Kovács Anikó: Régi katonai topográfiai térképek szelvényezése
2002
Előszó

        A katonai topográfiai térképészet történetében a régi térkép elnevezés számomra elsősorban a 18-19. században végrehajtott katonai felmérések során keletkezett topográfiai térképeket jelenti. A Habsburg Birodalomban lezajló négy katonai felmérés közül a történelmi Magyarország területét az első három érintette, ezért a későbbiekben részletesen e felmérések során keletkező térképekkel foglalkozom.
Dolgozatom célkitűzése, hogy áttekintő térképeken keresztül bemutassa a régi térképművek szelvényezésének rendszerét, valamint ismertesse az elkészülő térképek szerkesztésének menetét. A térképszelvények kevés kivételtől eltekintve kutatás céljából hozzáférhetők a Hadtörténeti Intézet Térképtárában, ezért szándékomban állt olyan áttekintő térképeket készíteni, amelyek a szelvények keresésekor megkönnyítik a megfelelő térképlap kiválasztását. Sok esetben ugyan vannak eredeti áttekintő térképek, de ezek kéziratos formájuk és német nyelvezetük miatt viszonylag nehezen használhatók. Tulajdonképpen a harmadik katonai felméréshez kapcsolódnak hazánkban a II. világháború végéig készített katonai topográfiai térképek is, azonban a dolgozatban eltekintettem ezek ismertetésétől, mert a térképművekhez rendelkezésre álló szerkesztett áttekintő térképek megfelelően használhatók.
A katonai térképészet irodalmában számos munka foglalkozik a felmérések menetével és a térképszelvények tartalmával, ezért nem tartottam szükségesnek külön kitérni e téma részletekbe menő tárgyalására, így csak összefoglalom az egyes felmérések jellemzőit. Az ehhez kapcsolódó, a felmérések területét szemléltető térképek rövid bemutatása az áttekintő térképektől elkülönülten kap helyet. A dolgozat részletesen foglalkozik a szelvénybeosztásokat áttekintő térképek általános szerkesztési elveivel. Ezt követi a felméréseken belül méretarány szerinti sorrendben haladva a térképművek szelvényezésének és a kapcsolódó áttekintő térképek jellemzőinek ismertetése.

A Habsburg Birodalom területén végzett katonai felmérések

        A XVIII. században az európai háborúkban a korábban szokásos harcmodort, amelyben az ellenséges haderők egymással szemben vonalalakzatban felálló csapatok voltak, a tagolt hadrendű harcászat váltotta fel. Az új típusú hadviselés igazodott a terep adottságaihoz, a taktikában nagy szerepet kapott a földfelszín sajátosságainak kihasználása. Ehhez előre ismerni kellett a domborzatot, az egyéb terepalakulatokat és a növényzeti viszonyokat. A korábban használt kevéssé részletes, áttekintő térképek nem nyújtottak elegendő információt, ennek következtében a katonaság részéről megjelent az igény a nagy méretarányú, részletes és természetesen titkos térképekre.
        A hadsereg növekvő térképszükségletének fedezéshez az európai államok részletes katonai felmérésekbe kezdtek. Az országokban központi térképező szervezeteket hoztak létre, Franciaországban 1726-ban, Poroszországban 1729-ben, Szászországban 1730-ban, Ausztriában 1747-ben, valamint Oroszországban 1763-ban hivatalosan is bevezették a felmérői tisztséget. Az 1747-ben alapított École des Ponts et Chaussées-ben létrejövő mérnökgeográfusi kar, és az 1749-ben Mézers-ben alapított École du Génie Militare-ban megjelenő hadmérnöki kar a topográfiai térképészet intézményeinek kialakulását jelentette. Mindkét mérnöki képzésben élen járt az 1794-ben megnyitott École Politechnique.
        Az első topográfiai felmérést Cassini végezte Franciaországban 1750-1793 között, ennek méretaránya 1: 86 400 volt, és 184 szelvény fedte le az ország területét (Carte gèometrique de la France). Nagy Frigyes uralkodásának idején Poroszországról 1767-1787 között 1: 50 000-es méretarányú, 270 lapból álló topográfiai térképmű készült.
Az Osztrák Császárságban végrehajtott katonai felmérések mind kiterjedésüket, mind részletességüket tekintve Európában a legjelentősebbek voltak.

Az I. katonai felmérés (1763-1787) [Jozefiniánus felmérés]

        Mária Terézia a hétéves háború után közvetlenül elrendelte a Habsburg Birodalom összes országának, köztük a Magyar Királyság katonai felmérését. A felmérés kivitelezői az 1747-ben, Bécsben alapított Katonai Mérnök Akadémián végzett mérnök-tisztek voltak. Egy felmérőtiszt átlagosan évente 3 szelvényt készített, összesen kb. 3500 szelvény készült, ebből 1765 ábrázolt magyar területet. A felméréseken belül a legnagyobb összefüggő terület felmérése a Magyar Királyság esetében történt (965 szelvény), a mai Magyarország területére ebből 463 szelvény esik. Magyarországon a felvételt Andreas von Neu ezredes vezette. A felmérési sorrendet elsődlegesen a háborúveszély határozta meg, ennek megfelelően az első méréseket Sziléziában, Cseh- és Morvaországban és a máramarosi határőrvidéken kezdték.

