemlélteti. Ez egy szöveges atlasszal látszott legjobban megvalósíthatónak. Magyarországon az Államtudományi Intézetben rendelkezésre állottak mindazon források és adatok, amelyek egy ilyen összefoglaló mű elkészítéséhez szükségesek voltak.

Mint az Államtudományi Intézetnek 1938. május óta igazgatóhelyettese, majd igazgatója javaslatot tettem Teleki Pálnak, az Intézet elnökének egy ilyen atlasz szerkesztésére, s erre tőle a megbízást megkaptam. Teleki Pál halála után Hóman Bálint kultuszminiszter igazgatói működésemben megerősített és tudomásul vette, hogy a békeelőkészítési munkálatok keretében elsősorban a Közép‑Európa Atlasz összeállításán dolgozom. 1944 tavaszán Hóman Bálint az Intézetet - a bombázások elől védendő - kitelepítette Balatonfüredre. Ott sikerült megfelelően berendezkedni és az Atlaszt 1945 március közepére két nyelven színes térképekkel rotaprint sokszorosításban befejezni."

 

Az atlaszt a háborús viszonyok miatt nem sikerült az eredeti terveknek megfelelően befejezni. Az addigi többéves munka eredményét a kéziratok megsemmisülésének veszélye fenyegette. Ezért határozta el dr. Rónai András az addig elkészült lapoknak szinte házi körülmények között történő ideiglenes kinyomtatását és ezekből a lapokból néhány összefűzött példány elkészítését. Ennek megfelelően a címlap hátoldalán az alábbi megjegyzés olvasható: "BIZALMAS KÉZIRAT. Utánnyomás, terjesztés, ismertetés tilos. Házi Rotaprint nyomás."

 Előbb a magyar változat jelent meg 134 térképpel, a magyarázó szöveggel együtt 333 oldalon, az előszó dátuma: 1945. január 3. A kibővített angol változat 171 térképlapot tartalmazott, a szöveggel együtt 367 oldalon.

 

A mű általános atlasznak készült, az abban az időben népszerű nemzeti atlaszok (finn, német, csehszlovák) mintájára. A lényeges különbséget az jelentette, hogy nem belső oktatási, közigazgatási célokat szolgált, hanem összehasonlította az egymás mellett élő államok legfontosabb viszonyait. A szerkesztés nehézségeire mutat, hogy a térképlapokon szereplő tíz országban 22 nemzetiség élt jelentős számban és kétszer annyi szórványban.

 

A tartalom fő fejezetei a következők voltak [22]:

 

 I. A terület helye a kontinensen

 II. Földtan (talaj, növényzet)

 III. Éghajlat, meteorológia

 IV. Terület, népesség, közigazgatási beosztás, népmozgalom

 V. Gazdaság (mezőgazdaság, ipar)

 VI. Közlekedés

 VII. Külkereskedelem

 VIII. Országhatár-változások

 

Hogy az atlasz jelentőségét, az elődeink által elvégzett munka nagyságát kellően értékelni tudjuk, álljon itt néhány számadat dr. Rónai András könyvéből az angol változat térképeinek tartalom szerinti megoszlásáról, illetve a térképek készítéséhez felhasznált adatok számáról [23]:

 

földrajz és geológia 14 térkép 140 000 adat

éghajlat 20 térkép 60 000 adat

népesség, kisebbségek 60 térkép 1 900 000 adat

mezőgazdaság 43 térkép 1 400 000 adat

bányászat, ipar 6 térkép 40 000 adat

kereskedelem, közlekedés 22 térkép 300 000 adat

egyéb 6 térkép 20 000 adat

 

 

3.2 Az új kiadás alternatívái

 

A 80-as évek végén a térségben végbement politikai rendszerváltás lehetővé tette, hogy az eddig nagyon érzékenyen kezelt közép-európai régió egységes egészként is bemutatható, kutatható legyen. A délszláv válság kirobbanása is tovább növelte a régió iránti politikai és tudományos érdeklődést, felvetve az új kiadás igényét, hiszen az eredeti változat alig 80 példányban jelent még és ezen példányok nagy része is megsemmisült, illetve bezúzásra került az ötvenes években.

A térképek reprodukálására két módszer kínálkozott:

 

1. Az eredetivel teljesen megegyező kivitelben (valódi fakszimile).

A korábbi kiadás Rotaprint nyomólemezei ugyan jórészt rendelkezésre álltak, de ezekről valószínűleg nem lehetett volna még az eredetivel egyező, ma már erősen kifogásolható minőségben sem elkészíteni az új kiadást.

Lehetőségként kínálkozott az eredeti térképek színrebontása professzionális nyomdai szkennerrel. Erre történt is kísérlet (elkészült néhány kromalin), de ezek megtekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a módszerrel a háborús helyzet miatt csak próbanyomat minőségben megjelent atlaszt reprodukálnák a korabeli nyomdatechnikának és kartográfiai ábrázolásmódnak megfelelő - ma már nem kielégítő - színvonalon.

Az eredetivel teljesen egyező kiadás ellen így több érv is szólt:

 

ˇ       nem célszerű az akkori, hibákkal többszörösen terhelt "szükségkiadás" reprodukálása,

ˇ       az angol és a magyar változat különbözősége (új kiadás esetén célszerű lett volna a két kiadás összehangolása); a térképek esetében egyébként az angol változat csak abban különbözött a magyartól, hogy annak jelmagyarázatát, címét papírra kiszedve egyszerűen ráragasztották a magyar térképek megfelelő helyeire - még a magyar változatból kimaradt térképek esetében is így készítették el az angol verziót,

ˇ       az eredeti kiadásban a szöveg a kezdetleges nyomdatechnika miatt több helyen olvashatatlan, a szükséghelyzet miatt a szöveg lektorálására, egységesítésére már nem jutott idő.

 

2. Az eredetivel csak tartalmában megegyező kivitelben ("tartalmi fakszimile"). A szöveg esetében ez a megoldás lehetővé teszi az eredeti változat hibáinak, következetlenségeinek javítását.

A térképek esetében természetesen a megoldás nem lehet ilyen egyszerű. Minden egyes térképet újra el kellett készíteni. Erre két lehetőség kínálkozott:

ˇ       hagyományos kartográfiai módszerek - hátrányuk a munka- és alapanyag-igény (rajzfólia, vegyszerek, stb.), továbbá hogy az emberi tényező nagymértékben befolyásolhatja a végtermék minőségét, ez a módszer hagyományosan több közreműködőt feltételez;

ˇ       számítógéppel segített kartográfiai módszerek - hátrányuk, hogy mind számítástechnikai, mind kartográfiai értelemben képzett szakembereket igényelnek és birtokolni kell a megfelelő hardver-eszközöket.

 

Mivel tanszékünk Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a számítógéppel segített térképszerkesztéssel és -kiadással, így a személyi feltételek jórészt adottak voltak.

 

A digitális eljárás előnyei:

 

ˇ       minimális anyagigény,

ˇ       a térképszerkesztő - kellő képzettség birtokában - egy személyben eljuthat a térképszerkesztés kezdő fázisától a nyomdakész filmek elkészítéséig, a levilágításig,

ˇ       a térképkészítés bármelyik fázisában lehetőség van - megfelelő hardver-eszközök igénybevételével - minimális ráfordítással színes próbanyomat készítésére,

ˇ       bármilyen változtatás - a térképkészítés bármely szakaszában - könnyen, gyorsan, a hagyományos eljáráshoz képest feltétlenül lényegesen olcsóbban elvégezhető.

 

A digitális eljárás egy ilyen komplex feladat esetében nem köthető egyetlen szoftverhez. Napjaink digitális kartográfiájában térképkészítésre általában háromfajta szoftvert használnak: általános célú grafikai szoftvereket és CAD, illetve GIS szoftvereket. Egy ilyen atlasz elkészítéséhez feltétlenül az utolsó típusba eső szoftvert célszerű választani, hiszen éppen a térinformatikai szoftverek jellemzője, hogy nagy mennyiségű szöveges adatokat (adatbázisokat) képesek térképi elemekhez kapcsolni. A GIS szoftverek azonban grafikai szempontból egyelőre viszonylag szerényebb képességűek (az ARC/INFO esetében például csak a munkaállomás változat képes színrebontásra), hiszen nem céljuk a nyomdakész filmek előállítása.

Mivel az adott feladat esetében egyrészt a térinformatikai szoftver alkalmazásának volt egy alapvető akadálya: nem álltak rendelkezésre az eredeti atlasz elkészítéséhez felhasznált adatok, másrészt igény volt a jó minőségű, nyomdai sokszorosításra alkalmas grafikai megjelenítés, így szükségszerűen valamilyen általános célú grafikai szoftver mellett kellett döntenünk.

 

Az ELTE Térképtudományi Tanszéke komolyabban csak 1992. nyarán kapcsolódott be az atlasz új kiadásának munkálataiba. (Konzultációs jelleggel már korábban is részt vettünk - elsősorban Bakonyi Kálmán révén - az előkészítő munkálatokban, így nyílt lehetőségünk többszöri személyes konzultációra az 1991. végén elhunyt dr. Rónai Andrással.) Ekkorra vált véglegesen nyilvánvalóvá, hogy minden olyan megoldás, amely az eredeti atlaszt változatlan formában reprodukálja, inkább ártana az ábrázolt téma, az adott térképen felhalmozott adat értelmezésének, és az atlaszban testet öltött igen értékes szellemi munka a gyenge vizuális megjelenítés miatt esetleg eladhatatlanná válna. A térképeket az eredeti szerkesztési elvekkel egyezően újra kellett kartografálni és formailag is egyező térképlapok együtteseként egységes atlaszként megjelentetni.

 

 

3.3 A digitális fakszimile módszer lényege

 

A számítógéppel segített térképszerkesztés elve már a nyolcvanas évek végén kialakult. Megfelelő közvetítő szoftver segítségével a térkép valamilyen formában bekerül a számítógépbe (természetesen már ez a fázis is igen sok alternatívát kínál a tematikától függően):

 

ˇ       szkenner segítségével - ilyenkor a képernyőn látom a térképtervet és itt rajzolom át akár egy egér segítségével,

ˇ       digitalizáló tábla segítségével - drágább input eszköz, nagyobb emberi munka ráfordítás.

 

A Közép-Európa Atlasz esetében a kiválasztott szoftver grafikai lehetőségei szerint az általunk gondosan kidolgozott jelkulcs alkalmazásával megrajzolom a teljes térképet, majd színrebontva létrehozom a levilágítóra küldhető Postscript file-okat. A módszer igazi előnye a hagyományos eljárással szemben, hogy a folyamat során - még a nyomdakész filmek elkészítése (levilágítás) előtt - bármikor készíthető színes vagy fekete-fehér próbanyomat.

 

A digitális fakszimile módszer jelentősége, újszerűsége abban áll, hogy egyrészt ilyen jelentőségű kiadvány ilyen olcsó hardvereszközök igénybevételével még valószínűleg sehol a világon nem készült digitális formában, másrészt a kidolgozott eljárás lehetővé teszi tetszőleges grafikai ábrázolásokat tartalmazó kiadványok (elsősorban atlaszok, lexikonok) gyors, viszonylag olcsó előállítását. A digitális fakszimile módszer egy komplex eljárás-rendszer, melynek újszerűsége abban áll, hogy a térképi tematika milyensége, a térképkészítő által kitalált, megálmodott formában kompromisszumok nélkül előállítható. Ehhez megfelelően jól képzett szakemberekre van szükség: a számítógépes programok kezelése viszonylag könnyen elsajátítható, ezért sokkal fontosabb a szakember térképész képzettsége, hiszen így az adott szoftver grafikai képességeit saját, speciális térképész tudása szolgálatába tudja állítani - él, de nem visszaél a szoftverek általános képességeivel. A módszer alapvető jellemzője, hogy minél több szoftvert ismerünk meg (elsősorban térképész szemmel vizsgálva azokat), annál könnyebben tudjuk megválasztani feladatainkhoz a megfelelő számítógépes programot. Elképzelhető, hogy egy jól kiválasztott grafikus szoftver sok speciális kartográfiai jellegű igényünket képes kielégíteni, de más területeken korlátozott képességei esetleg behatárolják lehetőségeinket. Több szoftver ismerete esetén tulajdonképpen képzeletünk előtt nincsenek korlátok, amilyen tematikus módszert, grafikai ábrázolást mint térképészek elképzeltünk, azt a feladathoz kiválasztott szoftverrel önmagunk képesek vagyunk megoldani: az általunk képzeletben megalkotott ábrázolást mi magunk visszük végig (akár vizualizálható gondolatkísérletek segítségével is) a térképszerkesztés teljes folyamatán.

 

 

3.3.1 Hardver

 

Az atlasz digitális formában történő elkészítése napjainkban már több platformon is lehetséges lett volna. Ilyen szintű feladat megoldásához minimálisan mikroszámítógépek szükségesek (IBM kompatibilis PC-k vagy Apple-MacIntosh számítógépek), de optimális valamilyen munkaállomás használata lett volna.

A Tanszék hardverlehetőségei miatt egyértelműen a PC-s vonalat kellett előnyben részesítenünk. A térképek jellegétől függően azonban a rendelkezésünkre álló más hardvereket (elsősorban Apple-MacIntosh gépeket) is használtunk.

A feladat input eszköze szinte kizárólag szkenner volt, csak a közigazgatási háttértérkép bevitelének igen időigényes műveletéhez használtunk a munka elején digitalizáló táblát. Általában nem magát az eredeti térképet szkenneltük be, hanem annak valamilyen egyszerűsített, általunk átrajzolt kivonatát (pl. csak az izovonalakat), így nem is volt fontos nagy felbontás használata. Erre kizárólag a domborzatárnyékolást tartalmazó térképek esetében volt szükség, de praktikus okokból itt is megelégedtünk a 300 dpi-s felbontással (256 szürkefokozattal), az adatállományok mérete így is több mint 5 Mbyte volt.

 

A nagyszámú térkép miatt nem terveztük próbanyomatok készítését (csak a végleges nyomás előtt kis idővel készült a kiadó megrendelésére, elsősorban a direkt színek kiválasztása, jóváhagyása érdekében, öt térképről a hagyományos értelemben vett, ofszet nyomdai eljárással készített próbanyomat, 3. melléklet). Emiatt alapvető fontosságú volt számunkra egy olyan színes printer beszerzése, melynek nyomtatási minősége megközelítette a próbanyomat minőségét, illetve helyettesítette azt.

Anyagi lehetőségeink egy Canon BJC-820 típusú buborékos (Bubble Jet) technológiát alkalmazó, maximálisan A3-as méretű papírral használható nyomtató beszerzését tették lehetővé. Ez a típus ugyan nem rendelkezik Postscript értelmezővel, de SCSI porton keresztül Apple-MacIntosh gépekhez is csatlakoztatható. PC-s környezetben a színes nyomtatók között széleskörűen elterjedt, standardnak számító EPSON LQ-2500 mátrixnyomtató emulációjára is képes.

Speciális minőségű A3 papíron, 360x360 dpi felbontás mellett egy ilyen "próbanyomat" anyagköltsége kb. 100 Ft, de a printer képes átlagos minőségű fénymásoló papírra is nyomtatni, bár ez esetben a minőség észrevehetően romlik. Az anyagköltség nagy része egyébként a négy darab, egyenként cserélhető festékpatron (cián, magenta, sárga, fekete) ára.

