8.1. A térképnyomtatásról általában

A nyomtatás már nem tartozik a térképész feladatai közé, de a megszervezése és lebonyolítása általában még az ő feladata. Ezért néhány alapvető problémával tisztában kell lennie.
Színes nyomdaipari terméket alapvetően kétféle technológiával állítanak elő. Az egyik a direkt színes, a másik a négyszínnyomású eljárás. A térképnyomtatás hagyományos technológiája a direkt színes nyomás volt, de a nyomdatechnika rohamos fejlődésével ma már általánossá vált a négyszínnyomás alkalmazása. A topográfiai térképek különleges követelményei miatt azonban ezeknek a térképeknek a nyomtatásánál általában még a direkt színeket használják.

Négyszínnyomás (CMYK): A legtöbb hagyományos színes kiadvány (színes újság, képeslap, könyv) ezzel az eljárással készül. Nagy előnye, hogy bármely szín előállítható a három alapszín és a fekete keverékeként (a fekete csak technikai okokból szükséges). Az alkalmazott színek a zöldeskék (cián), a bíbor (magenta), a sárga (yellow) és a fekete (black); ezeknek a rövidítéséből származik a CMYK elnevezés.
Színes fotók nyomtatása csak ezzel az eljárással lehetséges.
Általában minden olyan nyomdában ezt a technológiát alkalmazzák, ahol nem kifejezetten térképnyomtatással foglalkoznak. Nagyobb nyomdáknál ez gyakran azt jelentheti, hogy nem hajlandóak direkt színes nyomást vállalni az átállás nagy költségei miatt (főleg négyszínnyomó gépek esetén).
Az IOF szabvány szerint négyszínnyomás csak abban az esetben alkalmazható, ha biztosítja ugyanazt a minőséget, mint a hagyományos direkt színes eljárás. Ehhez a következőkre kell figyelnünk:

Négyszínnyomás alkalmazását a tájfutótérkép nyomtatásnál indokolhatja a színes grafikák, illetve fotók iránti igény, vagy az elérhető nyomdáknál használt technológia.

Direkt színes nyomtatás: Egy-két kivételtől eltekintve (pl. várostérképek) a térképnyomtatásban alkalmazott hagyományos technológia. Ennél az eljárásnál a térképen levő minden színt külön nyomnak (az egyes színek különböző árnyalatait természetesen az adott színnel együtt). A térképeknél különösen fontos, hogy határozott, vékony vonalakat, pontokat és jeleket használhassunk. Ezt a direkt színek használata biztosítja a legmegbízhatóbban, hiszen ekkor egy vékony vonalat csak egy színből és csak egy menetben nyomnak a térképre. A színek keverése itt is lehetséges, de tájfutótérképeknél nem szokásos. (A topográfiai térképeknél a zöldet általában a sárga és a kék keverékeként állítják elő.)
Az egyes színeket a PMS számukkal definiáljuk (Pantone Matching System).
A tájfutótérképek nyomtatásánál a direkt színek használata az IOF ajánlása (lásd ISOM 2000), és csak abban az esetben engedélyezi a négyszínnyomás alkalmazását, ha ugyanazt a minőséget tudja biztosítani.




Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!