A felmérés területe és sorrendje
1. sz. melléklet (JPG, SWF)
Ország
Időpont
Szelvények száma
1. Szilézia 1763 40
2. Csehország 1764-1767 273
3. Morvaország 1764-1768 126
4. Osztrák-Németalföld 1764-1771 275
5. Temesi Bánság 1769-1772 208
6. Erdélyi Nagyfejedelemség 1769-1773 280
7. Moldva-Oláh határőrvidék 1773-1775 103
8. Bukovina 1773-1776 72
9. Alsó-Ausztria 1773-1781 122
10. Bánáti határőrvidék 1774-1775 25
11. Károlyvárosi körzet 1775-1777 91
12. Galícia és Ladoméria 1779-1783 413
13. Felső-Ausztria 1780 78
14. Szlavóniai határőrvidék 1780 51
15. Német-bánsági határőrvidék 1780-1784 33
16. Oláh-Illir határőrvidék 1780-1784 47
17. Varasdi körzet 1781-1782 26
18. Szlavónia 1781-1783 66
19. Magyar Királyság 1782-1785 965
20. Horvátország 1783-1784 71
21. Belső-Ausztria 1784-1787 250
22. Tirol végrehajtás később  

Méretarányrendszer

1: 28 800        A Magyar Királyság felmérési szelvényei
Az Erdélyi Nagyfejedelemség felmérési szelvényei
A Temesi Bánság felmérési szelvényei
        A Károlyvárosi körzet felmérési szelvényei
Horvátország felmérési szelvényei
Szlavónia felmérési szelvényei
A Szlavóniai határőrvidék felmérési szelvényei
A Német-bánsági határőrvidék felmérési szelvényei
Az Oláh-Illir határőrvidék felmérési szelvényei
A Bánáti határőrvidék felmérési szelvényei
A Varasdi körzet felmérési szelvényei
  1. 96 000 Az Erdélyi Nagyhercegség és a határos területek, Moldva és Havasalföld részletes térképe
1: 115 200        A Magyar Királyság részletes térképe
1: 192 000        A Történelmi Magyarország földrajzi térképe
  1. 230 400 A Történelmi Magyarország általános térképe
  2. 360 000 A Magyar Királyság térképe 8 szelvényen a felmérési szelvények alapján kicsinyítve

1: 864 000        Az Osztrák Császárság és a környező területek általános térképe

        Bizonyos területeken eltértek a 1: 28 800-as felmérési méretaránytól, az Osztrák-Németalföld, vagyis a mai Belgium területére eső szelvények a francia méretaránynak megfelelően 1: 11 520-as méretarányban készültek, a Bukovinai Fejedelemség felmérése pedig 1: 57 600-as méretarányban történt.
A felmérésnek nem volt vetülete és alapfelülete, valamint magassági adatok sem álltak rendelkezésre. A geodéziai alapot a mérőasztal segítségével történő grafikus háromszögelés jelentette, Bécs környékének kivételével, ahol Joseph Liesganig a bécsi meridián környékén fokmérésekkel növelte a geometriai pontosságot. Az Osztrák-Németalföld területét bekötötték Cassini franciaországi hálózatába.
A domborzatábrázolás „a là vue” (szemmérték segítségével) történt, alaprajzban ábrázolták a domborzatot, a terepformákat lejtő és keresztcsíkozással fejezték ki. A felmérésnek nem volt egységes jelkulcsa. A Magyar Királyság, az Erdélyi Nagyfejedelemség, és a Temesi Bánság területét ábrázoló szelvényekhez a térképeken látható jelek alapján 1932-ben utólag összeállítottak egy jelmagyarázatot.



A II. katonai felmérés (1806-1869) [Franciskánus felmérés]


A napóleoni háborúk rámutattak egy új felmérés szükségességére, így 1806-ban I. Ferenc császár elrendelte a II. katonai felmérést. Az I. katonai felmérés elavulásához elsősorban a geodézia fejődése (a háromszögelésék megkezdése), a szelvények vetületnélkülisége, a domborzat „a là vue" ábrázolása vezetett. 1806-ban létrehozták a Katonai Háromszögelési Intézetet, majd ezzel egy időben megkezdték a Habsburg Birodalom tíz önálló tartományi háromszögelési láncra támaszkodó újabb felmérését. Az előző felmérés térképeit nem használták fel. Károly főherceg kezdeményezésére 1806-tól a főhadiszállás asztronómiai-háromszögelési osztálya és topográfiai hivatala, valamint a milánói Instituto Geografico Militare végezték a felmérést. Ez utóbbi intézményt 1839-ben átvitték Bécsbe, és mindhárom egyesítésével létrehozták a Katonai Földrajzi Intézetet.

A felmérés területe és sorrendje
 2. sz. melléklet (JPG, SWF)
Ország
Időpont
Szelvények száma
1. Salzburg 1807-1808 31
2. Felső- és Alsó-Ausztria 1809-1818 160
3. Tirol 1816-1821 164
4. Észak-olasz tartományok (Lombardia, Velence, Párma) 1818-1829 330
5. Magyar Királyság (a Temesi Bánság együtt) 1819-1869 1079
6. Magyar Tengermellék 1821-1824 86
7. Stájerország 1826-1836 125
8. Illíria (Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, Gradiska) 1829-1835 111
9. Szilézia és Morvaország 1836-1842 147
10. Csehország 1842-1853 270
11. Dalmácia 1851-1854 129
12. Galícia és Bukovina 1861-1864 459
13. Horvátország, Szlavónia, Szlavóniai Határőrvidék 1865-1869 224
14. Bánsági Határőrvidék 1868-1869 37
15. Erdélyi Fejedelemség 1869-1873 293

Méretarányrendszer

1: 28 800        A Magyar Királyság felmérési szelvényei
Az Erdélyi Fejedelemség felmérési szelvényei
Horvátország, Szlavónia, Horvát-Szlavón határőrvidék felmérési szelvényei
1: 144 000        A Magyar Királyság részletes térképe
Az Erdélyi Fejedelemség közigazgatási térképe
1: 288 000        A Magyar Királyság közigazgatási és általános térképe
Az Erdélyi Fejedelemség általános térképe

1: 576 000        Az Osztrák Császárság általános térképe

A felmérésnek az előzőhöz hasonlóan szintén nem volt alapfelülete és magassági alapszintje, de vetülete már igen, a Cassini-féle vetület, amely transzverzális négyzetes hengervetület, ahol a segédmeridiánok és segédszélességi körök képe szabályos derékszögű négyzethálózat. A geodéziai alapokat 11 kezdőmeridián és az összefüggő háromszögelési hálózat adta, amelynek főalappontja a Bécsben volt.
A domborzat ábrázolása eleinte lendületcsíkozással történt, amely a lejtő meredekségét ugyan szemlélteti, de nem mérhető. 1827-től a Lehmann-féle geometriai csíkozást alkalmazták, amely lehetővé tette a lejtőszögek térképi mérését. Az első, egységes jelkulcs 1837-ben jelent meg.