 

 

3.3.2 Az általános célú grafikus szoftver kiválasztása

 

A korábban általam készített digitális térképek megvalósítása során szerzett tapasztalatok, illetve az idevágó kartográfiai szakirodalom [3, 24] alapján az atlasz sokrétű ábrázolást tartalmazó térképlapjainak elkészítéséhez a kiválasztandó szoftvernek minimálisan a következő képességekkel kellett rendelkeznie:

 

ˇ       Postscript kimeneti lehetőség: a nyomdakész filmek elkészítéséhez alapvetően szükséges levilágítók közös platformja ez a már tárgyalt eszközfüggetlen, lapleíró nyelv,

ˇ       színrebontás; nem csak a hagyományos négyszínnyomásnak (cián, magenta, sárga, fekete) megfelelően, hanem tetszőlegesen kiválasztott direkt színek (pl. Pantone, Truematch színskála) kezelésével, illetve a két módszer kombinálásával is,

ˇ       sokoldalú és magasszintű vektor, vagy metafile formátumú (pixel és vektor formátum vegyesen) adatcsere-lehetőség más, elsősorban grafikus szoftverekkel, esetleg eltérő platformon is, lehetőség szerint a már említett Postscript formátumon kívül,

ˇ       lehetőleg egy szoftveren belül lehessen megvalósítani pixeles és vektoros adatok kezelését, akár egy rajzon belül is, tekintettel elsősorban a domborzatárnyékolást tartalmazó térképekre,

ˇ       legyen képes az összes szükséges különleges karakter előállítására és a térképgrafikán belüli tetszőleges pontméretben történő használatára (az atlasz által ábrázolt kivágat esetében: az albán, török, román, délszláv, cseh és szlovák, lengyel, német és természetesen a magyar területen használt, a számítógépek ASCII kódtáblázatából hiányzó jelek előállítása alapkövetelmény volt), beleértve néhány speciális manipulációs lehetőséget is, pl. görbére illesztés, szórás,

ˇ       legyen képes a hagyományos térképkészítésben napjainkban alkalmazott grafikai megoldások minél egyszerűbb és metrikusan is megfelelő pontosságú reprodukálására (elsősorban különféle vonaltípusok és felületkitöltések).

 

A fenti követelményeknek a PC-s környezetben csak néhány grafikus szoftver felel meg. Elterjedtsége, viszonylag alacsony hazai ára miatt választottuk munkánk alapszoftverévé az igen nagy teljesítményekre képes CorelDraw szoftvert. Sajnos a szoftver készítője, a Corel Co. ígéretei ellenére már hosszabb ideje halogatja a szoftver MacIntosh változatának piacra dobását, így azon a platformon más szoftvereket kellett használnunk. A munka során leggyakrabban használt szoftverek a következők voltak (további szoftvereket használtunk még egyes térképeken néhány speciális feladat megoldására):

 

PC-s környezet:          CorelDraw 3.0RevB+ és 4.0A

Adobe Illustrator 4.0

Adobe Streamline (vektorizáláshoz)

Aldus Freehand 3.1

Autocad 12 for Windows

Apple-MacIntosh:       Adobe Photoshop 2.0

Aldus Freehand 3.1

 

A munka közepén, 1993 nyarán jelent meg a CorelDraw 4.0-ás változata, melyre újdonságai, funkciógazdagsága és további látszólagos előnyei miatt azonnal át is tértünk. Sajnos a többszöri hibajavító szoftver upgrade-ek ellenére a 4.0-ás verzió még fél évvel később sem volt képes hibátlan Postscript outputra (a nyomtatás során bizonyos, véletlenszerűen kiválasztott objektumok nem kerülnek printelésre, más üzemmódokban egyébként helyesen nyomtat, de a Postscript az ilyen jellegű alkalmazásoknál alapvető fontosságú).

Szerencsére akkoriban a teljesen hibásan működő - számunkra alapvető fontosságú - színrebontás miatt gyorsan úgy döntöttünk, hogy az összes 4.0-ás verzióba átvitt anyagot újra visszavisszük a már többszörösen letesztelt és hibátlanul működő (javított) 3.0-ásba, így csak néhány napos munkánk volt felesleges.

Egy helyesen működő 4.0-ás verzió használata új funkciói révén növelhette volna munkánk hatékonyságát:

 

ˇ       komoly szövegszerkesztő, sőt alapvető kiadványszerkesztő funkciók, egyszerre többoldalas kiadvány is szerkeszthető,

ˇ       a pixeles képek a korábbi verzióktól eltérően elforgatás után is láthatók és minden printeren nyomtathatók maradnak,

ˇ       képes a színrebontás bemutatására nem Postscript printeren is,

ˇ       újfajta fraktál felületkitöltőminta,

ˇ       újfajta, tervezhető vonaltípus (powerline),

ˇ       sokszintű Undo funkció (a gép memóriájától függően akár az utoljára végrehajtott 99 művelet is visszacsinálható, lehetőséget adva ezzel az ún. "mi lenne ha..." típusú vizsgálódásnak).

 

 

4 Az új kiadás gyakorlati megvalósításának problémái

 

Az általunk vállalt feladat bonyolultsága már a kezdet-kezdetén nyilvánvaló volt. Nem pusztán egy meglévő atlasz reprodukálásáról volt szó, el kellett végeznünk azokat a változtatásokat, korrekciókat is, amelyekre a háborús helyzet miatt az akkori alkotóknak már nem jutott idejük: egységes szerkezetű, grafikájú, tipográfiájú térképegyüttest, igazi homogén atlaszt kellett készítenünk.

 

A tartalmában és megjelenésében az eredetivel megegyező fakszimile kiadást a digitális feldolgozás is lehetővé tette volna, de úgy éreztük (és erről sikerült meggyőzni a kiadót is), hogy nem lenne célszerű reprodukálni azt a korabeli kartográfiai ábrázolásmódot, amelynek kialakítását, grafikai megjelenési módját a korabeli nyomdai lehetőségekhez, illetve a háborús helyzethez igazították.

Úgy döntöttünk, hogy az atlasz tematikus kartográfiai ábrázolási módszereit messzemenően megtartva célunknak nem az eredeti kiadás minél pontosabb újrakartografálását tűzzük ki. A valódi fakszimiléktől eltérően a térképek tehát nem az eredeti atlaszlapok pontos reprodukciói, hanem a kartográfiai és rajzi pontatlanságokat kiszűrő, a tartalmat erősítő, kihangsúlyozó, mégis tartalomhű, ún. digitális fakszimilék.

 

Az angol és magyar változat összehangolása is komoly problémákat vetett fel. Az eredeti jelkulcsokat úgy alakítottuk át, hogy eltérés a nyelvi változatok között (egy térkép kivételével: 45) csak a szöveget tartalmazó fekete színben legyen. Olyan térképek esetében, amelyek az eredeti atlaszban csak az egyik változatban jelentek meg, el kellett készítenünk az adott térkép nyelvi párját is, ami gyakran nemcsak egy egyszerű fordításból állt. Ez az összehangolás csak a térképi tartalom esetében volt lehetséges, hiszen az atlasz szöveges részének elkészítése, az angol fordítás lektorálása - ideértve a térképek címeit is - a Szent István Társulat feladata volt, bár javaslatainkkal megpróbáltuk segíteni az ilyen irányú munkákat is.

 

 

4.1 A háttértérképek problémái

 

Az atlasz térképeit megvizsgálva látható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden térkép alapja vízrajzi vagy közigazgatási határokat ábrázoló háttértérkép. Az azonos területet ábrázoló háttértérképek mindkét esetben több, kisebb-nagyobb mértékben eltérő változatban is megjelentek az eredeti atlaszban. Ezeket az eltéréseket az atlasz hosszú ideig, nehéz körülmények között, több - esetenként egymástól elszigetelt - csoportban végzett előkészítő munkálatai magyarázzák. Így az atlasz elkészítésének kimaradt fázisát, a térképek megjelenési formájának egységesítését a tartalom hangsúlyozásának érdekében is vállalnunk kellett.

 

A háttértérképek készítésénél már szembekerültünk a színválasztás problematikájával, de a számítógépes feldolgozás lehetővé tette, hogy akkori döntésünket elhanyagolhatóan kis munkabefektetéssel megváltoztathassuk. Első lehetőségként a háttértérkép direkt szürke színnel került volna kinyomásra, de végül is a célnak megfelelt a fekete szín rasztere is. Még a 0,1 mm vastagságú raszterezett folyórajz is elfogadható képet nyújt 2400 dpi-s felbontásban, kellően nagy rácsfrekvencia (137 lpi) alkalmazása esetén. Elvetettük a cián szín használatát a háttértérképek esetében. A térképek kisebb részében előnyösebb lett volna a cián szín használata (elsősorban a vízrajz esetében), de a tematika négyszínnyomású feldolgozása sok (főleg éghajlati) térkép esetében nem tette volna lehetővé a cián színű vízrajz használatát. Az egységesség érdekében a folyórajz színe szinte minden térkép esetében 60% fekete, míg az állóvizek kitöltése 15% fekete.

 

Utólagos mérések és leírások [22] alapján a Közép-Európát ábrázoló háttértérképnek a méretaránya kb. 1:6 000 000 (az atlaszlapokon csak aránymérték szerepel). Az eredeti szerkesztési méretarány ennél minden bizonnyal kb. másfélszer nagyobb volt, erre a tényre a gyakran igen zsúfolt térképi tartalom, illetve az esetenként olvashatatlanul kisméretű megírások alapján, továbbá néhány ránkmaradt, a végleges kiadásnál nagyobb méretű próbanyomatból lehet következtetni.

 

 

4.1.1 Közigazgatási határos háttértérkép

 

A közigazgatási határokat ábrázoló háttértérkép volt az a tesztfeladat, amellyel még 1992 elején elkezdtem foglalkozni. Mivel akkoriban határidővel sürgető megkötött szerződésünk még nem volt, illetve szakmai felkészültségünk sem volt elégséges a feladat elvégzésére, így hosszú időt tudtam fordítani kísérletezésekre. Kiválasztottam az azonos kivágatot ábrázoló, de apró részleteiben eltérő háttértérképek közül az általam legpontosabbnak véltet (célszerűen azt, amelyről a dr. Rónai Andrástól megkapott korabeli anyagok között találtam kissé nagyobb méretarányút). A nagyon részletes határrajzú, kb. 1800 darab közigazgatási egységet tartalmazó térkép bevitelére akkori tudásom szerint csak egy mód kínálkozott, a manuális digitalizálás. Ezt az igen hosszadalmas műveletet az OCAD szoftverrel végeztem el, melyet egyszerűsége, felhasználóbarát kezelői felülete miatt választottam ki. Az ilymódon digitalizált háttértérképről készült el az első levilágítás, melynek minőségét a kiadó, összevetve a hagyományos színbontásos technológiával, egyértelműen alkalmasnak találta arra, hogy a teljes atlasz így készüljön el. Az első igazán komoly megoldandó problémát az okozta, hogy a grafikus szoftverek csak akkor képesek egy adott terület tetszőleges színekkel történő kiszínezésére, ha az adott felületek önmagukban zárt alakzatok. Ilyen hatalmas számú közigazgatási egység esetében a (fenti szempontot figyelembevevő) újradigitalizálás időigénye miatt egy egyszerűbb megoldást választottam. Az OCAD-ban meglévő rajzból DXF állományt készítve azt importáltam a CorelDrawba, ahonnan ebből egy pixeles állományt hoztam létre. A szokatlan művelet célja az volt, hogy az időközben megvásárolt Adobe Streamline vektorizáló szoftver képes úgy vektorizálni egy megfelelő pixeles állományt, hogy az egyes elemi területeket zárt alakzatként hozza létre. Az így elkészült vektoros állományt - melyet a Streamline program az Adobe Illustrator AI formátumában képes előállítani - újra importáltam a CorelDrawba, ahol a vektorizálás hibáit hosszadalmas munkával javítottam, illetve a járáshatárokból létrehoztam a nagyobb közigazgatási egységeket (megye-, tartomány- és országhatárok).

Az eltérő jelentőségű adminisztratív határokat (ország, tartomány, megye, járás) eltérő vonalvastagsággal ábrázoltuk, így is könnyebbé téve a felhasználó földrajzi tájékozódását, az egyes közigazgatási egységek gyors és biztos azonosítását.

Az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképek esetében a határrajz mindig egységesen az 1930-as állapotú országhatárokat jelzi, ahogy ez az eredeti atlasz esetében is volt.

 

 

4.1.2 Vízrajzi háttértérkép

 

Bár a vízrajzi és a közigazgatási háttértérkép egy térképen sem szerepelt együtt, egy igazi atlaszban a kétfajta háttérinformációnak szigorúan illeszkednie kell egymáshoz. Sajnos az eredeti atlaszban ez nem így volt. Vízrajzi háttértérképből legalább ötféle volt az atlaszban, mely szinte teljes egészében ugyanazt a kivágatot ábrázolta, a különbség a feltüntetett vízrajzi elemek számában, illetve generalizáltsági fokában volt. Ilyen körülmények között nyilvánvaló volt, hogy a vízrajzi háttértérkép "alapjaként" fel kell használni a közigazgatásit. Mivel a közigazgatási határok egy része egybeesik valamilyen folyóval, így a kétféle háttértérképet össze kellett hangolni, nem is beszélve a mindkétféle háttértérképen előforduló települések pontos helyéről, viszonyáról a közeli vízfolyásokhoz.

Fenti problémák figyelembevételével a már digitálisan rendelkezésünkre álló közigazgatási határok érintetlenül hagyásával - egy etalonnak elfogadott mai térkép vízrajzához igazítva - és az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképeken megírt települések felhasználásával készült el az egységes vízrajzi háttértérkép. Mivel a közigazgatási térképek esetében a települések jelei már összhangban voltak az adminisztratív határokkal és ezek megváltoztatása sokrétű problémákat vetett volna fel, így inkább az egyes vízrajzi elemeket igazítottuk a településjelekhez. Nagy gondot fordítottunk a vízfolyások ábrázolásánál alkalmazott vastagságok térképészeti szempontokat figyelembevevő meghatározására (a térképi vastagság az adott folyó vízhozamával arányos).

 

 

4.1.3 Névrajz

 

 Igen komoly problémát okozott - jórészt csak a háttértérképek esetében, mert a tematikus tartalom viszonylag kevés szöveget tartalmazott - az a tény is, hogy az eredeti térképek névírása nem egységes. Ennek két oka van: egyrészt nem volt még egységes, szigorúan szabályozott írásmód az idegen földrajzi nevek használatára, másrészt az abban az időszakban történt gyakori határváltozások a névírást is döntően befolyásolták. A háttértérképek névírását mind tartalmi, mind formai szempontok figyelembevételével egységesítettük - minden körülmények között megőrizve az eredeti, esetleg ma már hibásnak számító, vagy szokatlannak tűnő névírási formát. A digitális kiadás háttértérképeinek mindegyikén azonos számú település szerepel - az eredeti atlasz ilyen jellegű kisebb eltéréseit kiküszöböltük. A fenti problémáról részletes példákkal ld. még a 4.5 fejezetet.

A névírás egy másik problémája a font (jelkészlet). Az atlasz szövegének szedésére a Szent István Társulat olyan betűtípust választott (Caxton Light), mely ugyan nagyon jól illik az atlaszhoz, de hivatalos beszerzése a hazai viszonyok között igen nagy gondot okozott. Jellemző, hogy a Szent István Társulat MacIntosh alapú szedőrendszeréhez is csak alig néhány héttel a végleges levilágítás megkezdése előtt érkezett meg a magyarított Caxton betűtípus és a kelet-európai kódkészlet karaktereit csak a későbbiek során sikerült megterveztetni. A Magyarországon számítógépes fontok eladásával foglalkozó cégek több ezer tételt tartalmazó katalógusában sem volt megtalálható a betűtípus, szerencsére a CorelDraw 4.0-ás verziójához adott több száz betűtípus között ez a betűtípuscsalád is szerepelt. Megpróbálkoztunk a betűtípusok platformok közötti konvertálásával is, deez nem járt sikerrel. A sikeres konverzió esetén azonban meg kellett volna küzdenünk a MacIntosh és a PC környezet eltérő magyarításának problematikájával is. Így az atlaszban szereplő magyarázó szöveg, illetve a térképek címszövege két eltérő forrásból származó Caxton betűtípus felhasználásával készült, de ez szerencsére az átlagos térképfelhasználó számára nem észrevehető.

A térképek esetében ezt a betűtípust csak a térképi tartalmon kívüli elemek - címek (alcímek), illetve a jelkulcs - megírásainál használtuk. Ennek elsődleges oka, hogy a térképeken található földrajzi nevek a gyakran zsúfolt tartalom miatt igen kis méretben kerültek megírásra (a legkisebb megírás 4 pont alatti), így erre a célra megfelelőbb egy kis méretben is jól olvasható betűtípus (Helvetica, Helvetica Narrow). A Caxton betűtípus gyakori használata elleni másik ellenérv a bonyolultsága lett volna. A levilágítás során az egyes karakterek a Postscript file-ban már Bézier-görbeként szerepelnek, a CorelDraw esetében van egy 4000 töréspontos korlát (64 Kbyte) egy rajzi objektum esetében. Mivel egy objektumnak ennél több töréspontja nem lehet, így a leghosszabb címeket a bonyolult, gondosan megtervezett karakterek miatt igen gyakran kettő, ritkán három objektumból kellett összerakni.

További megoldandó problémát jelentett a régió országai speciális karaktereinek előállítása (sajnos ezek egy része a MacIntosh szedőrendszeren fontproblémák miatt nem volt elérhető, de az általunk készített térképeken hiánytalanul szerepel mindegyik). Minden egyes karaktert minden általunk használt betűtípus esetében egyenként meg kellett tervezni - szerencsére erre a CorelDraw program maga is alkalmas volt. Mivel a betűtervezés már komoly tipográfiai ismereteket is igényel (a számítógépes ismereteken kívül), így a lehetőségek szerint igyekeztünk már meglevő karakterek felhasználásával megtervezni az új karaktereket, de ennek ellenére a tipográfiai alapfogalmakkal is meg kellett ismerkednünk [15].

 

Emiatt a probléma miatt a lehetőségek szerint a térképek esetében a tartalmon belül csak rendkívüli esetekben (23) tértünk el az általában használt Helvetica, illetve Helvetica Narrow betűtípustól. A probléma bonyolultságának bizonyítására álljon itt egy táblázat az atlasz készítése során felhasznált, esetenként általunk megtervezett speciális (az angol ábécében nem szereplő) karakterekről:

 

Ország,

nyelvterület

Az angol ábécében nem szereplő karakter

Van ASCIIkódja

Van ANSI kódja

Nincs kódja

 

Albánia

 

ë, ç, Ç

 

Ë

 

 

 

Csehszlovákia

 

é, í, É

 

Í, ý, Ý

 

, , , ľ, Á, Í, š, Ù, ç, ñ, , Š, Œ, ´, À, Ì, Š, Ø, æ, ð

 

Jugoszlávia

 

 

 

 

 

ƒ, , p, š, ñ, , , Đ, Š, ð

 

Lengyelország

 

ó

 

Ó

 

, ƒ, , ť, ½, Ñ, ï, ó, , , , º, ¼, Ð, î, ò

 

Magyarország

 

á, é, í, ó, ö, ú, ü, É, Ö, Ü

 

Á, Í, Ó, Ú

 

ő, ű, Ä, à

 

Németország, Ausztria

 

ä, ö, ü, ß, Ä, Ö, Ü

 

 

 

 

 

Románia

 

â

 

Â

 

|, î, Ő, Ű, {, Î, Ő, Ú

 

Szovjetunió (névátírás)

 

 

 

 

 

, ñ, , ð

 

Európa térkép

 

 

 

ř, Ř

 

, , , Œ, ¤

 

A településjelek elhelyezésére is igen nagy gondot kellett fordítani. A mai térképekkel összevetve derült ki az a tény is, hogy pl. Lipcse jele az eredeti változat szinte összes térképén tévesen szerepelt. Mivel a térképcímek minden esetben fekete színűek voltak, akárcsak a háttértérkép, így a település-megírások elhelyezését minden egyes térkép esetében a tematikához igazítottuk, a lehetőségekhez képest áthelyeztük, illetve néhány nagyon zsúfolt tematikájú lapon egy-két kevésbé jelentős települést, illetve folyónevet elhagytunk.

Az atlasz könnyebb használhatósága érdekében a háttértérképeken előforduló, ill. az egyes térképlapok tematikájához tartozó földrajzi nevek ma használatos alakját az atlasz végén található - a digitális feldolgozás kapcsán szükségesnek vélt - megjegyzéseink között külön is megadjuk (ld. 4.5 fejezet). Ennek elsősorban az angol változatban van jelentősége, hiszen az ezt olvasók valószínűleg kevésbé tájékozottak régiónk földrajzi neveit illetően, bár még a földrajzban és a történelemben járatos hazai olvasók sem tudják valószínűleg, hogy pl. Königshütte neve ma Chorzów.

További probléma forrása volt, hogy a Szovjetunió széthullása miatt az utódállamok (esetünkben a leggyakrabban használt Közép-Európa kivágat esetében elsősorban Ukrajna) földrajzi neveinek angol átírása szinte minden mai angol nyelvű atlaszban más és más. A megvizsgált mértékadónak tekinthető kiadványok (Times Atlasz, National Geographic térképek) teljesen rendszertelen átírásai miatt kikértük Földi Ervinnek, az ENSZ földrajzi névírással foglalkozó bizottsága magyar tagjának szakvéleményét is.

 

 

4.2 Új jelkulcs

 

A digitális feldolgozás nagy előnye, hogy a térkép grafikai megjelenése tág határok között is igen egyszerűen változtatható.

Az eredeti atlaszban a háttértérképek döntő többsége halvány, kék színű nyomat. Ezen került ábrázolásra a tematikus tartalom zömmel egy, a háttértérkép színétől eltérő színű, különböző típusú felületkitöltő csíkozással (sraffozással). A digitális feldolgozás során a csíkozást könnyebben olvasható és értelmezhető színkategóriák alkalmazásával helyettesítettük, ezért a háttértérképek (egy-két kivételtől eltekintve) cián színét fekete raszter alkalmazásával egységesen szürke színhatásúra változtattuk.

Az eredeti térképeken használt tematikus ábrázolási módokat (felületkartogram, diagram) minden körülmények között megtartottuk, a változtatás szinte minden alkalommal csak a színeket érintette. Egyes bányászati térképek esetében a pontszerű jelek esetében is szükséges volt némi módosítás az eredetihez képest az olvashatatlanságig zsúfolt tartalom miatt. A változtatások oka egyrészt az egységesítésre törekvés, az atlaszjelleg kihangsúlyozása, illetve a térképi tartalom kihangsúlyozása, olvashatóbbá tétele.

 

A címsor, az alcím és a jelkulcs elhelyezése is vetett fel problémákat. A címsor betűmérete kiválasztása esetében először meg kellett keresni azt a térképet melynek címe az angol vagy a magyar változatban a leghosszabb. A címekhez választott betűméretben azonban ez a címsor túl hosszú lett volna, túllógott volna a térképkereten. Így a címsort minden esetben horizontálisan kismértékben összenyomtuk. Az esetenként előforduló zárójeles pontosító címeket a főcímhez hasonlóan végig nagybetűvel írtuk, de kisebb betűtípussal, zárójelben. A csak ritkán előforduló alcímeket, megjegyzéseket egységesen a térkép alatt helyeztük el.

 

Ennél jóval nagyobb problémát okozott a jelkulcsok elhelyezése. Ez általában a térképek jobb alsó sarkában kapott helyet és a Fekete-tenger kitöltéséből minden esetben a jelkulcsi kategóriák számának megfelelő helyet fedett ki. Az itt elhelyezett jelkulcsok szélessége egy-két kartogramot tartalmazó térkép (211, 217, 237, 291, 369) kivételével azonos. Horizontális kiterjedése szinte mindig a térkép déli keretéhez igazítva a jelkulcs tartalmától függően változó méretű, de 11-nél több kategória nem fér ki (ha két- vagy három soros a jelmagyarázat szövege, akkor csak ennél kevesebb lehet a kategóriák száma). Néhány térkép esetében a jelkulcs ennél több kategóriát, hosszabb szövegrészeket, illetve táblázatszerű jelmagyarázatot is tartalmaz. Az ilyen jelkulcsokat a térkép alsó részén helyeztük el (így jártak el az eredeti kiadvány esetében is), maximálisan négy sor teljedelemben, amit bizonyos térképek esetében ki is kellett használni (37). A jelkulcsi megírásokra ugyanazt a Caxton betűtípust használtuk, mint a címek esetében, de sokkal kisebb méretben.

 

 

4.3 Színek, színfeldolgozás

 

Az akkori nyomdatechnikának megfelelően a térképek csak igen kis részénél alkalmaztak a tematika megjelenítésére egynél több színt. Az eredeti atlaszban az összefüggő tematikájú térképcsoportok különböző színkulcsokkal készültek, mivel azonban a nyomás már háborús körülmények között történt, ezen elvek véghezvitele objektív okok miatt sem volt lehetséges. A digitális feldolgozás során vezérszínek alkalmazásával hangsúlyoztuk a tartalmi összetartozást: pl. az éghajlati tényezők térképeinek csoportját, az egyes népek elterjedését, a vallásos népesség megoszlását szemléltető lapokat vagy a mezőgazdasági művelési ágak típusait bemutató térképeken.

 

Míg az eredeti térképek nagy részén felületi színezést, illetve sraffozást használtak, addig mi a digitális változatnál a hagyományos kartográfiában még kissé szokatlan színezési lehetőségeket is használhattunk. A hagyományos kartográfiában a térképi elemek általunk választott színfeldolgozása általában direkt színek alkalmazását teszi szükségessé. A további térképi színeket a direkt színek viszonylag kis számú rasztereinek kombinálásával állítják elő. Egy szín raszterértékei számának növekedése minden esetben maga után vonja a technológiai folyamat költségeinek és idejének növekedését.

Mivel mi a négyszínnyomás mellett döntöttünk így a digitális feldolgozás során a színek, színskálák kialakításánál sokkal szabadabban válogathattunk: a színárnyalatok kiválasztásánál nem kellett tekintettel lennünk a színkomponenesek raszterértékeire, tetszőleges számú színárnyalatot használhatunk mindenféle költségnövekedés nélkül. Praktikus azonban az önkorlátozás: nem célszerű 7-8%-nál kisebb és 75%-nál nagyobb raszterértéket használni, mert a nyomda valószínűleg nem képes ezt megfelelő minőségben reprodukálni. A négyszínnyomás egyetlen hátránya esetünkben csak az, hogy nagyon vékony rajzi elemeket csak az alapszínekben (CMYK - cián, magenta, sárga, fekete), esetleg annak raszterében használhattunk. Praktikus okokból, illetve amiatt, hogy az új kiadás térképei a lehetőség szerint hasonlítsanak az eredetihez, minimális számú térkép esetén direkt barna, illetve zöld színt is használtunk az alapszínekkel együtt vagy azok helyett. A barnát elsősorban azokon a térképeken, amelyeken domborzatárnyékolás is szerepelt, a zöldet főleg az erdőkkel kapcsolatos térképen, illetve mindkét színt olyan esetben, amikor többféle, az alapszínekkel már nem ábrázolható vonalas elem képezte a térkép tartalmát.

 

A térképek nagy része (számszerűen 71 db) valamilyen folyamatosan változó mennyiséget (éghajlati elemek, népesség, foglalkoztatás, termésátlag) ábrázol színárnyalatokkal, illetve csíkozással. Az új feldolgozás során minden esetben homogén színeket, színfokozatokat használtunk. A színskálák kidolgozása nehézségeinek illusztrálására álljon itt egy egyszerű statisztika az egyes térképeken használt kategóriák (színfokozatok számáról):

 

 

A kategóriák száma (db)

 

4

 

5

 

6

 

7

 

8

 

9

 

10

 

11

 

Előfordulása (db)

 

2

 

12

 

4

 

4

 

8

 

36

 

3

 

2

 

Mint látható, az ilyen jellegű térképek szinte mindegyike olyan sok színkategóriát tartalmazott, hogy csak egy szín árnyalatainak alkalmazása ez esetben nem lett volna szerencsés: egy színnek négynél több árnyalata már nehezen különböztethető meg (bizonyos színek esetében még a négy is sok).

A témák megfelelő elkülönítése érdekében több színskálát is ki kellett dolgoznunk az ún. "vezérszínek" elvnek megfelelően a témától és a kategóriák számától függően. A színes printer megléte szerencsére sok lehetőséget adott a megfelelő színskálák gyakorlati kipróbálására.

 

Jónéhány térkép esetében a színek szerepe csak az eltérő minőségek elkülönítésére szolgál (terményfajták, művelési ágak), itt jórészt csak arra kellett ügyelni, hogy az atlasz különböző, esetleg egymástól távol eső térképlapjain újra felbukkanó elemeket lehetőleg ugyanazzal a színnel ábrázoljuk (pl. népességi térképeken minden egyes népnek, illetve mezőgazdasági térképeken minden egyes terménynek volt egy jellemző színe).

Néhány térkép adatai kisebb-nagyobb régiókra vonatkoztak. A régióhatárok ábrázolása is hosszas kísérletek eredménye: olyan vonalvastagságot kellett választani, hogy ha a határ a Dunán húzódik akkor is látható legyen, tehát annál vastagabbnak kellett lennie. A szín eldöntése érdekében minden olyan térkép tematikáját meg kellett vizsgálni, mely régióhatárokat tartalmazott. Az egyébként jónak tűnő kék színű régióhatárokról csak a kinyomtatott színes próbákat szemlélve derült ki, hogy nem szerencsés választás, mert a felhasználók a kék színről minden esetben vízrajzi objektumokra asszociálnak. A végleges térképeken a régióhatárok színe végül narancs lett.

A következő ábrán az általunk előállított azon színes térképek jelkulcsi színeit láthatjuk, ahol a tematika valamilyen folyamatos skála használatát kívánta meg.

 

 

 

4.4 A digitális fakszimile változat térképeinek besorolása a számítógépes feldolgozás szempontjából

 

A konkrét térképkészítést, a számítógéppel segített térképszerkesztést négyen végeztük: a szerzőn kívül Márton Mátyás, illetve a munkába később bekapcsolódó Jesus Reyes és Vellai István. A térképek egymás közötti elosztását a munkát végzők gyakorlottsága, illetve az adott térképen alkalmazott ábrázolási módszerek alapján döntöttük el: a kevésbé gyakorlottak jórészt hasonló jellegű térképek elkészítését kapták feladatul.

A 173, nagyrészt színes térkép, illetve grafikon és a további 10 szövegközi ábra és néhány további lap (címoldalak) elkészítése igen gyakran olyan egyedi, különleges problémákat is felvetett, amit a témafelelősnek kellett megoldani. A digitiális feldolgozásnál alkalmazott módszerek alapján az általunk készített térképek különféle kategóriákba sorolhatók. Az értekezés függeléke tartalmazza a térképlapok egyenkénti felsorolását, megjelölve az alább felsorolásra kerülő típusokat is.

 

 

4.4.1 Izovonalas térképek felületkitöltéssel

 

Szinte az összes meteorológiai, éghajlattani (53, 57, 65, 81) és a mezőgazdasági térképek egy részén (fejadagok - 249, 257,275) ilyen jellegű volt az ábrázolás. A térképek közös jellemzői:

 

ˇ       a háttértérkép minden esetben vízrajzi,

ˇ       a teljes szárazföldi területet valamilyen szín tölti ki,

ˇ       az ábrázolt jelenség kontinuum jellegű, változása a teljes területen folyamatos (kivételként megemlíthető, hogy csak ábrázolástechnikailag sorolható ide néhány álizovonalas térkép (91), illetve részleteiben 195, 197, 203, 205.

 

Jórészt csak ezeknél a térképeknél használhattuk azt a módszert, hogy papírra átrajzoltuk az eredeti térkép izovonalait, ezt a rajzot szkenneltük majd vektorizáltattuk. A vektorizált adatállományból alakítottuk ki az egyes színfelületeket, mivel a grafikus programok általában csak zárt alakzatokat képesek kitölteni. A felületkitöltő színárnyalatok és az izovonalak színének megválasztásánál a témák összetartozásának hangsúlyozása érdekében ún. vezérszíneket használtunk az alábbiak szerint:

 

ˇ       Középhőmérséklet: évi (53)-zöld; januári (55)-ibolya; júliusi (57)-narancs.