A III. katonai felmérés (1869-1887)

        A II. katonai felmérés már befejezésekor elavult volt. Egyrészt tartalmi szempontból, mert a napóleoni háborúk miatt nagyon lassan haladt a térképezés (többszörös megszakítással 63 évig tartott), másrészt a geodézia sokat fejlődött ennyi idő alatt. Mivel a II. felmérés szelvényezésének egységessége nem valósult meg az egész birodalom területére, és a levezetett térképeket országonként, tartományonként adták ki, szükségessé vált, hogy az előzőeknél pontosabb, új térképeket készítsenek. Annak ellenére, hogy a második katonai felmérést Erdélyben még nem fejezték be, Ferenc József császár elrendelte egy új felmérés elvégzését, amely 1869-ben kezdődött.
A korábbi felmérések során a Habsburg Birodalom országairól és tartományairól külön-külön, önálló térképműveket állítottak elő. Ez a felmérés egységes volt az egész Monarchia területére. A történelmi Magyarország területét 1353 szelvény fedi. Erdély területén kezdődött a térképezés, ezek a lapok 1: 28 800-as méretarányúak, csak 1885 után készítették el ezek alapján a 25 ezres, poliéder rendszerű szelvényeket.

A felmérés területe és sorrendje
3. sz. melléklet (JPG, SWF)
Ország
Időpont
Szelvények száma
1. Erdély 1869-1873 244
2. Osztrák-Magyar Monarchia (Magyarország kivételével) 1869-1887  
3. Magyarország (Erdély kivételével) 1872-1884 1353


Méretarányrendszer

1: 25 000        Az Osztrák-Magyar Monarchia felmérési szelvényei
1: 75 000        Az Osztrák-Magyar Monarchia részletes térképe
1: 200 000        Közép-Európa általános térképe
1: 750 000        Közép-Európa áttekintő térképe

A Monarchiában 1871-ben az ölrendszert felváltó méterrendszernek köszönhetően a felmérési méretarány a korábbi 1: 28 000-ről 1: 25 000-re módosult, ennek megfelelően a levezetett méretarányok is megváltoztak.
        A felmérés alapfelülete a Bessel-ellipszoid, a hosszúsági körök számozása a ferroi meridiántól kezdődik. A térképek Lichtenstern-féle kettős poliéder vetületben készültek. A felmérés geodéziai alapját a Monarchia teljes területére kiterjedő háromszögelési hálózat adta. Ezen kívül a kataszteri háromszögelés II.-IV. rendű pontjait is felhasználták. A szelvények területére jutó 3-6 darab háromszögelési pontot grafikus háromszögeléssel, mérőasztal segítségével sűrítették. A magassági adatok a bécsi Katonai Földrajzi Intézet trigonometriai magasságmérési hálózatából származtak.
A domborzat ábrázolására geometriai csíkozást használtak, amely később kiegészült 20 m-es alapszintközű szintvonalak alkalmazásával. Az első egységes jelkulcs 1875-ben jelent meg, és a továbbiakban több kiadásban minden méretarányra kiterjedt.



A IV. katonai felmérés (1896-1914)

        Az újabb felmérést a geodéziai módszerek gyors fejlődése tette szükségessé. A felmérés alapfelülete, vetülete, és a domborzatábrázolás módszere megegyezett a III. katonai felmérés során alkalmazottakkal. A felmérési méretarány itt is 1:25 000 volt, és a levezetett térképek méretaránya szintén az előző felmérés méretarányrendszerét követte. A térképezés során újdonságként már megjelent az optikai távolságmérés, később a sztereofotogrammetria is. Végrehajtását 100 évre tervezték, de az I. világháború kitörése véget vetett a munkáknak. Az olasz-osztrák viszályok miatt Észak-Olaszországban kezdték a felmérést, így készültek el Tirol szelvényei. A történelmi Magyarország területéről csak a Magas-Tátrát mérték fel.



A katonai felmérések területét ábrázoló térképek

        A felmérések szelvényezését áttekintő térképektől elkülönülten szükség van olyan térképekre, melyek elsődleges célja, hogy bemutassák az Osztrák Császárságban végrehajtott katonai felmérések által lefedett területeket. Ezek a térképek az adott időintervallumban hivatalos ország és tartományhatárok mellett felületi színezéssel szemléltetik az egyes területek felmérése között fennálló fontossági sorrendet is.
Mindhárom felméréshez tartozik egy-egy ilyen térképlap, melyek kivágata a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében megegyezik. A térképi tartalom különbségei csak a fent említett tematikában jelentkeznek.
A szelvénybeosztásokat áttekintő térképekkel ellentétben ezeken a térképeken feltüntetettem a méretarányt, mert ebben az esetben a tematikus térképi jelleg kevésbé érvényesül. Rendeltetésüknek megfelelően ezek a térképek a felmért területek nagyságát is szemléltetik, ehhez pedig szükséges az adott térképlap méretarányának ismerete.