ˇ       A hőmérséklet szélső értékei (59, 61): zöld.

ˇ       Fagyos napok (65): cián.

ˇ       Csapadékmennyiség: évi (67)-ibolya; évszakos (69, 71, 73, 75)-cián.

ˇ       Légnedvesség (79, 81): narancs-sárga-zöld-cián.

ˇ       A napsütés évi összege (83): narancs.

 

ˇ       Népsűrűség (91): sárga-magenta - álizovonalas térkép, színezése összhangban van az adminisztratív határok alapján kitöltött népességi/kisebbségi térképek színezésével (89).

 

ˇ        Az összlakosságra jutó terményfejadag (243, 249, 257, 263, 269, 275): sárga-vörös.

 

Az izovonalak színe egységesen 100% cián (éghajlati), illetve 100% magenta (terményfejadagok).

 

Természetesen az eredeti térkép vízrajzi háttértérképe és az általunk készített korrigált vízrajzi háttértérkép közötti eltérések miatt az így elkészült - most már digitális formában lévő - tematika rajzát ellenőrizni, sok esetben igen nagy mértékben javítani kellett. Az éghajlati térképek esetében a háttértérkép kivágata a térképlap déli oldalán majdnem 1 cm-rel rövidebb volt a többi térképen, illetve az általunk készített korrigált vízrajzi háttértérképen lévő kivágattól. A tematikus tartalmat ezeken a részeken korabeli atlaszok segítségével sikerült kipótolni.

 

 

4.4.2 Felületkitöltés az adminisztratív határok alapján

 

Majdnem az összes népességi, vallási és földhasználati térkép ide sorolható. Az adminisztratív határokat tartalmazó háttértérképen 1818 db önálló közigazgatási egység található. Az ilyen típusú térképek nagy részén ezek mindegyike ki van töltve valamilyen színfokozattal. A jelkulcsban általában 7-10 kategória volt feltüntetve, de ezek egyedi elkülönítése, besorolása minden egyes közigazgatási egységre - a rossz minőségű nyomtatás következtében - igencsak nehézkes és rendkívül hosszadalmas volt, sok esetben csak az eredeti nyomólemezek elemzése segített.

A témák egy részénél (nemzetiségek) a színkitöltés egy fokozatosan változó mennyiség függvénye (százalékos részarány), míg más népességi térképek esetében a színárnyalatok szerepe az elkülönítés (pl. a 101 térkép esetében 16 különféle nemzetiség elkülönítése a cél).

 

A felületkitöltő színárnyalatok és az izovonalak színének megválasztásánál a témák összetartozásának hangsúlyozása érdekében ún. vezérszíneket használtunk az alábbiak szerint (bizonyos térképek esetében a sok kategória miatt két szín árnyalatai váltakoznak egy térképen belül):

 

ˇ       Népsűrűség (89): sárga-magenta.

ˇ       Nemzetiségi többség (101, 105, 109, 111): nincs vezérszín, a színek alkalmazásának célja az elkülönítés, alapja az eredeti térkép.

ˇ       Nemzetiségi keveredés (107): sárga-vörös.

ˇ       Népek külön-külön (115-145, 149): sárga-narancs-magenta.

 

ˇ       Vallásfelekezetek (155): nincs vezérszín, a színek alkalmazásának célja az elkülönítés.

ˇ       Vallásfelekezetek egyenként (157-167): cián-ibolya.

 

ˇ       Foglalkoztatás, analfabéták (175, 177, 179, 181, 183, 185): sárga-magenta, sárga-rózsaszín.

 

ˇ       Népmozgalom: élveszületés, természetes szaporodás (195, 205)-sárga-magenta; halálozás (197, 203)-cián-ibolya.

 

ˇ       Művelési ágak (221, 223, 227, 231): sárga-olajzöld.

 

ˇ       Jövedelmezőség (225): cián-ibolya.

 

ˇ       Termények hektáronkénti termésátlaga (241, 247, 255, 261, 267, 273): cián-ibolya.

 

ˇ       A rendelkezésre álló hús- és zsírmennyiség fejenként (299, 303, 305, 309): sárga-vörös.

 

 

4.4.3 Egyéb felületkitöltéses térképek

 

Néhány térkép esetén a felületkitöltéses ábrázolás nem sorolható be az előző két kategóriába.

ˇ       Felületkitöltés sraffozással: Bizonyos térképek esetében (17, 21, 35) megtartottuk az eredeti kiadás felületkitöltő mintáit. Amellett, hogy a sraffozás csak viszonylag nagy területet lefedő kitöltések esetén érzékelhető jól, még egy technikai érv is a sraffozás gyakoribb alkalmazása ellen szólt: a grafikus szoftverek nem nagyon támogatják ezt az ábrázolási formát. Bár az ún. Postscript kitöltő minták többek között tetszőleges sraffozás előállítását lehetővé teszik, de ezek a képernyőn nem láthatók (PC és Mac esetén nem, legfeljebb display Postscriptre alkalmas munkaállomásokon, pl. Next). További nehézség, hogy szoftverektől függően ez a kitöltőminta csak egy színben (fekete) használható, illetve ha elvileg meg is engedi a szoftver a kitöltőminta tetszőleges színben való használatát, a színrebontás már sikertelen.

A Postscript kitöltőminták különlegessége, hogy ez a kb. 40 féle, fajtánként négy-öt, egymástól független paraméterek megadásával definiálható kitöltés minden Postscript alakú output eszközben előre definiált. A Postscript file-ban csak hivatkozás történik a kitöltőmintára (pl. Hatching, Crosshatching) a megfelelő paraméterek megadásával, a folyamat többi része már a Postscript interpreterben definiált eljárás alapján történik. A hagyományos sraffozás esetében pl. az alábbi paraméterek adhatók meg: vonalvastagság, a vonalak egymástól való minimális és maximális távolsága, a vonalak iránya (dőlésszög), véletlenség (ez a paraméter minden kitöltőminta esetében létezik, de esetenként nincs hatással a kitöltőminta megjelenésére).

További problémákat okozhat, hogy az output eszköz nagy megterhelése miatt a Postscript kitöltőminták levilágítása igen gyakran sikertelen. Az említett három térkép mindegyikének levilágítása csak többszöri eredménytelen kísérlet után sikerült. Mivel a Postscript kitöltőminták a mi színes nyomtatónkon sem printelhetők ki, így a térképekről próbanyomat is legfeljebb fekete-fehérben volt készíthető.

A legproblematikusabb térkép a levilágítás szempontjából a Klímatájak (21) volt. Itt a cián és a magenta szín két eltérő Postscript kitöltőminta (hatching, crosshatching) három változatát tartalmazta, a sárga szín két különféle (saját tervezésű) raszteres kitöltőmintát, míg a fekete színben három eltérő finomságú, szintén csak Postscript alapú output eszközön megjeleníthető pontrasztert.

További öt, hasonló jellegű térkép (151, 187, 189, 191, 209) esetében használtunk még Postscript kitöltőmintát (sraffozást). Ezek mindegyike esetében két téma egymásrahatását (pl. analfabétizmus, népsűrűség, kereszténység, természetes szaporulat) ábrázoltuk, de ide sorolható még a minimális tematikus információt tartalmazó Csapadék és felhőzet című térkép is (85).

 

ˇ       Hipszometria. A Közép-Európa domborzatát ábrázoló térkép (29) egyedi problémákat vetett fel. Mint látható ennek kivágata délen kb. 1 cm-rel rövidebb. Itt nem volt alkalmazható az a módszer, hogy kipótoljuk a tematikát a hiányzó részeken, mert az általunk létrehozott vízrajzi háttértérkép az eredeti térkép háttértérképétől ezen térkép esetében az átlagosnál jobban eltért. Ebben az esetben azonban a tematika és a vízrajzi háttér egymással nagyon szoros kölcsönhatásban áll, így ezen térkép esetében egyedi, a korabeli kiadásban szereplővel teljesen egyező vízrajzi háttértérképet kellett készíteni. A teljes tematika a már említett módszerrel (átrajzolás papírra-szkennelés-vektorizálás) készült. A hipszometrikus színezés nem egyezik meg a korabeli színfeldolgozással (elsősorban annak szegényes grafikai megjelenítése miatt), inkább a ma használatos színfokozatokat (zöld-okker-barna) használtuk.

 

ˇ       Földtani, talajtani térképek. Négy felületkitöltéses térkép a zsúfolt tartalom miatt igen nagy feladat elé állított minket (23, 25, 37, 39). Mind a földtani, mind a talajtani téma esetében egy-egy térkép az eredeti kiadásban csak egy egyszínű pauszra nyomott fedvény volt, ami az azokon található egyszínű szerkezeti raszterek miatt még az átlagosnál is sokkal kevésbé volt olvasható (25, 39). A sok kisméretű, sokfajta színfelület átrajzolása igen hosszadalmas feladat volt, amit még további ábrázolási különlegességek is fokoztak. A Közép-Európa hegyszerkezete c. térképen (23) az eredeti kiadásban a földtani egységek megírására egy különleges betűtípust használtak, amelynek ékezetesítését szintén meg kellett oldanunk. A Közép-Európa talajtérképe c. térképen (37) néhány területen olyan felületkitöltést kellett használni, amely egyszerre két talajfajta jelenlétét mutatta. Mint korábban már írtam Postscript kitöltőminta csak egy színben definiálható, így ez a módszer nem alkalmazható színes sraffozás készítésére. Ezért egy vektoros kitöltőmintát kellett tervezni. Viszonylag kisszámú előfordulása szerencsére a levilágításban nem okozott problémát, de a színes printer - valószínűleg a CorelDraw program vagy a nyomtató Windows drivere hibájából - ezt a kitöltést nem volt képes kinyomtatni (akár közvetlenül a programból, akár file-ba printelve a program egy idő után lemerevedett minden kísérletnél).

 

 

4.4.4 Jelek, diagramok és kartogramok

 

A tematikus térképek különböző ábrázolási lehetőségei már az eredeti atlasz készítésének időpontjában is ismeretesek voltak. Minden esetben megtartottuk az eredeti térkép tematikus ábrázolási módját, legfeljebb a színeken változtattunk.

A különféle jelek, diagramok és kartogramok egyes régiókra (tájegységek, illetve nagytájegységek) vonatkoznak. A régióhatárokat a térkép ábrázolja, de - valószínűleg az adatok eltérő forrásai miatt - szinte nem lehet találni két olyan térképet, amelyen pontosan ugyanott húzódnak ezek a tájegység határok.

 

ˇ       Kördiagramok: a bonyolult, több részre osztott kördiagramok esetében (adatok híján) lemértük az egyes körcikkek nyílásszögét, majd ezeket az értékeket a grafikus programhoz (ez esetben Adobe Illustrator) csatlakozó egyszerű adatbáziskezelőbe bevittük. Ezt követően a grafikus program már képes volt a megfelelő nyílásszögű körcikkek automatikus előállítására (171, 173, 217, 237, 315), melyeknek méretezése, kiszínezése már a CorelDrawban történt. Érdekes problémát vetett fel az egyik ilyen térkép (237). A jelkulcsban hat eltérő termény szerepel, de az eredeti atlaszban egyes kördiagramok hét részre vannak osztva. Az eredeti szöveg sem ad megoldást erre az ellentmondásra, így a meghatározhatatlan részeket fehéren hagytuk és a problémára a függelékben utaltunk.

ˇ        Jeldiagramok: egyes diagramok esetében a vonatkozási pontot külön színnel (magenta) is kiemeltük (63, 77, 83).

A jeldiagramok egy másik érdekes csoportja a népmozgalomra vonatkozó adatok időbeli változását mutatja be (199, 201, 207), itt főleg a viszonylag nagy helyet elfoglaló jelek egymást lehetőleg nem zavaró elhelyezése okozott gondot.

Szintén a diagramok elhelyezése okozott igen komoly problémát egy másik, teljesen egyedi ábrázolást használó térkép esetében (99), Szilézia területén nagyon sok vonatkozási ponthoz tartozott jeldiagram.

A hasábdiagramoknál előfordul egy-két szokatlan ábrázolás (277, 279, 291, 311): eltérő szélességű hasábok, eltérő távolság az egyes hasábok között stb.

ˇ       Kartogramok: a korábban tárgyalt felületkitöltő jelek szinte mindegyike kartogramnak tekinthető, ha a tematikus ábrázolási módokat tekintjük, de a jelenlegi csoportosítás más szempontú. Az idáig még nem tárgyalt néhány jelkartogram esetében is az eltérő régióhatárok okoztak problémát (281, 313).

ˇ       Jelmódszer: a tematikus térképszerkesztés szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy a megrajzolandó jel pontra vagy felületre vonatkozik, de a térképi elhelyezés problematikája miatt mégiscsak célszerű a külön tárgyalás. Szinte az összes bányászattal kapcsolatos térkép ide sorolható. Jellemző még ezekre a bányászati térképekre, hogy nagy mennyiségű jel, illetve megírás található rajtuk. A térképek zsúfoltsága olyan nagymértékű volt, hogy néhány olvashatatlan megírás (pl. bányanév) kinyomozása hosszabb időt vett igénybe és csak egyéb korabeli források segítségével volt lehetséges (319, 321, 327, 331, 337, 343 369). A Közép-Európa bányatermékei c. térkép (319) esetében további problémát okozott a jelfajták nagy száma (27 db). Ezen jelfajták nagy része csak igen kis méretben fordult elő a térképen, így színek és felületi jelek kombinációjával olyan jelkulcsot kellett előállítani, amely lehetővé teszi bármelyik jel egyedi azonosítását még nagyon kis méretben is, ügyelve arra is, hogy a valamilyen szempontból egy csoportba sorolható bányatermékek jelében legyenek közös vonások (alak, szín, esetleg kitöltő minta) [12].

 

 

4.4.5 Hagyományos közigazgatási térképek

 

 Néhány térkép elsődleges célja a politikai határok és a települések ábrázolása. A térképek a különféle időpontban érvényes határok bemutatása mellett (389, 393, 397) esetenként igen bő névrajzot is tartalmaznak (43, 87, 395).

Az eltérő időpontok adminisztratív határait ábrázoló térképek esetében cián színű vízrajzot használtunk, mivel az eredeti atlasz térképeivel összhangban az országhatárok színe fekete.

A régió településeit ábrázoló (43), illetve a Kárpát-medence középső részét (eltérő kivágatú lapon) bemutató, járásneveket tartalmazó térképek (87) elkészítésének igazi nehézségét az adta, hogy a 23,8x18,7 cm-es keretméretű eredeti térképek külön-külön több mint ezer nevet tartalmaztak. Ez igen kis méretű betűk használatát tette szükségessé, de az igazi problémát az okozta, hogy az eredeti térkép egyes nevei olvashatatlanok voltak. Néhány esetben csak hosszas nyomozással, az összes hozzáférhető korabeli térkép vizsgálatával lehetett fényt deríteni az alkotók szándékára, esetleg sajátos névírására, bár bizonyos esetekben még a korabeli, igen nagy méretarányú térképek vizsgálata sem segített.

A Helységnevek c. térkép (43) adatállománya a legnagyobb méretű, mivel az ezernél több földrajzi név mellett még domborzatárnyékolást is tartalmaz. A könnyebb olvashatóság érdekében a földrajzi fokhálózat, illetve a vízrajzi elemek (folyó- és állóvizek, víznevek) színe cián. A nagy mennyiségű névrajz és az egységesített vízrajzi háttértérkép kölcsönyös viszonyát folyamatosan ellenőrizni kellett minden településnév esetében (pl. a folyó melyik oldalára esik a településjel, stb.). Az eredeti térképen a településkategóriák elkülönítése sem volt nyilvánvaló. Az új feldolgozásban mind a településjel, mind a betűtípus utal a településkategóriára. A kategorizálás elve azonban az eredeti térképlapon nem szerepelt, a szövegben sem volt rá utalás, így ezt mi sem szerepeltettük a jelkulcsban.