A katonai felmérések térképműveinek áttekintő térképei

A katonai felmérések szelvénybeosztását áttekintő térképek típusukat tekintve a tematikus térképekhez állnak legközelebb. Ennek következtében a térképsorozat minden eleménél különválasztható a korográfiai háttértérkép és a tematika ábrázolása. Ez a tagolódás kijelöli a szerkesztés fontosabb irányvonalait, valamint meghatározza a térképek készítésének menetét is. Az áttekintő térképek legtöbb esetben összefüggésben állnak egymással, ezért a szerkesztéskor célszerű egységes elvek mentén haladni. Az általános érvényű, minden térképre vonatkozó szerkesztési elvek, és az itt felmerülő esetleges problémák tárgyalása után a dolgozatban már csak az adott térképre vonatkozó egyedi sajátosságokat emelem ki.
Egy adott felmérésen belül a felmérési méretarány és a levezetett méretarányok közötti szoros kapcsolat miatt az áttekintő térképek sokszor egymásból levezethetők. Ennek megfelelően az ábrázolandó terület nagysága és a térképi alap megválasztása szerint beszélhetünk azonos háttértérképpel rendelkező térképcsoportokról, amelyeket a tényleges térképkészítés során célszerű szinte egyetlen térképként kezelni. Ezeket tulajdonképpen a céltematika, vagyis a szelvénybeosztás és a szelvényjelölés ábrázolása különbözteti meg egymástól, melynek tárgyalására természetesen minden esetben részletesen sor kerül.

Szerkesztési elvek

Méretarány

        Tematikus jellegükből adódóan az áttekintő térképek méretarányának feltüntetésétől eltekintettem, ezért a címekben szereplő méretarányszám minden esetben a térképszelvények méretarányára utal.

Topográfiai és tematikus alap

A szelvénybeosztásokat szemléltető térképek elkészítéséhez számos esetben rendelkezésre álltak az eredeti, többségében kéziratos áttekintő térképek, amelyek bizonyos mértékű kicsinyítés után megfelelő topográfiai alapként szolgáltak. Az ezektől eltérő alaptérképek megnevezésére és használatuk indoklására az érintett térképek részletes tárgyalásakor külön kitérek.
A térképsorozat céltematikájának szerkesztésekor a katonai felmérésekkel foglalkozó eddigi publikációkat és meglévő térképeket használtam forrásanyagként.

Térképi tartalom

Domborzat
        A térképsorozatban a domborzat ábrázolása számos problémát vetett fel. A hipszometrikus ábrázolást a néhány térképen színekkel kifejezett tematika nem teszi lehetővé, ezért a domborzati viszonyok érzékeltetésére az egyetlen lehetséges módszer a domborzatárnyékolás lehetne. Azonban ez rendkívül időigényes, valamint a térképi tartalom olvasását lényegesen megnehezítené az elsődleges rendeltetés szempontjából érdemben többlet információt nem hordozó summer. Ennek ismeretében, valamint a térképek tematikus jellegéből adódóan eltekintettem a domborzatrajz kivitelezésétől. Szintén meg kell említeni, hogy ebben az esetben a megfelelő alapanyag hiánya is jelentős határokat szabott. Elsősorban azért, mert a topográfiai alapként szolgáló térképeken nincs domborzatábrázolás, másodsorban, ha lenne az sem oldaná meg a problémát, mert a korabeli csíkozásos domborzatábrázolást alapul véve viszonylag nehezen kivitelezhető egy a mai követelményeknek megfelelő, szemléletes domborzatárnyékolás.

Vízrajz
        A vízrajz készítésekor a korabeli helyzet bemutatására törekedtem. Az alaptérkép adta lehetőségek szerint a lehető legtöbb vonalas és a méretarányban felületként jelentkező vízrajzi elem felvételre került. A részletesen kidolgozott vízhálózat azért készült, hogy a domborzatábrázolás hiányát némileg ellensúlyozva érzékeltesse a táj jellegzetességeit, és nem utolsó sorban földrajzi azonosító elemként is szolgáljon. A vízfolyások ábrázolásakor szükségesnek tartottam a folyószakaszokat kategóriákba sorolni és a vonalvastagságokat ennek megfelelően megválasztani. Nem volt célom az általános földrajzi térképeknél elvárt mélységű vízrajz-kategorizálás létrehozása, így a térképektől függően 4-5 kategória elegendőnek bizonyult a megfelelő esztétikai kép kialakításához.

Településhálózat
        A településhálózat ábrázolásának legfontosabb célja jelen esetben, hogy megkönnyítse a térképen történő tájékozódást. A településhálózat sűrűségével érzékeltetni kívántam a területi különbségeket is, bemutatva a sűrűbben, illetve ritkábban lakott országrészek elhelyezkedését. A települések lélekszám szerinti kategorizálásától a megfelelő adatok hiányában eltekintettem. A harmadik katonai felmérésre vonatkozó térképeknél nem okozott volna problémát a népességi adatok beszerzése, de az azt megelőző két felmérés időpontjára vonatkozóan nem sikerült hiteles információkhoz jutnom. Lehetőség szerint arra törekedtem, hogy az adott időszakban fontosabb szerepet betöltő helységek kerüljenek fel a térképre, ebből adódóan, az egyes felmérések között a településhálózatban eltérések vannak. Az ábrázolandó települések kiválasztásakor azt is szem előtt tartottam, hogy a mai térképolvasó által ismertek legyenek. A fontossági sorrendet kisebb részben az alaptérkép, nagyobb részben a Magyarország a középkor végén c. CD-ROM információi alapján sikerült megállapítani. A települések földrajzi elhelyezkedését helységjel mutatja, amely tekintve, hogy nincs lélekszám szerinti kategorizálás, nincs kategóriákra bontva.

Határok
        A határok felvételekor elsődleges szempontnak tekintettem, hogy az adott időszakban aktuális állapotot tükrözzék. Az áttekintő térképek rendeltetéséből adódóan nem tartottam szükségesnek a közigazgatás többszintű ábrázolását, tehát csak az országhatárokat rajzoltam meg. Véleményem szerint a sűrű határvonalrajz nem segítené a térképi tájékozódást annyival, amely megérné, hogy helyenként meglehetősen zavarja a céltematika bemutatását. A vízfolyás mentén haladó határ esetében a határvonalat megszakítva a folyó mindkét oldalán

Névrajz
        A térképi tartalom kialakításakor a névanyag szerkesztésében jelentkezett a legtöbb probléma, de amellett, hogy e kérdéskör képezte az egész munka egyik legnehezebb részét, az egyik legérdekesebb is ez volt. A névrajz készítésekor fontosnak tartottam, hogy egy egységes elképzelés szerint valósuljon meg a földrajzi nevek írása, tehát a térképek között ne legyenek különbségek a nevek megjelenési formájában.
Az eredeti térképek - különösen az első katonai felméréshez kapcsolódók - rendszerint német nyelvűek és kéziratosak, ezért a helységnevek beazonosítása nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. A települések magyar, német, szlovák, horvát esetleg román nyelven egyaránt előfordulnak, illetve elég gyakori változat, hogy a területi elhelyezkedésnek megfelelő nyelvű helységnevet német nyelvű előtagok egészítik ki pl. neu, klein stb. A magyar nevekben rendszeresen előfordulnak régies betűkapcsolatok és a településnevek különírása sem ritka pl. Maros Vasarhelj. Gyakoriak a régi névváltozatok is, amelyekről ugyan lehet tudni, hogy magyarok, mégis többé-kevésbé eltérnek a ma használatos formától pl. Nyeregyhasz. A földrajzi névírási szabályok alkalmazását a felsorolt nehézségek függvényében kellett átgondolnom, és arra a következtetésre jutottam, hogy a ma érvényben levő helyesírási szabályoknak megfelelő írásmóddal, a magyar névalakok kerülnek fel a térképekre. Ezt az is indokolja, hogy a felhasználó a mai magyar nevén keresi az adott települést. A többnyelvű névrajzot a térképek rendeltetése tulajdonképpen nem kívánja meg, mert a térképsorozatnak nem az általános tájékoztatás, hanem a szelvénybeosztások minél szemléletesebb bemutatása a célja.
        A térképen feltüntetett helységnevek összegyűjtésekor a már említett nehézségek miatt az alaptérképek csak korlátozottan használhatók. Ezért a munka során a Történelmi Magyarország atlasza és adattára c. könyv és a Magyarország a középkor végén c. CD-ROM nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a megfelelő településhálózat és a helyes névalakok felvételéhez. A Közép-Európát ábrázoló térképeken főként a szláv nyelvterületeken okozott problémát a helységnevek írásmódja, ebben az esetben a Cartographia Kft. által kiadott Világatlaszban használt névalakokat tekintettem irányadónak.
        A víznevek megírása az alaptérképekről szintén nehézkes lett volna, egyrészt mert ezekre is jellemző a német nyelvű alakok használata, másrészt a kisebb vízfolyásoknál ritkán található megnevezés. Az egységes névanyag kialakítása mégsem okozott különösebb problémát, mert a vízfolyások és állóvizek azonosítása viszonylag egyszerű és a Történelmi Magyarország atlaszából a nevek könnyen összegyűjthetők.

Céltematika
        Az áttekintő térképekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy megfelelően szemléltessék a felmérések szelvényezésének rendszerét, és segítségükkel könnyen kikereshetők legyenek egy adott területre vonatkozó térképek. A szelvényazonosító számok, illetve betűk a legtöbb esetben a szelvények közepén helyezkednek el, de néhány térképen előfordul, hogy az ábrázolt területen kívül esnek. A szelvények határvonalainak ábrázolása és a szelvényjelölések feltüntetése a felmérési méretarányokban kiegészül a térképszelvények készítési időpontjának bemutatásával. Utóbbi információ közlésére eltérő felületi színeket használtam, melyek megválasztásakor arra törekedtem, hogy a korábban időpontokat meleg, a későbbieket hideg színek jelöljék, érzékeltetve, hogy mely országrészek felmérése élvezett elsőbbséget.

Az I. katonai felmérés áttekintő térképei

Az I. katonai felmérés országrészenként történt, tehát az egyes térképszelvények csak az adott országrészen belül illeszthetők össze. Ennek megfelelően a szelvényezés tartományonként önálló, például a magyar területeket (mintegy 178000 km²-t) 9 térképmű fedi le. A tartományonkénti szelvényezés miatt az 1:28 800-as méretarányban különálló áttekintő térképek szükségesek a Magyar Királyság, az Erdélyi Nagyfejedelemség, a Temesi Bánság és a többi országrész területére. A levezetett méretarányokban a történelmi Magyarország területére egységesen vonatkoznak a szelvényezések, amelyik területet nem fedi le az adott méretarányú szelvényezés, azon a területen nem is készültek abban a ma.-ban térképek.

Felmérési térképek [1: 28 800]

A Magyar Királyság felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
4. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az áttekintő térkép készítésének első lépését, az ábrázolandó terület nagyságának megválasztását meghatározta a felmérési szelvények összeilleszthetősége. Ennek következtében a történelmi Magyarország területéhez tartozó egyes országrészek, például Erdély, a Temesköz, Szlavónia és Horvátország nem ábrázolhatók a térképen. Az eredeti kéziratos áttekintő térkép kivágata is ehhez igazodik.