A Közigazgatási járásnevek a Kárpát-medecében és környékén c. térkép (87) neveinek olvashatatlansága sok fejtörést okozott. Az eredeti atlaszban ez a kinagyított kivágat esetenként határrajzában eltért az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképtől, mi ezeket az eltéréseket korrigáltuk. Ezen a térképen kellett a legkisebb méretű neveket megírni (az ukrán terület egyes nevei 4 pont alatti nagyságúak).

Az országok, tartományok és megyék nevei 1930-ban c. térkép (395) más problémákat vetett fel. Ebben az esetben a különféle rangú adminisztratív határokat, illetve ezek neveit eltérő színnel és betűnagysággal különítettük el. A sok, egymást keresztező név elhelyezése főleg Románia és Németország területén volt problematikus. A direkt zöld szín használata nemcsak az eredetihez való hasonlóság miatt volt szükséges, de az olvashatóságot is javította.

 

 

4.4.6 Pontszórás térképek

 

A főleg mezőgazdasági termények és egyes háziállatállok elterjedését ábrázoló térképek esetében különleges problémákkal találtuk szemben magunkat.

Próbaképpen a pontszórás térképek közül két "egyszerűbbet" (93, 111) elkészítettünk úgy, hogy a pontokat egyenként megrajzoltuk a grafikus program segítségével. Mivel a hosszadalmas kísérlet eredményeképpen az adott (ábrázolásában a többi hasonló típusú térképhez képest majdhogynem ritkának mondható) térképekre több mint 11 000, illetve 3000 egyedi pontot kellett megrajzolni, így más módszert kellett választanunk. Ennek oka az időigényességen kívül elsősorban az, hogy a mikrogépeken futó grafikus programok nincsenek felkészítve ilyen mennyiségű objektum kezelésére. A fent említett manuális módszerrel elkészített A népesség eloszlása c. térkép (93) esetében az adatállomány mérete meghaladta a 2 Mbyte-ot (ami vektoros adatállomány esetében igen nagynak mondható), a file betöltése, illetve időszakos biztonsági mentése még a leggyorsabb, legtöbb memóriával rendelkező gépen is több mint 10 percet vett igénybe, ami nyilvánvalóvá tette, hogy más módszert kell keresnünk.

Első lépésként az eredeti térképeket lefotóztuk és kiszűrve a háttértérképet, csak a tematikáról elkészítettünk egy filmpozitívot. A kevés számú és viszonylag nagy méretű pontot tartalmazó térképek (147, 283) esetében beszkenneltük az így kapott filmet, majd a raszteres állományt vektorizáltuk. Egy általunk írt kisebb AutoLisp program segítségével a vektorizált ábrában "felismertettük" az egyes pontokat (köröket) s programunk ezt úgy konvertálta át, hogy a grafikus programban már egyedi köröket kaptunk. A 10 000-et meghaladó számú pont azonban már a levilágítás sikerességét is megkérdőjelezte, a PC-s környezetben a grafikus programok képességeit jelenleg még meghaladja az ilyen nagy számú rajzi elem kezelése, bár végülis mindkét térkép esetében többszöri próbálkozás után sikeres volt a levilágítás.

 

A többi pontszórás térkép esetében (239, 245, 253, 259, 265, 271, 295, 297, 301, 307) - ahol egy-egy térkép esetében a pontok száma becslésünk szerint 50 000 és 100 000 közé esik - más módszert kellett választanunk: ebben az esetben az elkészített pozitív filmeket változtatás nélkül felhasználtuk, vagyis majdnem valódi fakszimilét készítettünk (a háttértérkép maradt a digitális változat). Az ilyen megoldás azonban esetenként a digitális háttértérképnek a tematikához történő kisebb mértékű torzítását tette szükségessé, lévén már az eredeti változat esetében sem illeszkedett pontosan a tematika.

A mezőgazdasági termények (búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya) esetében a pontok cián, míg a háziállatokat (sertés, szarvasmarha, ló, juh) ábrázoló pontszórás térképeken magenta színűek.

 

 

4.4.7 Domborzatárnyékolást tartalmazó térképek

 

Az eredeti domborzatárnyékolás több szempontból sem volt reprodukálható. Bár a megkapott eredeti anyagban többféle színű és minőségű árnyékolást is találtunk (valószínűleg próbanyomatokként készültek az eredeti kiadáshoz), ezek egyike sem volt alkalmas további felhasználásra. Három új summerre volt szükségünk (ezeket Sziládi József készítette el), melyeket a továbbiakban szkennelés és digitális retusálás után már számítógéppel kezeltünk. Itt az igazi nehézséget az okozta, hogy az így keletkezett file-ok mérete (a 256 szürkefokozat használata miatt) elérte a 8 Mbyte-ot. Ezt a méretet még tovább növelte az adott térkép tematikája is. Ilyen méretű file kezelése még komoly hardveren (sok memória, nagy háttértároló és gyors processzor) is csak korlátozásokkal lehetséges.

Az atlasz első térképe a Hol fekszik Közép-Európa? c. (13) nem tartalmaz semmit a perspektív domborzatárnyékoláson kívül. Ez a summer annyira megnyerte a megrendelő tetszését, hogy végül ez került a védőborítóra is.

A megszokott Közép-Európa kivágathoz kétféle summert is készíttettünk. Az egyik féle summer (41, 45) esetében a tematikus tartalom nagyon csekély: néhány tájnév, illetve az országhatárok. Ezen térképek esetében a summer elég hangsúlyos. Egyébként ez a domborzatárnyékolás került az első és a hátsó előzékre is.

A Helységnevek c. térkép (43) esetében a summer már kevésbé hangsúlyos. Ez a térkép kb. 1000, igen kisméretű betűkkel megírt földrajzi nevet tartalmaz. Mivel ez volt a tematika elsődleges fontosságú része, így a további rajzi elemeket ennek rendeltük alá. Emiatt a vízrajz cián színű és a domborzatárnyékolás visszafogott barna.

 

 

4.4.8 Egyszínű térképek és grafikák

 

Ezek a fekete-fehér illusztrációk két csoportba sorolhatók. Néhányuk az atlasz térképei közé sorolt, jórészük szövegközi ábra.

Nehézséget itt jórészt az egymástól igencsak eltérő ábrázolásmódok, a térképekhez képest több szöveg névírási eltérései okoztak. Az eredeti ábrákon található térképek általában igen vázlatosak voltak, ezeket egységesen javítottuk.

A térképek közül az atlasz vége felé található export-import ábrák (372-383) ábrázolásmódjukban teljesen egyformák. Itt nehézséget csak a Postscript kitöltőminták nagy száma okozott. A további térkép (19) és a szövegközi ábrák (termésátlag változás, országhatárok) jórészt már kész térképek felhasználásával születtek, de mivel csak egy színt használhattunk, így elég gyakori volt a Postscript kitöltőminták alkalmazása.

 

 

4.4.9 Egyéb, grafikai feldolgozásukban egyedinek, különlegesnek számító térképek

 

Az eddig be nem sorolt térképek szinte mindegyike más és más problémákat vetett fel. A bányászati térképek már az eredeti kiadásban is kissé kilógtak a többi közül sűrű, olvashatatlanul apró jeles tematikus tartalmukkal, apró betűs, névírási következetlenségeket tartalmazó névrajzukkal. A geológiai és talajtani térképek megjelenésük alapján tulajdonképpen már valamelyik korábbi csoportba is besorolhatók lettek volna, de azoknál jóval bonyolultabbak, részletgazdagabbak. Az ide sorolható térképek esetében a tartalom hangsúlyozása érdekében az eredetihez képest a jelkulcsot esetenként jelentősen átdolgoztuk.

 

ˇ       Nagyobb területet ábrázoló térképek: az atlasz néhány térképe nem a megszokott Közép-Európa kivágat, hanem ennél nagyobb területet ábrázol (általában teljes Európát) (15, 17, 19, 21). Ezen térképek nagy része minimális tematikus információt tartalmaz.

Ide sorolható még az atlasz utolsó térképe is: Államhatárok tartóssága Közép-Európában (401), melynek kivágata szintén teljesen egyedi, igazodva az ábrázolt tematikához. A térkép színei jelentősen eltérnek az eredetitől.

ˇ       Elsősorban szöveges információt tartalmazó térképek: a Fő vízgyűjtőterületek c. térkép (31) a terület fő vízválasztóvonalait, illetve a vízgyűjtőterületek neveit tartalmazza.

A Közép-Európa lakossága, területe és népsűrűsége c. térképek (95, 97) tájegységenként, illetve nagytájegységenként tartalmazzák a fenti információkat. Tulajdonképpen ezek nem tekinthetők klasszikus tematikus térképeknek, hiszen a régióhatárokon kívül csak számértékeket tartalmaznak. Megjelenésében ide sorolható még két térkép: a Nemzetiségek lélekszáma tájegységenként c. térkép (113), amely a területen előforduló 20 különféle nép számszerű előfordulását adja meg az egyes régiókban, illetve a 100 mezőgazdasági lakosra eső háziállatok száma c. térkép (293), amely a később részletesebben is ábrázolásra kerülő négyféle háziállat számszerű értékeit adja meg az egyes régiókban.

ˇ       Valódi fakszimilék: a már említett pontszórás térképeken kívül még voltak olyan térképek, amelyek esetében szintén csak a fotózás volt az egyetlen megoldás. Az Erdőterületek c. térkép (33) esetében több kísérletet tettünk a digitális feldolgozásra, de a szkenner a legnagyobb fizikai felbontás (600 dpi) mellett sem adta vissza az eredeti rajz részletességét. Egyébként ilyen felbontás mellett a raszteres adatállomány mérete már 20 Mb felett volt.

A Közép-Európa út- és vasúthálózata (1935 körül) c. térkép (353) használhatósága erősen megkérdőjelezhető, hiszen az eredeti atlaszban ez semmiféle háttértérképet nem tartalmaz. Mivel a kivágat a szokásostól eltérő, így előzetes terveink ellenére sem sikerült az új kiadásban a térképlap használhatóságát egy háttértérképpel növelni, azaz ezúttal is az akkori térkép lefényképezésével készült el a mi térképünk.

ˇ       Közlekedési térképek: ezek mindegyike egyedi rajzi megoldásokat követelt. A Közép-Európához kapcsolódó területekről indított izokrón vonalak (355), illetve Az egyenlő vonat-út távolságok vonalai néhány Közép-Európához közeli, fontosabb központból c. térképek az összes többitől eltérnek abban, hogy egy térképlapon belül négy egyforma - bár az összes többitől eltérő - kivágatú tematikus térképet tartalmaznak.

Egy további hasonló, izokrón térkép (359) négy fontos európai várost (London, Róma, Moszkva, Isztambul) állít a középpontba, s emellett ábrázolja Európa lényeges vasútvonalait és vasúti csomópontjait.

Három további térkép (361, 363, 367) a fontosabb személy- és teherszállító vasútvonalakat, illetve légi járatokat mutatja be egymástól kissé eltérő ábrázolásmódokkal.

Igen furcsa, szokatlan ábrázolás található a Közép-Európa egyes jelentősebb városaiból hat óra alatt elérhető terület c. izokrón térképen (365). A szokatlan ábrázolásmód technikai megvalósítását a Postscipt kitöltőminták alkalmazása tette bonyolulttá, lévén ezek - mint már korábban említettem - a grafikus szoftver kötöttségei miatt elvileg csak fekete színben használhatók.

 

 

4.5 Kiegészítések a digitális fakszimile változat egyes térképeihez

 

Mint már korábban említettem az eredeti változat bizonyos tévedései, hibái már nem voltak javíthatók adatok híján. A digitális fakszimile változat végén az általunk írt függelékben soroltuk fel először az általános érvényű megjegyzéseinket, majd minden egyes, valamilyen szempontból problematikus térkép esetében részleteztük a felmerült problémákat. Lássuk először az atlasz egészére vonatkozó, eddig meg nem említett észrevételeinket.

 

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK:

 

Az eredeti atlaszt a háborús körülmények között nem sikerült egységes kartográfiai szerkezetben kiadni, a sokszorosítás próbanyomat színvonalú volt.

A digitális feldolgozás lehetővé tette a térképi alapok (háttértérképek) és az ábrázolási módok egységesítését.

 

1. VÍZRAJZ

Az eredeti atlasz különböző részletességű és eltérő rajzi finomságú vízrajzi háttértérképeket tartalmaz. A digitális feldolgozás céljára méretarányhoz illeszkedő, egységes feldolgozású és rajzolatú folyóhálózat készült az eredeti térképek felhasználásával.

 

2. HATÁRRAJZ

A közigazgatási felosztáson alapuló határrajzot a háttértérképek döntő többségénél - mintegy 98%-ánál - megőriztük. Gondot okozott, hogy néhány térképen a Szovjetunió területén - nyilván a korabeli ott megjelent térképeknek megfelelően - elnagyolt, sematikus a határrajz (225).

Csak ott módosítottuk a határrajzot, ahol nyilvánvaló rajzi hibáról vagy a területre vonatkozó tematikus tartalom átszerkesztésének pontatlanságáról volt szó. Ezekre az esetekre az oldalak szerinti tételes felsorolásnál felhívjuk a figyelmet. Egyes térképeken a tematikus tartalom nem illeszkedik a határrajzhoz, mivel az eredeti atlasz lapjain is így szerepel. A nem közigazgatási egységekre vonatkozó értékábrázolások - ezek szovjetunióbeli és olaszországi területeken fordulnak elő - az eredeti térképekkel megegyezően értékvonalas ábrázolással kerültek megjelenítésre. A közigazgatási háttértérképek a tengerek és néhány jelentős tó kivételével vízrajzi elemeket nem tartalmaznak.

 

3. NÉVÍRÁS

 Az eredeti térképek névírása nem egységes. Ennek kettős oka van: egyrészt nem volt még egységes, szabályozott írásmód az idegen nevek használatára, másrészt a gyakori határváltozások a névírást is befolyásolták. A háttértérképek névírását mind tartalmi, mind formai szempontok figyelembe vételével egységesítettük - megőrizve az eredeti, esetleg ma már hibásnak számító, vagy szokatlannak tűnő névírási formát. A háttértérképek mindegyikén azonos számú település szerepel - az eredeti atlasz kisebb eltéréseit javítottuk.

Az atlasz könnyebb használhatósága érdekében a háttértérképeken előforduló, ill. az egyes térképlapok tematikájához tartozó földrajzi nevek ma használatos alakját megadjuk. A földrajzi nevek helyesírása a magyar változatban a Kartográfiai Vállalat 1992-ben Budapesten kiadott Földrajzi Világatlasz c. kiadványán alapul.

 

4. SZÍNEK ALKALMAZÁSA

Az eredeti atlaszban az összefüggő tematikájú térképcsoportok különböző színkulcsokkal készültek. A digitális feldolgozás során vezérszínek alkalmazásával hangsúlyozzuk a tartalmi összetartozást; pl. az éghajlati tényezők térképeinek csoportját (49-85), az egyes népek elterjedését (115-149), a vallásos népes ség megoszlását (157-169) szemléltető lapokat vagy a mezőgazdasági művelési ágak típusait (221-231) bemutató térképeket.

 

5. MÉRTÉKEGYSÉGEK

 Az atlaszban megőriztük a ma már nem használatos, illetve az SI-rendszer bevezetése miatt már nem hivatalos mértékegységeket:

 

métermázsa (q) 1 métermázsa = 100 kg

lóerő (LE) 1 lóerő = 736 watt

hektár (ha) 1 hektár = 10 000 m2

 

6. EGYÉB

A fokhálózat számainak megírása - a mai gyakorlattól eltérően - nem tartalmazza a E jelet.

 

Az Európa háttértérképeken előforduló földrajzi nevek (csak azokat soroljuk fel, amelyeknek térképi alakja nem egyezik meg a mai térképeken használatos helyesírással):

 

Az atlaszban használt név

Földrajzi Világatlasz:

Egyéb közismert névhasználat:

Városok:

Alger 

Algír

 

Amsterdam

Amszterdam

 

Archangelysk

Arhangelszk

 

Astrachany

Asztrahán

Asztrahány

Athine 

Athína

Athén

Baghdad

Baghd~d

Bagdad

Baile a. C.

Dublin

Baile Átha Cliath

Batum

Batumi

 

Beograd

Beograd

Belgrád

Beyrouth

Bayrãt

Bejrút

Breslau

Wrocťaw

 

Bruxelles

Bruxelles

Brüsszel, Brussel

Brzesc

Breszt

 

Charkiv

Harkov

Harkiv

Danzig

Gda½sk

 

Erivany

Jereván

 

Fés

Fčs

 

Gorkij

Nyizsnyij Novgorod

 

Haag

's-Gravenhage

Hága, Den Haag

Haleb

Halab

Aleppo

Istambul

¤stanbul 

Isztambul

Izmir

¤zmir

Szmirna

Københaven

København

Koppenhága

Kalinyin

Tver

 

Kazany

Kazán

 

Kolozsvár

Cluj-Napoca

 

Kraków

 

Krakkó

Leningrad

Szankt-Petyerburg

Leningrád, Szentpétervár

Lisboa

 

Lisszabon

Lwów

Lvov

Lviv, Lemberg

Malaga

Málaga

 

Mjensk

Minszk

 

Moskva

Moszkva

 

Mosul

Al MawŐil

Moszul

Murmansk

Murmanszk

 

Paris

Párizs

 

Pozsony

Bratislava

 

Praha

Prága

 

Roma

Róma

 

Rostov

Rosztov-na-Donu

 

Sevastopoly

Szevasztopol

 

Sofija

Szofija

Szófia

Stalingrad

Volgográd

Sztálingrád

Tallin

Tallinn

 

Tebris

Tabr§z

Tebriz

Tehran

Tehr~n

Teherán

Thessaloniki

Theszaloníki

Szaloniki

Tiflis

Tbiliszi

Tiflisz

Tirana

Tiranë

 

Tobolsk

Tobolszk

 

Tunis

Tunisz

 

Venezia

 

Velence

Warszawa

 

Varsó

Wien

 

Bécs

Wilno

Vilnius

Vilna

Zagreb

 

Zágráb

Egyéb földrajzi nevek:

Aralyske more

Aral-tó

 

BALEARAS

Baleár-szk.

 

CORSE

Korzika

 

Dnyepr

Dnyeper

 

Dnyestr

Dnyeszter

 

Donau

Duna

 

Dunarea

Duna

 

Elbe

Elba

 

Eufrates

Eufrátesz

 

FARØER

Feröer

 

ISLAND

Izland

 

Nistru

Dnyeszter

 

Oder

Odera

Odra

Rhein

Rajna

 

SARDEGNA

Szardínia

 

SAREMMAA

Saaremaa

 

SICILIA

Szicília

 

Saima

Saimaa

 

Tajo

Tejo

 

  

A Közép-Európa háttértérképeken előforduló földrajzi nevek (csak azokat soroljuk fel, amelyeknek térképi alakja nem egyezik meg a mai térképeken használatos helyesírással):

 

Az atlaszban használt név

Földrajzi Világatlasz:

Egyéb közismert névhasználat:

Városok:

Beograd

 

Belgrád

Brassó

BraŐov

 

Breslau

Wrocťaw

 

Brod

Slavonski Brod

Bród

BucureŐti

 

Bukarest

Burgas

 

Burgasz

CernauŰi

Csernovci

 

. Budjovice

eské Budjovice

Budweis

Chemnitz

 

Karl-Marx-Stadt

Chisin|u

ChiŐin|u

Kisinyov

Dés

Dej

 

Dresden

 

Drezda

Dubrovnik

 

Raguza

Eger

Cheb

 

Fiume

 

Rijeka

Gleiwitz

Gliwice

 

Igló

Spišská Nová Ves

 

Kassa

Košice

 

Kiev

Kijev

Kijiv

Kolozsvár

Cluj-Napoca

 

Kowel

Kovel

 

Kraków

 

Krakkó

Leipzig

 

Lipcse

Losonc

Luenec

 

Luck

ºuck

 

Lwów

Lvov

Lviv, Lemberg

M. Ostrava

Ostrava

 

Maribor

 

Marburg

Marosvásárhely

Tîrgu MureŐ

 

Mohilev

Mogiljov-Podolszkij

Mogiljov

Nagyszeben

Sibiu

 

Nagyvárad

Oradea

 

Odessa 

Odessza

Ogyessza

Pola

Pula

Póla

Pozsony

Bratislava

 

Praha

Prága

 

Przemýsl

PrzemyÑl

 

Równe

Rovno

 

Sarajevo

 

Szarajevó

Saslaw

Szlavuta

 

Skopje

 

Üsküb

Sofija

Szofija

Szófia

Stanislawów

Ivano-Frankovszk

Ivano-Frankivszk

Stara Zagora

Sztara Zagora

 

Szabadka

Subotica

 

Szatmárnémeti

Satu Mare

 

Tarnopol

Tyernopol

Ternopil

Temesvár

TimiŐoara

 

Trencsén

Trenín

 

Trieste

 

Trieszt

Trnovo

Veliko Tirnovo

 

Ungvár

Uzsgorod

Uzshorod

Varna

 

Várna

Venezia

 

Velence

Vinnica

Vinnyica

 

Wien

 

Bécs

Zagreb

 

Zágráb

Zara

Zadar

Zára

Zólyom

Zvolen

 

Zsolna

ðilina

 

ðitomir

Zsitomir

 

Folyók:

Dnyepr

Dnyeper

 

Dnyestr

Dnyeszter

 

Donau

Duna

 

Elbe

Elba

 

Garam

Hron

 

Isker

Iszker

 

Moldau

Moldva

 

Morva

Morava

 

Mur

Mura

 

Nistru

Dnyeszter

 

Oder

Odera

Odra

Po

 

Siret

Szeret

 

Styr

Sztir

 

Sťucz

Szlucs

 

Wisťa

 

Visztula

 

Ami az egyes térképekhez fűzött megjegyzéseinket illeti, itt csak néhány tipikusan előfordult észrevételt sorolok fel:

ˇ     rossz háttértérkép használata, pl. egy térképsorozatba illeszkedő térképlap háttértérképe kilóg a többi közül;

ˇ     néhány eredeti térképen a bal alsó sarokban szerepelt a szerző neve is, ezeket egységesen csak az atlasz végén soroltuk fel;

ˇ     forrásmegjelölések, néhány térkép más, már korábban publikált térkép alapján készült;

ˇ     a tematikus tartalomban olyan földrajzi nevek szerepelnek, melyek addig még nem fordultak elő és mai nevek eltér az atlaszban használt névírási alaktól;

ˇ     a térkép jelkulcsa és a tematikus tartalom nincs teljesen összhangban, pl. a jelmagyarázat olyan jelet is tartalmaz, ami nem is fordul elő a térkép tematikus tartalmában.

 


 

Összefoglalás

 

A számítógéppel segített térképkészítés és a GIS csupán technika. A térképészet ma már önálló tudományágnak tekinthető és definíciója szerint is sokkal több és komplexebb diszciplína, mint puszta módszerek gyűjteménye. A térképészet alkalmazott tudomány, de mindenképpen szükséges kifejleszteni és folyamatosan fenntartani egy elméleti, intellektuális, nem alkalmazott tudománymagot, melynek segítségével az elkészült termékek társadalmi összefüggéseikben is vizsgálhatók [26].

 

Digitális atlaszunk megjelenésével végérvényesen sikerült bebizonyítani, hogy a számítógépes kartográfia képes minden olyan feladat megoldására, amit korábban csak a hagyományos módszerek révén tartottak elérhetőnek - mindezt gyorsabban, kevesebb emberrel, vagyis ebből következően lényegesen olcsóbban. A levilágítók méret korlátja is csak időleges, hamarosan minden bizonnyal hazánkban is hozzáférhető lesz egy legalább B1/A1 méretű filmek előállítására is képes levilágító, ez ma már csak pénzügyi kérdés.

Felmerült az atlasz digitális hordozón (CD lemezen) való publikálása is, de hazánkban egyelőre a számítógépes CD-ROM egységek még nem igazán elterjedtek. Egy ilyen CD változat akkor lehetne igazán értékes, ha a térképek mellett a tematika elkészítéséhez felhasznált adatokat is tartalmazná, ami esetünkben (az ismert körülmények miatt) sajnos nem lehetséges.

A számítógéppel segített térképszerkesztés számos olyan ábrázolásbeli problémát vet fel, mely minden bizonnyal hosszabb időre ellátja munkával a témával foglalkozó elméleti kartográfusokat is. Az ábrázolási módok eddig elképzelhetetlen sokasága, az alternatívák új kihívások elé állítják a jövő térképészeit is.

 

Véleményem szerint az atlasz új kiadásának használati értékét nagymértékben növelte a digitális feldolgozás - a mi változatunk remélhetőleg méltó módon hangsúlyozza ki elődeink óriási munkáját. A modern technológia - vélhetően az olvasók szerint is - nem törekszik figyelmük kisajátítására, megmarad az alkalmazott eszköz szintjén középpontba állítva a térképi tematikát.



 

Irodalomjegyzék

 

 

1. Adobe Systems Inc.: Postscript Language Reference Manual

Addison-Wesley Publishing, Reading, 1990. p. 299.

 

2. Adobe Systems Inc.: Postscript Language Tutorial and Cookbook

Addison-Wesley Publishing, Reading, 1990. p. 243.

 

3. Arildsen, F.: Computer Mapping

IOF High-Tech Group Newsletter, 1990/2. pp. 4-11.

 

4. A térinformatika és alkalmazásai (tanulmány)

OMFB, Budapest, 1993. p.183.

 

5. Atlas of Central Europe (constructed by prof. dr. Andrew Rónai)

Institute of Political Sciences, Budapest-Balatonfüred, 1945., p.367.

 

6. Cook, R.: Color for the Desktop

Byte, IBM Special Edition, 1990. pp. 175-180.

 

7. Digitális térképi adatok átviteli szabványa - tervezet

Studio Cartologica 11. kötet, 1989. szerkesztette: dr. Klinghammer István

 

8. Grünreich: Welche Rolle spielt die Kartographie beim Aufbau und Einsatz von Geo-Informationssystemen?

Kartographische Nachrichten, 1992/2. pp. 1-6.

 

9. Franke, H. W.: Computergraphik, Computerkunst

München, 1971.

 

10. Hake, G.: Gedanken zu Form und Inhalt heutiger Karten

Kartographische Nachrichten, 1987/2. pp. 42-49.

 

11. Kendall, R.: Mapping software-analyzing a world of data

PC Magazine, 1991/13. pp. 249-284.

 

12. Klinghammer I.-Papp-Váry Á.: Földünk tükre a térkép

Gondolat, Budapest, 1983. p. 385.

 

13. Klinghammer I.: A kartográfia kialakulása napjainkig

ELTE, Budapest, 1991.


14. Klinghammer I.-Zentai L.: Introduction-Some thoughts on the questions discussed at the joint meeting of three ICA commissions

Proceedings of the Seminar on Electronic Atlases, 1993. Visegrád, pp. 7-10.

 

15. Kolossa T. - Szilágyi T.: Nyomda az íróasztalon

Mercurius, Budapest, 1990. p. 306.

 

16. Koop, R. O.: The Impact of Electronic Publishing Techniques on the Training of Practical Skills in Cartography at Utrecht University

International Yearbook of Cartography, 1988. pp. 245-254.

 

17. Közép-Európa Atlasz (szerkesztette dr. Rónai András)

Államtudományi Intézet, Budapest-Balatonfüred, 1945., p.333.

 

18. Közép-Európa Atlasz (az 1945-ös kiadás digitális fakszimile változata)

Szent István Társulat-Püski Kiadó, Budapest, 1993. p. 411

 

19. Kunkemueller, C.-David Stone, M.: A guide to color printing

PC Magazine,1992/20. pp. 113-318.

 

20. Nagy, D.: Introduction to Bézier curves

Acta Geod. Geoph. Mont. Hung., 1991. pp. 19-28.

 

21. Ogrissek, R.: Zu theoretischen Grundlagen, Methodik und Problemen der Kartenzeichen projektierung für automatisierte Kartographische Systeme (AKS)

Wiener Schriften zur Geographie und Kartographie, Band 1., Wien, 1988.

p. 189-197.

 

22. Rónai András: Megkésett beszámoló a Közép-Európa atlaszról

Geodézia és Kartográfia, 1990/3. pp. 191-198.

 

23. Rónai András: Térképezett történelem

Püski, Budapest, 1993.

 

24. Smith, B.-Eglowstein, H.: Desktop mapping software

Byte, 1993. Jan., pp. 188-200.

 

25. Szilágyi Tamás: A frekvenciamodulált kristályrácsozás. Vive la difference.

Print & Publishing, 1993. dec. pp. 32-34.

 

26. D.R.F. Taylor: A korszerű térképészet és a földrajz: közeledés vagy távolodás?

Geodézia és Kartográfia, 1993/5. pp. 274-280.


27. Zentai L.: Postscript: egy új lehetőség a számítógéppel segített térképelőállítás előtt

Geodézia és Kartográfia, 1991/4. pp. 348-352.

 

28. Zentai L.: Producing Thematic Maps using Graphic Software on IBM PC Compatible Computers

Proceedings of CAMP '92 Conference, September 8, 1992.

 

29. Zentai L.: Digital Facsimile Edition of Rónai-Teleki Atlas

Proceedings of CAMP '93 Conference, September 28-30, 1993. 11-17. o.

 

30. Zentai L.: Digital facsimile - Atlas of Central Europe, 1945

Proceedings of the Seminar on Electronic Atlases, 1993. Visegrád, pp. 37-42.

 

31. Zentai L.: A Közép-Európa Atlasz (1945) új kiadása (digitális fakszimile)

Geodézia és Kartográfia, 1993/6. (megjelenés alatt)





Függelék

 

 

Függelékünk táblázatos formában tartalmazza az eredeti és a digitális fakszimile kiadás térképlapjainak adatait. Az egyes oszlopok az alábbi informáciσkat tartalmazzák:

 

Oldalszám: a digitális fakszimile kiadás magyar változatának [18] alapján (a kövér számmal jelölt digitális feldolgozású térképlapokat teljes egészében a szerző készítette).

 

Cím (magyar/angol):

a digitális fakszimile kiadás térképlapjainak címe.

 

Cím az eredeti kiadásban (magyar/angol):

a digitális fakszimile kiadás térképlapjai az ebben az oszlopban felsorolt eredeti térképeken alapulnak. Az eredeti térképlapok címeit az akkori helyesírásnak és fordításnak megfelelően közöljük. Bizonyos térképek csak az angol változatban jelentek meg, bár ezek magyar szöveggel is kinyomásra kerültek. Ebben az esetben a magyar nyelvű címet zárójelbe tettük. A "nincs címe" felirat arra utal, hogy a magyar változat térképén nem szerepel cím, csak a szövegben (mint fejezet cím).

 

Háttértérkép:

a digitális fakszimile változatban a tematika alapjául szolgáló háttértérkép fajtája rövidítve:

A - adminisztratív határok

V - vízrajzi háttértérkép

Eu - teljes Európát ábrázoló kivágat

E - egyedi.

Az eredeti kiadásban volt olyan térképlap, amelynél a nyomás során - minden bizonnyal a háborús körülmények miatt - a tematikához nem illő háttértérképet használtak.

 

A nyomtatás színei:

a digitális fakszimile kiadás térképlapjainak ofszet nyomtatásakor használt színei:

 

C - cián (kék) M - magenta (bíbor) S - sárga

F - fekete B - barna Z - zöld

 

Módszer:

a digitális fakszimile kiadás térképlapjai elkészítésének módja, besorolása a 4.4 fejezet alfejezetei sorszáma alapján.


 

 

Oldalszám:

 

Cím

magyar/angol

 

Cím az eredeti kiadásban

magyar/angol

 

Háttértérkép

 

A nyomtatás

színei

 

Módszer

 

13

 

Hol fekszik Közép-Európa?

Where lies Central Europe?