Szelvényezés és szelvényjelölés
A felmérési méretarányban az ország közepén elhelyeztek egy kezdő szelvényt, azt pontosan tájolták, majd grafikus háromszögelés segítségével a szomszédos szelvényeket egymáshoz kapcsolták és az ország területét egy 2,4x1,6 mérföld (kb. 18x12 km) kiterjedésű hálózattal borították, így a méretarányból adódóan 24x16 hüvelyk, azaz kb. 63x42cm nagyságú, téglalap alakú térképszelvények keletkeztek. A Magyar Királyság területét teljes egészében 965 db szelvény fedi le.
A szelvényhatárok megrajzolása az eredeti térkép alapján történt, a szelvényhatárok a földrajzi fokhálózattal semmilyen összefüggést nem mutatnak. Az egymással párhuzamos, illetve egymásra merőleges egyenesekből kialakuló hálózatból a célterületen kívül eső vonalak levágása úgy történt, hogy az országhatárt még egész szelvény fedje.
        A térképszelvények azonosítása az oszlopok és sorok elnevezésével történik. Az oszlopokat balról jobbra haladva római számok jelzik I-től XXXIX-ig, a sorokat felülről lefelé arab számok jelölik. A másolati szelvényeken a sorazonosító is római szám, ez azonban az áttekintő térkép nem jelzi. A szelvényjelölés érdekessége, – amely csak ezen az áttekintő térképen tapasztalható – hogy a szelvények arab számozása elcsúszik a mellettük lévő szelvényhez képest, mert tulajdonképpen nem a sorokat számozták, hanem az oszlopon belül a szelvényeket. A szabálytalan országhatár miatt az oszlopok első szelvényei nem feltétlenül egymás mellett helyezkednek el. Ennek következtében egy ismert szelvényazonosító alapján csak a felette és alatta elhelyezkedő szomszédos szelvények azonosítója következtethető ki, a mellette elhelyezkedőké nem. Az első katonai felmérés 1: 28 800-as méretarányú térképszelvényeinek keresésekor tehát rendkívül fontos az áttekintő térkép használata. Az oszlopok azonosítószámai a célterületen kívül, a térképlap tetején olvashatók, a sorszámok a szelvényeken belül, lehetőség szerint középen látható. A középtől való kis mértékű eltérést az egyéb térképi tartalom, elsősorban a névrajz indokolja.
        A térképszelvények felmérési időpontjának ábrázolásakor az eltérő minőségű felületek kialakításához a 6 évszámnak megfelelően 6 színkategória szükséges. Egyes szelvények felmérése több évet vett igénybe, ezekben az esetekben a szelvény átlósan kettéosztva két színben látható. Legtöbbször két évszámot jelent az osztott színfelület, de előfordul a három év is, ekkor az egyik szín a felmérés kezdetének, a másik a befejezésének évszámát jelenti, a köztes évet nem jelölve. A szürke színnel jelölt felvidéki szelvényeken nem található évszám, ennek az az oka, hogy ezeket a szelvényeket később sorolták a Magyar Királyság felméréséhez. A magyar területeken a felmérési munkák 1766-ban kezdődtek a tatárbetöréssel fenyegetett Máramaros vármegye, Szepes vármegye és a felső-magyarországi vármegyék felmérésével. 1766-1772 között összesen 273 szelvény készült, ebből 178 darab 1:14.400 méretarányú, ezek Szepes vármegyét és a lengyeleknek elzálogosított 13 szepesi várost ábrázolják. A Felvidékre vonatkozó szelvényeket később, 1784-ben újra szelvényezték, átdolgozták és beillesztették a Magyar Királyság területét fedő nagyháromszögelési hálózatba.

A történelmi Magyarország területére vonatkozó további felmérési térkép

        A Magyar Királyságon kívül eső többi országrészről önálló szelvénybeosztással rendelkező 1: 28 800-as méretarányú felmérések készültek. Az áttekintő térképek készítéséhez minden esetben rendelkezésemre álltak az eredeti, kéziratos áttekintők. A Német-bánsági határőrvidék és az Oláh-Illir határőrvidék esetében nem készítettem külön áttekintő térképet, mert a Temesi Bánságot ábrázoló térképen bemutatható a két határőrvidék szelvénybeosztása.

Az Erdélyi Nagyfejedelemség felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
5. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az Erdélyi Fejedelemség területére 280 szelvény vonatkozik. A szelvények mérete és a szelvényezés logikája megegyezik a magyarországi szelvénybeosztással, azzal a különbséggel, hogy a szelvények nem mindig egyenlő nagyságúak, mert a tartomány határait nem egész szelvények fedik, hanem a határ egyben szelvényhatárként is szolgál. Ezért a határ menti szelvények kisebbek, illetve nagyobbak, mint a többi szelvény és többnyire szabálytalan alakúak.
        A térképszelvények jelölése balról jobbra, felülről lefelé haladva folyamatos arab számozással történik, 1-től 280-ig. A számok a szelvények közepén vannak, kivéve a már említett határ menti esetekben, itt az esztétikailag jobb képet mutató változat szerint a szelvényazonosító a szomszédos számokkal egy vonalban helyezkedik el.