 

-

Where lies Central Europe

 

-

 

F, B

 

7

 

15

 

Közép‑Európa helye a kontinensen

The place of Central Europe on the continent

 

(nincs címe)

The place of Central Europe on the continent

 

Eu

 

F, M, B

 

5, 9

 

17

 

Parttávolság

Distance from the shore

 

Parttávolság  Distance from the shore

 

Eu

 

F, B

 

3, 9

 

19

 

(nincs címe)

(nincs címe)

 

(szövegközi ábra cím nélkül)

(nincs címe)

 

Eu

 

F

 

8

 

21

 

Klímatájak

Climate‑zones in Europe

 

Klímatájak Európában

Climate‑zones in Europe

 

Eu

kivágat

 

F, C, M, S

 

3, 9

 

23

 

Közép‑Európa hegyszerkezete

The structure of Central Europe

 

(nincs címe)

The structure of Central Europe

 

V

 

F, C, M, S

 

3

 

25

 

Közép‑Európa földtani térképe

Geological map of Central Europe

 

(nincs címe)

Geological map of Central Europe

 

V

 

F, C, M, S

 

3

 

27

 

Orografikus (hegyrajzi) metszetek

Orographical segments

 

(szövegközi ábra cím nélkül)

(nincs címe)

 

-

 

F

 

8

 

29

 

Domborzat

Relief

 

(nincs címe)

Relief

 

V

egyedi

 

F, C, M, S

 

3

 

31

 

Fő vízgyűjtőterületek

Principal catchment areas

 

Fő vízgyüjtőterületek

Principal head‑water areas

 

V

 

F, B

 

9

 

33

 

Erdőterületek

Forest areas

 

Erdő-területek

Forest areas

 

V

 

F, Z

 

9

 

35

 

Erdőterületek uralkodó fanemei

Specimens of the forest flora

 

(Erdőterületek uralkodó fanemei)

Specimens of the forest flora

 

V

 

F, Z

 

3

 

37

 

Közép‑Európa talajtérképe

Types of soil

 

(Közép‑Európa talajtérképe)

Types of soil

 

V

 

F, C, M, S

 

3

 

39

 

Közép‑Európa talajféleségei

Soil varietes of Central Europe

 

(Közép‑Európa talajféleségei)

Soil varieties

 

V

 

F, C, M, S

 

3

 

41

 

Domborzat és politikai határok

Relief and political boundaries

 

Közép-Európa domborzati képe

Relief and political boundaries

 

V

egyedi

 

F, C, M, B

 

7, 9

 

43

 

Helységnevek

Localities

 

-

Localities

 

V

egyedi

 

F, C, B

 

5, 7, 9

 

45

 

Közép‑Európa nagyobb tájai

Larger regions of Central Europe

 

Közép‑Európa nagyobb tájai

Larger regions of Central Europe

 

V

egyedi

 

F, M, B

 

7, 9

 

49

 

Januári légnyomás és a tél uralkodó légáramlásai

January atmospheric pressure and the prevailing winds of winter

 

A januári légnyomás és a tél uralkodó légáramlásai

January atmospheric pressure and the ppevailing winds of winter

 

V

 

F, C

 

9

 

51

 

Júliusi légnyomás és a nyár uralkodó légáramlásai

July atmospheric pressure and the prevailing winds of summer

 

A júliusi légnyomás és a nyár uralkodó légáramlásai

July atmospheric pressure and the prevailing winds of summer

 

V

 

F, C

 

9

 

53

 

Az évi középhőmérséklet (Tengerszintre átszámított adatok)

Mean annual temperature (Data reduced to sea level)

 

Az évi középhőmérséklet (Tengerszintre átszámított adatok)

Mean annual temperature.

Data reduced to sea-level.

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

55

 

A januári középhőmérséklet (Tényleges adatok)

Mean January temperature (Actual data)

 

A januári középhőmérséklet (Tényleges adatok)

Mean January temperature. Actual data

 

V

 

F, C, M

 

1

 

57

 

A júliusi középhőmérsékle (Tényleges adatok)

Mean July temperature (Actual data)

 

A júliusi középhőmérsékle (Tényleges adatok)

Mean July temperature. Actual data.

 

V

 

F, M, S

 

1

 

59

 

A hőmérséklet szélső kilengésének átlagos értékei

Average values of extremities in the temperature

 

(A hőmérséklet szélső kilengésének átlagos értékei)

Average values of extremities in the temperature

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

61

 

A legmelegebb és leghidegebb hónap középhőmérséklete közötti különbség

The difference between the mean temperatures of the warmest and couldest months

 

(A legmelegebb és leghidegebb hónap középhőmérséklete közötti különbség)

The amplitude between the temperature of the warmest and coldest month

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

63

 

A hőmérséklet évi járása

Annual course of temperature

 

A hőmérséklet évi járása

Annual course of temperature

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

65

 

A fagyos napok száma

Number of frosty days

 

A fagyos napok száma

Number of frosty days

 

V

 

F, C, M

 

1

 

67

 

Az évi csapadékmennyiség

The annual amount of precipitation

 

Az évi csapadékmennyiség

Annual amount of rainfall

 

V

 

F, C, M

 

1

 

69

 

A tavasz csapadéka

The spring precipitation

 

(A tavasz csapadéka)

The spring rainfall (March, April, May)

 

V

 

F, C, M

 

1

 

71

 

A nyár csapadéka

The summer precipitation

 

(A nyár csapadéka)

The summer rainfall (June, July, August)

 

V

 

F, C, M

 

1

 

73

 

Az ősz csapadéka

The autumn precipitation

 

(Az ősz csapadéka)

The autumn rainfall (September, October, November)

 

V

 

F, C, M

 

1

 

75

 

A tél csapadéka

The winter precipitation

 

(A tél csapadéka)

The winter rainfall (December, January, February)

 

V

 

F, C, M

 

1

 

77

 

A csapadék évi járása

The annual course of precipitation

 

A csapadék évi járása

The annual course of rainfall

 

V

 

F, C, M

 

4, 9

 

79

 

Januári légnedvesség

Humidity in January

 

-

Humidity in January

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

81

 

Júliusi légnedvesség

Humidity in July

 

-

Humidity in July

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

83

 

A napsütés évi összege

Annual amount of sunshine

 

A napsütés évi összege

Annual amount of sunshine

 

V

 

F, M, S

 

1, 4, 9

 

85

 

Csapadék és felhőzet

Precipitation and clouds

 

Csapadék és felhőzet

Precipitation and clouds

 

V

 

F, C, S

 

3

 

87

 

Közigazgatási járásnevek a Kárpátmedencében és környékén 1930 táján

Administrative districts in the

Carpathian basin and surroundings about 1930

 

(Közigazgatási járásnevek a Kárpátmedencében)

Administrativ districts in the

Carpathian Basin and surroundings about 1930

 

E

 

F

 

5, 8

 

89

 

Népsűrűség (közigazgatási járások szerint)

Population density (by administrative districts)

 

Népsűrűség (1 km2-re eső lakosszám)

Population density. Inhabitants per sq. km. by administrative districts

 

A

 

F, M, S

 

2

 

91

 

Népsűrűség

(összefüggő nagyobb területenként)

Population density (by coherent zones)

 

-

Population density. Inhabitants per sq. km. in coherant zones

 

V

 

F, M, S

 

1

 

93

 

A népesség eloszlása

Distribution of population

 

A népesség eloszlása

Distribution of population

 

A

 

F, M, S

 

6

 

95

 

Közép‑Európa lakossága, területe és népsűrűsége tájegységenként

Population, area and population density of Central Europe by regions

 

Közép‑Európa lakossága, területe és népsűrűsége tájegységenként

Population, area and population density of Central Europe by regions

 

V

 

F, M, S

 

9

 

97

 

Közép‑Európa lakossága, területe és népsűrűsége nagytájegységenként

Population, area and population density of Central Europe by large regions

 

Közép-Európa összlakossága, területe és népsűrűsége nagy-tájegységenként

Population, area and population density by large regions

 

V

 

F, M, S

 

9

 

99

 

A nagyvárosok lakosságának fejlődése 1800‑1940 között

Development of population in large cities between 1800-1940

 

A nagyvárosok lakosságának fejlődése 1800-1940-ig

Development of population in large cities between 1800-1940

 

A

 

F, C, M

 

9

 

101

 

Nemzetiségi többség 50%‑on felül

Nationalities in majority over 50 per cent

 

Nemzetiségi többség 50% -on felül

Nationality majority over 50 per cent

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

105

 

Nemzetiségi többség 75%‑on felül

Nationalities in majority over 75 per cent

 

-

Nationalities in majority above 75 per cent

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

107

 

Nemzetiségi keveredés

The mixture of nationalities

 

-

The mixture of nationalities

 

A

 

F, M, S

 

2

 

109

 

Tiszta nemzetiségű területek

Homogeneous nationality territories

 

-

Homogeneous nationality territories

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

111

 

Kisebbségek

Minorities

 

Kisebbségek

Minorities

 

A

 

F, C, M, S

 

2, 6

 

113

 

Nemzetiségek lélekszáma tájegységenként (ezer főben)

Nationalities by regions (in thousands)

 

Nemzetiségek lélekszáma tájankint

Nationalities by regions

 

V

 

F, M, S

 

9

 

115

 

Németek

Germans

 

Németek

Germans

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

117

 

Oroszok, ukránok, rutének

Russians, ukrainians, ruthenians

 

Rutének, ukránok, oroszok

Ruthenians, ukrainians, russians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

119

 

Olaszok (ladinok, friuliak)

Italians (ladines, friulians)

 

Olaszok (ladinok, friuliak)

Italians (Ladines, Friulians)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

121

 

Lengyelek

Poles

 

Lengyelek

Poles

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

125

 

Magyarok

Hungarians

 

Magyarok

Hungarians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

127

 

Románok

Roumanians

 

Románok

Roumanians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

129

 

Csehek, morvák

Czechs, moravians

 

Csehek, morvák

Czechs, moravians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

131

 

Szerbek (montenegróiak, macedónok)

Serbians (Montenegreans, Macedones)

 

Szerbek (montenegróiak, macedónok)

Serbians (Montenegreans, Macedones)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

133

 

Bolgárok

Bulgarians

 

Bolgárok

Bulgarians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

135

 

Horvátok (bunyevácok, sokácok)

Croatians (Bunyevaces, Sokaces)

 

Horvátok (bunyevácok, sokácok)

Croatians (Bunyevaces, Sokaces)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

137

 

Szlovákok

Slovaks

 

Tótok (szlovákok)

Slovaks

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

139

 

Szlovének (vendek)

Slovenes (vends)

 

Szlovének, vendek

Slovenes, Vends

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

141

 

Albánok

Albanians

 

Albánok

Albanians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

143

 

Törökök (tatárok, gagaucok)

Turks (Tartars, Gagauces)

 

Törökök (tatárok, gagaucok)

Turks (Tartars, Gagauces)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

145

 

Bosnyákok

Bosnians

 

Bosnyákok

Bosnians

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

147

 

Cigányok

Gipsies

 

Cigányok

Gipsies

 

A

 

F, M

 

6

 

149

 

Szlávok

Slavs

 

Szlávok

Slavs

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

151

 

Szlávok és természetes szaporodásuk

Slavs and natural increase

 

Szlávok és természetes szaporodás

Slavs and natural increase

 

A

 

F, C, M

 

3

 

155

 

Vallásfelekezetek

Religious denominations

 

Vallásfelekezetek (50%-on felül)

Religious denominations (over 50 per cent)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

157

 

Római katolikusok

Roman catholics

 

Római-katolikusok

Roman Catholics

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

159

 

Görög katolikusok

Greek catholics

 

Görög-katolikusok

Greek Catholics

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

161

 

Protestánsok

Protestants

 

Protestánsok

Protestants

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

163

 

Görögkeletiek

Greek orientals

 

Görög-keletiek

Greek Orientals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

165

 

Mohamedánok

Mohammedans

 

Mohamedánok

Mohammedans

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

169

 

Izraeliták

Israelites

 

Izraeliták

Israelites (Proportions)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

171

 

Közép‑Európa lakosságának foglalkozási megoszlása tájegységenként

(keresők és eltartottak)

Occupational distribution of the population in Central Europe by regions (gainfully employed and dependent combined)

 

Közép‑Európa lakosságának foglalkozási megoszlása tájegységenként

(keresők és eltartottak)

Occupational distribution of population in Central Europe by regions

(gainfully employed and supported combined)

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

173

 

Közép‑Európa lakosságának foglalkozási megoszlása nagytájegységenként

(keresők és eltartottak)

Occupational distribution of the population by large regions (gainfully employed and dependent combined)

 

Közép‑Európa lakosságának foglalkozási megoszlása nagy-tájegységenként

(keresők és eltartottak)

Occupational distribution of population by large regions (gainfully employed and supported combined)

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

175

 

Mezőgazdasági népesség az összlakosság százalékában

Agricultural population in the percentage of total population

 

Mezőgazdasági népesség az összlakosság százalékában

Agricultural population in the percentage of total population

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

177

 

Mezőgazdasági népsűrűség

Density of agricultural population

 

Mezőgazdasági népsűrűség

Density of agricultural population

 

A

 

F, M, S

 

2

 

179

 

Ipari népesség

Industrial population

 

Ipari népesség

Industrial population

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

181

 

Kereskedelemmel és közlekedéssel foglalkozó lakosság

Population engaged in trade and communication

 

Kereskedelem, közlekedés

Trade, communication

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

183

 

Közszolgálati és szabadfoglalkozású lakosság

Population engaged in public service and free professions

 

Közszolgálat, szabadfoglalkozás

Public service, free professions

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

185

 

Analfabéták

Illiterates

 

Analfabéták

Illiterates

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

187

 

Analfabétizmus és a természetes

szaporodás

Illiteracy and natural increase of the population

 

-

Illiteracy and natural increase of the population

 

V

 

F, C, M

 

3

 

189

 

Mezőgazdasági népesség és analfabetizmus

Agricultural population and illiteracy

 

-

Agricultural population and analphabetism

 

V

 

F, C, M

 

3

 

191

 

Nyugati kereszténység és analfabetizmus

Western christianity and illiteracy

 

Nyugati kereszténység és analfabetizmus

Western christianity and illiteracy

 

V

 

F, C, M

 

3

 

195

 

Élve születések 1930 körül

Live‑births about 1930

 

Élveszületés 1930 körül

Live‑births about 1930

 

A

 

F, M, S

 

2, 9

 

197

 

Halálozás

Deaths

 

Halálozás

Deaths

 

A

 

F, C, M, S

 

2, 9

 

199

 

Élveszületések aránya tájegységenként

1920-1941 között (1000 lakosra)

Rate of births by regions between

1920-1940 (Per 1000 inhabitants)

 

(Élveszületések aránya tájanként 1920-1941-ig)

Rate of births by regions between

1920-1941

 

V

 

F, M, S

 

4

 

201

 

Halálozások aránya tájegységenként 1920-1941 között (1000 lakosra)

Rate of deaths by regions between

1920-1941 (Per 1000 inhabitants)

 

(Halálozások aránya tájanként 1920-1941-ig)

Rate of deaths by regions between

1920-1941

 

V

 

F, M, S

 

4

 

203

 

Csecsemőhalandóság

Infant mortality

 

Csecsemőhalandóság (1 éven alul elhaltak)

Infant mortality (Died at the age under one)

 

A

 

F, C, M, S

 

2, 9

 

205

 

Természetes szaporodás

Natural increase

 

Természetes-szaporodás

Natural increase

 

A

 

F, C, M, S

 

2, 9

 

207

 

A természetes szaporodás aránya

tájegységenként 1920‑1941 között

(1000 lakosra)

Rate of natural increase by regions between 1920‑1941 (Per 1000 inhabitants)

 

Természetes szaporodás aránya

(1000 lakosra) tájanként 1920-1941-ig

Rate of natural increase by regions between 1920‑1941

 

V

 

F, M, S

 

4

 

209

 

Népsűrűség és természetes szaporodás

Population density and natural increase

 

Népsűrűség és természetes szaporodás

Population density and natural increase

 