A Temesi Bánság felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
6. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A Temesi Bánság felmérési szelvényeinek száma 208. A téglalap alakú szelvények mérete és egymáshoz való kapcsolódása megegyezik a Magyar Királyság szelvényezésekor említettekkel. A szelvények nagysága az erdélyiekhez hasonlóan itt sem mindig egyezik, de alakjuk nem szabálytalan, mert az országhatár itt nem jelent szelvényhatárt. A határ mentén annyival nagyobb az utolsó térképszelvény, hogy az ország területét még teljes egészében lefedje.
        A szelvények jelölését az olvasási sorrendnek megfelelő folyamatos arab számok adják, 1-től 208-ig. Kivételt képez az 5-ös számtól jobbra elhelyezkedő utólagosan illesztett szelvény, melynek jelölése: 5 ½. A szelvényszámok az országhatárt érintő szelvényeken az erdélyiekhez hasonlóan nem középen helyezkednek el, hanem a szomszédos számokkal egy vonalban.
Az 1775-ben létrejött Német-bánsági határőrvidék és az Oláh-Illir határőrvidék területét 1780-1784 között újra felmérték. A Temesi Bánság 1769-1772 között felmért régebbi szelvényei ábrázolják a határőrezredek kiterjedését, az új határokat utólag rajzolták be. Az áttekintő térkép ennek megfelelően a két később kialakított határőrvidéket is jelöli és a határőrezredek új, önálló szelvényszámozását is bemutatja.
A Német-bánsági határőrvidéket 33 darab 1: 28 800-as méretarányú szelvény fedi, melyek jelölése arab számokkal történt. A szelvényhatárok megegyeznek a régebbi felmérés során készített szelvények határaival. Az áttekintő térképen az új azonosító számok a szelvények bal felső sarkában lila színnel láthatók.
Az Oláh-Illir határőrvidék területére 47 térképszelvény vonatkozik. A szelvények jelölése független a Német-bánsági határőrvidék szelvényjelölésétől, de itt is arab számokkal történik. A szelvénybeosztás nem egyezik meg a korábbi felmérés szelvénybeosztásával, az új szelvényhatárok az áttekintő térképen zöld színnel láthatók, az új szelvényszámot lehetőség szerint a szelvények bal felső sarkában szintén zöld színnel jeleztem.

Horvátország felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
7. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A Horvát-Szlavón Királyság felmérése két részben történt, önálló térképmű készült mind Horvátország, mind Szlavónia területére. Horvátországot 71 szelvény fedi, melyek jelölését folyamatos arab számozás adja.

Szlavónia felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
8. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Szlavóniára 66 felmérési szelvény vonatkozik, ezek számozása az olvasási sorrendnek megfelelően folyamatos. Közigazgatásilag szintén ehhez az országrészhez tartozott a Szlavóniai határőrvidék is, de ezen a területen önálló felmérés történt.

A Szlavóniai határőrvidék felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
9. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A határőrvidéket 51 felmérési szelvény fedi, melyeket arab számok azonosítanak. A számozás folyamatos, a terület kiterjedésének megfelelően kisebb csatlakozó szelvények is készültek, ezek jelölése a normál méretű szomszédos szelvény számával történik.

A Károlyvárosi körzet felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
10. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A Károlyvárosi körzet területét 64 felmérési szelvény ábrázolja, melyeket arab számok jelölnek. A számozás érdekessége, hogy a szelvényszámok növekedése balról jobbra, illetve jobbról balra történik, soronként váltakozva. Az 59-től 64-ig terjedő szelvények az 1-es számmal kezdődő sor felett helyezkednek, a számok ennek megfelelően alulról felülre haladva növekednek. További 15 kiegészítő szelvény is csatlakozik a szelvénybeosztáshoz, ezek mérete eltér a többi szelvényétől, mert az ország területéhez igazodik. Ezek jelölését a csatlakozó szelvény számának „a” betűvel történő kiegészítése adja. Később összesen 91 szelvényre bővült a felmérés, mert 1791-ben egy új határ megállapítás alkalmával az Una folyó mellett egy területet a Károlyvárosi körzethez csatoltak, így 11 jelöletlen, új szelvény keletkezett.

A Varasdi körzet felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
11. sz. melléklet (JPG, SWF)

A különböző horvát-határőrvidékek felmérésének egységesítéséhez a már felmért Károlyvárosi körzetben a Károlyvároson átmenő meridiánt meghosszabbították, ezzel párhuzamosokat és azokra merőlegeseket állítottak, és az így keletkező hálózatba illesztették a varasdi területeken történő felmérést. Az országrészt 26 darab, folyamatos arab számozással jelölt térképszelvény fedi. A tartomány kiterjedéséhez megfelelően a számozott szelvényekhez eltérő méretű és alakú szelvények csatlakoznak.

A Báni határőrvidék felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
12. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A Báni határőrvidék felmérésekor helyesbítésre volt szükség, egyrészt azért, mert a felmérés kétféle méretarányban történt. A bécsi öl mellett, egy ennél 1/20-dal kisebb ölt is használtak. Másrészt azért, mert a meridiánok nem voltak párhuzamosak, így a szelvényeket nem lehetett összeilleszteni. A helyesbítés során már a fent említett károlyvárosi hálózatot használták, így az egységes szelvényezés erre a területre is kiterjedt. A területre 25 darab, folyamatos arab számozással jelölt felmérési szelvény vonatkozik

Levezetett térképek

A levezetett méretarányú szelvényekhez korabeli áttekintő térkép az 1: 115 200-as és a 1: 192 000-as méretarányban létezik. Hosszú ideig úgy tűnt, ez utóbbi méretarány szelvényezése nem áll kapcsolatban sem a felmérési szelvények sem az 1: 115 200-as térképek szelvénybeosztásával. Azonban rövid idővel ezelőtt dr. Jankó Annamária a felmérések részletes tanulmányozása során megtalálta az összefüggéseket a szelvényezések között. E logika alapján már viszonylag egyszerűen elkészíthetőek az egyes méretarányokban az áttekintő térképek.
        A méretarányonkénti áttekintő térképek elkészítése mellett a levezetés módszerének szemléltetése érdekében szükségesnek tartottam a szelvénybeosztások egyetlen térképen történő ábrázolását is.