A

 

F, C, M

 

3

 

211

 

Életkormegoszlás Közép‑Európában (1930)

Distribution of population according to age (1930)

 

Életkormegoszlás Közép-Európában, 1930

Distribution of population according to age (1930)

 

V

 

 

 

4, 9

 

217

 

A földterület megoszlása művelési ágak szerint

Distribution of area by branches of cultivation

 

A földterület megoszlása művelési ágak szerint

Distribution of area by branches of cultivation

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

221

 

Szántóföld

Arable land (In the percentage of total area)

 

Szántóföld (az összterület százalékában)

Arable land (In the percentage of total area)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

223

 

Rétek

Meadows

 

Rét (az összterület százalékában)

Meadows (In the percentage of total area)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

225

 

Közép‑Európa rétjeinek és legelőinek jövedelmezősége 1935 körül

The rentability of meadows and pastures (1935)

 

-

The rentability of meadows and pastures (1935)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

227

 

Legelők

Pastures in the percentage of total area

 

Legelő (az összterület százalékában)

Pastures (In the percentage of total area)

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

231

 

Erdőterületek

Forest areas

 

Erdőterület

Forest areas

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

237

 

A gabonával és burgonyával bevetett terület megoszlása termények szerint

Sowing area of cereals and potatoes - proportions of products

 

A gabonával és burgonyával bevetett földterület megoszlása termények szerint

Acreage of cereals and potatoes

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

239

 

Búza

Wheat

 

Búza

Wheat

 

A

 

F, C

 

6

 

241

 

Búza hektáronkénti termésátlaga

Average yield of wheat

per one hectare

 

Búza hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of wheat per one hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

243

 

Az összlakosságra jutó búzafejadag

Per capita wheat production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó búzafejadag

Per capita rye production per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

245

 

Rozs

Rye

 

Rozs

Rye

 

A

 

F, C

 

6

 

247

 

Rozs hektáronkénti termésátlaga

Average yield of rye per one hectare

 

Rozs hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of rye per one hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

249

 

Az összlakosságra jutó rozsfejadag

Per capita rye production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó rozsfejadag

Per capita rye production per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

251

 

Búza- és rozsfejadag - felesleg és hiány

Excess and deficiency in wheat and rye combined (ration per head)

 

Búza+rozs fejadag felesleg és hiány az összlakosságra vonatkoztatva

Excess and deficiency in wheat and rye combined in relation to the total population

 

V

 

F, C, M, S

 

1

 

253

 

Árpa

Barley

 

Árpa

Barley

 

A

 

F, C

 

6

 

255

 

Árpa hektáronkénti termésátlaga

Average yield of barley

per one hectare

 

Árpa hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of barley per one hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

257

 

Az összlakosságra jutó árpafejadag

Per capita barley production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó árpafejadag

Per capita amount of barley per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

259

 

Zab

Oats

 

Zab

Oats

 

A

 

F, C

 

6

 

261

 

A zab hektáronkénti termésátlaga

Average yield of oats per one hectare

 

Zab hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of oats per one hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

263

 

Az összlakosságra jutó zabfejadag

Per capita oat production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó zabfejadag

Per capita amount of oats per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

265

 

Kukorica

Corn

 

Kukorica

Corn

 

A

 

F, C

 

6

 

267

 

Kukorica hektáronkénti termésátlaga

Average yield of corn per one hectare

 

Tengeri hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of corn per one

hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

269

 

Az összlakosságra jutó kukorica fejadag

Per capita corn production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó tengerifejadag

Per capita amount of corn per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

271

 

Burgonya

Potatoes

 

Burgonya

Potatoes

 

A

 

F, C

 

6

 

273

 

Burgonya hektáronkénti termésátlaga

Average yield of potatoes per one hectare

 

Burgonya hektáronkénti termésátlaga q-ban

Average yield of potatoes per one hectare in quintals

 

A

 

F, C, M, S

 

2

 

275

 

Az összlakosságra jutó burgonyafejadag

Per capita potato production (amount per total population)

 

Az összlakosságra jutó burgonyafejadag

Per capita amount of potatoes per total population

 

V

 

F, M, S

 

1

 

277

 

A rendelkezésre álló termésfejadag

tájegységenként

Available per capita amount of production by regions

 

Rendelkezésre álló termésfejadag kg.-ban tájegységenként

Available per capita amount of production by regions

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

279

 

Rendelkezésre álló termésfejadag

nagytájegységenként

Available per capita amount of production by large regions

 

Rendelkezésre álló termésfejadag kg.-ban nagytájegységenként

Available per capita amount of production by large regions

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

281

 

Felesleg és hiány az emberi táplálkozásra szolgáló gabonaneműekből és burgonyából tájegységenként

Excess and deficiency in cereals and potato by regions

 

Felesleg és hiány az emberi táplálkozásra szolgáló gabonaneműekben és burgonyában tájegységenként

Excess and deficiency in cereals and potatoes by regions

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

283

 

Nem mezőgazdasági népesség

Non‑agricultural population

 

Nem mezőgazdasági népesség

Non‑agricultural population

 

A

 

F, M

 

6

 

285

 

Az emberi táplálkozás céljára rendelkezésre álló gabona és burgonya termelése és a belőlük fennálló felesleg és hiány

Production, excess and deficiency of cereals and potato

 

Az emberi táplálkozás céljaira rendelkezésre álló gabona és burgonya termelése és a belőlük fennálló

felesleg, ill. hiány

Production, excess and deficiency of cereals and potatoes

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

291

 

100 mezőgazdasági lakosra jutó

állatállomány

Livestock per 100 agricultural population

 

100 mezőgazdasági lakosra jutó

állatállomány

Livestock per 100 agricultural population

 

V

 

F, M, S

 

4

 

293

 

100 mezőgazdasági lakosra eső

háziállatok száma

Number of domestic animals per 100 agricultural inhabitants

 

100 mezőgazdasági foglalkozású

lakosra esik ... drb. háziállat

Number of domestic animals per 100 agricultural inhabitants

 

V

 

F, M, S

 

9

 

295

 

Ló állomány 1935 körül

Stock of horses (about 1935)

 

Ló állomány

Stock of horses (about 1935)

 

A

 

F, M

 

6

 

297

 

Szarvasmarha állomány 1935 körül

Cattle stock (about 1935)

 

Szarvasmarha állomány

Cattle stock (about 1935)

 

A

 

F, M

 

6

 

299

 

Rendelkezésre álló marhahúsmennyiség

fejenként

Available per capita amount of beef

 

Rendelkezésre álló marhahúsmennyiség fejenként kg.-ban

Available per capita amount of beef in kg

 

A

 

F, M, S

 

2

 

301

 

Sertésállomány 1935 körül

Swine‑stock about 1935

 

Sertés állomány

Swine‑stock (about 1935)

 

A

 

F, M

 

6

 

303

 

Rendelkezésre álló sertéshúsmennyiség fejenként

Available per capita amount of pork

 

Rendelkezésre álló sertéshúsmennyiség fejenként kg.-ban

Available per capita amount of pork in kg

 

A

 

F, M, S

 

2

 

305

 

Rendelkezésre álló sertészsírmennyiség

fejenként

Available per capita amount of fats

 

Rendelkezésre álló sertészsírmennyiség fejenként kg.-ban

Available per capita amount of fats in kg

 

A

 

F, M, S

 

2

 

307

 

Juhállomány 1935 körül

Stock of sheep (about 1935)

 

Juh állomány

Stock of sheep (about 1935)

 

A

 

F, M

 

6

 

309

 

Rendelkezésre álló juhhúsmennyiség fejenként

Available per capita amount of mutton

 

Rendelkezésre álló juhhúsmennyiség fejenként kg-ban

Available per capita amount of mutton in kg

 

A

 

F, M, S

 

2

 

311

 

Rendelkezésre álló hús‑ és sertészsír fejadagok tájegységenként

Available per capita amount of meat and fat by regions

 

Rendelkezésre álló hús- és sertészsírfejadagok kg-ban tájegységenként

Available per capita amount of meat and fat by regions in kg

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

313

 

Húsfelesleg, ill. -hiány (szükséges mennyiség fejenként 25 kg)

Excess or deficiency in meat (necessary per capita amount 25 kg)

 

Hús felesleg, ill. hiány (szükséges

mennyiség fejenként 25 kg.)

Excess or deficiency in meat (necessary per capita amount 25 kg)

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

315

 

Az egyes területeken rendelkezésre álló húsmennyiség, egybevetve a felesleggel, ill. hiánnyal

Available amount of meat by regions compared to excess and deficiency

 

Az egyes tájegységeken rendelkezésre álló húsmennyiség, egybevetve a

felesleggel, ill. hiánnyal

Available amount of meat by regions compared to excess and deficiency

 

V

 

F, C, M, S

 

4

 

319

 

Közép‑Európa bányatermékei (a termelés értéke alapján)

Mining products of Central Europe

 

Közép-Európa bányatermékei

(a termelés értéke alapján)

Mining products of Central Europe (in value of production)

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

321

 

Közép‑Európa szénkészlete

Coal reserves

 

(nincs címe)

Coal reserves

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

325

 

A bányászati termelés összehasonlító táblázata (1937)

Comparative table of mining production (1937)

 

-

Comparative table of mining production 1937)

 

-

 

F

 

4, 8

 

327

 

Szén‑ és szénhidrogén-termelés

1930-1938 táján

Production of coal and carbonic hydrogene between 1930-1938

 

Szén és szénhidrogén termelés (1930-1938 táján)

Production of coal and carbonic hydrogen (between 1930‑1938)

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

331

 

Érckészlet

Ore reserves

 

Érckészlet

Ore reserves

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

337

 

Vas‑, réz, alumínium‑ és acélnemesítő ércek termelése (1928‑1938 táján)

Production of iron‑, copper‑, aluminium‑ and steel refining ores (about 1928‑38)

 

Vas-, réz-, aluminium- és acélnemesitő ércek termelése (1928-1938 táján)

Production of iron‑, copper‑, aluminium‑ and steel refining ores 1928‑38

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

343

 

Só és egyéb ásványok termelése

Production of salt and other useful minerals

 

(nincs címe)

Production of salt and other useful minerals

 

V

 

F, C, M, S

 

4, 9

 

353

 

Közép‑Európa út‑ és vasúthálózata 1935 körül

System of roads and railways (about 1935)

 

Közép-Európa út és vasúthálozata

System of roads and railways

 

-

 

F, B

 

9

 

355

 

A Közép‑Európához kapcsolódó területekről indított izokrón vonalak (személyvonaton)

Isochronic lines from the adjoining areas of Central Europe (by slow train)

 

-

Isochronic lines from the adjoining areas of Central Europe (by slou train)

 

E

 

F, M, S

 

9

 

357

 

Az egyenlő vonat‑út távolságok vonalai néhány Közép‑Európához közeli,

fontosabb központból

Lines of equal distances by rail from some important centers near Central Europe

 

-

Lines of equal distances by rail from some important centers near Central Europe

 

E

 

F, M, B

 

9

 

359

 

Izokrónikus vonalak néhány fontos

európai központból (gyorsvonaton)

Isochronic lines from some important European centers (by fast train)

 

-

Isochronic lines from some important european centres (by fast train)

 

 

Eu

kivágat

 

F, C, M, S

 

9

 

361

 

Személyforgalom 1938

Passenger traffic 1938

 

Személyvonatforgalom 1938.

Passenger traffic 1938

 

E

 

F, M

 

4

 

363

 

A legfontosabb átmenő áruszállító

útirányok Közép‑Európában

Principal transversal transportation routes

 

A legfontosabb átmenő áruszállító útirányok Közép-Európában

Principal transversal transportation routes

 

V

 

F, M, C, B

 

4, 9

 

365

 

Közép‑Európa egyes jelentősebb

városaiból 6 óra alatt elérhető terület

Area reachable in six hours from some important cities of Central Europe

 

Közép-Európa egyes jelentősebb városaiból 6 óra alatt elérhető terület

Area reachable in six hours from some important cities of Central Europe

 

A

 

F, M

 

9

 

367

 

Légijáratok 1935 körül

Airways about 1935

 

Légijáratok 1935 körül

Airways about 1935

 

V

 

F, M

 

4

 

369

 

Közép‑Európa műsorleadó rádióállomásai 1937‑1941

Radio broadcasting stations of Central Europe between 1937‑1941

 

Közép-Európa műsorleadó rádioállomásai 1937-1941

Radio broadcasting stations of Central Europe between 1937-1941

 

V

 

F, M

 

4

 

372

 

Ausztria importja országonként

(1933-1935)

The import of Austria by countries

(1933-1935)

 

-

The import of Austria by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

373

 

Ausztria exportja országonként

(1933-1935)

The export of Austria by countries

(1933-1935)

 

-

The export of Austria by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

374

 

Csehszlovákia importja országonként

(1934-1937)

The import of Czechoslovakia by

countries (1934-1937)

 

-

The import of Czechoslovakia by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

375

 

Csehszlovákia exportja országonként

(1934-1937)

The export of Czechoslovakia by

countries (1934-1937)

 

-

The export of Czechoslovakia by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

376

 

Magyarország importja országonként

(1934-1937)

The import of Hungary by countries

(1934-1937)

 

-

The import of Hungary by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

377

 

Magyarország exportja országonként

(1934-1937)

The export of Hungary by country

(1934-1937)

 

-

The export of Hungary by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

378

 

Jugoszlávia importja országonként

(1936-1937)

The import of Yougoslavia by countries

(1936-1937)

 

-

The import of Yougoslavia

by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

379

 

Jugoszlávia exportja országonként

(1936-1937)

The export of Yougoslavia by countries

(1936-1937)

 

-

The export of Yougoslavia

by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

380

 

Románia importja országonként

(1934-1937)

The import of Roumania by countries

(1934-1937)

 

-

The import of Roumania by

countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

381

 

Románia exportja országonként

(1934-1937)

The export of Roumania by countries

(1934-1937)

 

-

The export of Roumania

by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

382

 

Bulgária importja országonként

(1936-1937)

The import of Bulgaria by countries

(1936-1937)

 

-

The import of Bulgaria by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

383

 

Bulgária exportja országonként

 (1936-1937)

The export of Bulgaria by countries

(1936-1937)

 

-

The export of Bulgaria by countries

 

-

 

F

 

3, 4, 8

 

384

 

A külkereskedelem fejlődése öt országban 1922‑1937 között

Development of foreign trade in five countries between 1922‑1937

 

(nincs címe)

Development of foreign trade in five countries between 1922‑1937

 

-

 

F

 

8

 

389

 

Ország‑, tartomány‑ és megyehatárok 1910‑ben

Boundaries of countries, provinces and counties in 1910

 

Ország-, tartomány és megyehatárok 1910-ben

Boundaries of countries, provinces and counties in 1910

 

V

 

F, C, M, S

 

5

 

393

 

Ország‑, tartomány‑ és megyehatárok 1930‑ban

Boundaries of countries, provinces and counties in 1930

 

Ország-, tartomány és megyehatárok 1930-ban

Boundaries of countries, provinces and counties in 1930

 

V

 

F, C, M, S

 

5

 

395

 

Az országok, tartományok és megyék nevei 1930‑ban

Names of countries, provinces and countries in 1930

 

(nincs címe)

Names of countries, provinces and counties in 1930

 

A

 

F, C, M, Z

 

5, 9

 

397

 

Ország‑, tartomány‑ és megyehatárok 1942‑ben

Boundaries of countries, provinces and counties in 1942

 

Ország-, tartomány és megyehatárok 1942-ben

Boundaries of countries, provinces and counties in 1942

 

V

 

F, C, M, S

 

5

 

399

 

Néhány jelentősebb birodalom területi fejlődése

Territorial development of some important empires

 

(nincs címe)

Territorial development of some important empires

 

-

 

F, B

 

9

 

401

 

Államhatárok tartóssága Közép‑Európában

Stability of state boundaries in Central Europe

 

(Államhatárok tartóssága Közép‑Európában)

Stability of state boundaries

 

E

 

F, M, S

 

9