Levezetett méretarányú térképszelvények összefüggései
13. sz. melléklet (JPG, SWF)

A 1: 115 200-as és a 1: 192 000-es méretarányú szelvénybeosztást áttekintő eredeti térképeken a szelvényhatároló vonalak összevetésekor jól látszik, hogy a 1: 192 000-es áttekintő második oszlopának jobboldali határa egybeesik a 1: 115 200-as áttekintő harmadik oszlopának jobboldali határoló egyenesével, az első sorok alsó szelvényhatárára szintén igaz ez a megállapítás. (A hatodik oszlopban ugyanez tapasztalható, tehát a levezetést onnan is lehetne kezdeni.) Egy 1: 115 200-as ma. szelvény területe lefedhető 4 sorban és 9 oszlopban 36 db 1: 28 800-as ma. szelvénnyel, ez abból következik, hogy a térképek a felmérési szelvények negyedére való kisebbítésével készültek. Célszerű tehát a 2-es számú szelvényt ennek megfelelően 36 felmérési szelvényre osztani. Ezután a 1: 192 000-es áttekintővel összehasonlítva azonnal látszik, hogy ha a szelvény baloldalára egy oszlopban és a tetejére egy sorban felmérési szelvényeket illesztünk, megkapjuk az 1: 192 000-es méretarány 2 számú szelvényét. A 1: 192 000-es méretarányban tehát egy szelvény 5x10 felmérési szelvényt fed le. Ennek megfelelően a két eredeti áttekintő térkép már említett közös vonalaiból kiindulva a levezetés tovább folytatható és a két szelvénybeosztás egyetlen áttekintő térképen ábrázolható.
        Az 1: 230 400-as méretarányú térképek szelvénybeosztása az 1: 115 200-as szelvényezéssel áll szoros kapcsolatban. Egy 1: 230 400-as térkép 12x12 felmérési szelvényt fed le, tehát a szélessége 3 részletes szelvény szélességével egyezik meg. A közös szelvényhatár a 9, 10 és 11-es számú részletes szelvény mentén halad, ezért ha ezeket együtt felülről kiegészítjük 3 sor felmérési szelvénnyel, megkapjuk a 4-es számú 1: 230 400-as méretarányú térképszelvényt. Az összefüggés segítségével a közös határoló vonalak mentén a többi irányban is megrajzolhatók az egyes szelvények határai.
        Szintén beleillik a rendszerbe az 1: 360 000-es levezetett méretarány. Egy térképszelvény 12x14 felmérési szelvényből áll, tehát a lefedett terület szélessége megegyezik 3 db 1: 115 200-as szelvény által lefedett szélességgel. A közös szelvényhatár ebben az esetben az 1: 115 200-as ma. 1-es számú szelvény bal oldali és felső vonala. A térképszelvény magassága úgy keletkezik, hogy az 1: 115 200-as áttekintő első sorának szelvényeit alulról kiegészítjük 5 sor felmérési szelvénnyel. A közös szelvényhatároló vonaltól kiindulva könnyen megszerkeszthető a többi szelvény határa is.

A felmérési méretarányból levezetett térképek szelvénybeosztása között fennálló összefüggések az áttekintők készítésekor lehetővé teszik az azonos háttértérkép használatát. A térképszelvények nem minden méretarányban fedik le teljesen a történelmi Magyarország területét, de a jobb összehasonlíthatóság és a levezetési rendszer könnyebb megértése érdekében célszerű fekvő A3-as térképlapot használva a teljes országot ábrázolni. Topográfiai alapként az 1: 192 000-es szelvényeket áttekintő eredeti térképet használtam, mert ebben a méretarányban a szelvények az egész országot lefedik. A többi levezetett méretarányú térkép ennél kisebb területet ábrázol.

A Magyar Királyság részletes térképének (1: 115 200) szelvénybeosztása
14. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A történelmi Magyarország területéből Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát csak részben, a Temesi Bánságot szinte teljes egészében ábrázolják a térképszelvények. Az 1: 28 800-as felmérési szelvények negyedére történő kisebbítésével készült, így egy szelvény 36 db felmérési szelvény területét fedi le. A felmérési szelvények 4 oszlopban és 9 sorban alkotnak egy levezetett szelvényt, mely így 24x36 hüvelyk (63x95 cm) nagyságú téglalap, és a természetben 9,6x14,4 mérföld (73x109 km) területre vonatkozik.
        A szelvényhatárok megrajzolása a fent említett logika alapján az 1: 192 000-es szelvényhatárok segítségével történt. A szelvények elhelyezkedéséről a saját eredeti áttekintő használata ad képet. A térképszelvények 5 sorban és 10 oszlopban helyezkednek el az ábrázolt terület határaihoz igazodva.
        A szelvények jelölése folyamatos, 1-től 39-ig terjedő arab számokkal történik. Az 1-es számot megelőzve 1b és 1c megnevezéssel azonosítható a függőlegesen kettéosztott, később illesztett térképszelvény. Az 1-3 számú szelvényekhez szintén utólag, felülről illesztett szelvények számát „a” betű különbözteti meg az alatta elhelyezkedő megfelelő számú szelvénytől. A kiegészítésekkel a részletes térkép Szilézia és csaknem teljes Morvaország területét lefedi.

A Magyar Királyság földrajzi térképének (1: 192 000) szelvénybeosztása
15. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A 43 szelvényből álló térkép a történelmi Magyarország teljes területét ábrázolja. A szelvények álló téglalap alakúak, nagyságuk 48x64 cm. A szelvényhatárok berajzolása az eredeti áttekintő térkép alapján történt, a térképszelvények 5 sorban és 11 oszlopban helyezkednek el, az ország alakjának megfelelően. Az olvasási sorrendnek megfelelően, 1-től 43-ig terjedő arab számok jelölik a térképeket.

A Magyar Királyság 1: 230 400-as méretarányú szelvényeinek beosztása
16. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A teljes történelmi Magyarország területét ábrázoló térképmű a felmérési méretarány 1/8-ra történő kisebbítésével, a felmérés befejezése után készült. A térképmű befejezetlenségére utal, hogy sem cím, sem jelkulcs nem tartozik hozzá, valamint egyes erdélyi területeken csak síkrajzot ábrázolnak a térképek. A szelvények fekvő téglalap alakúak, nagyságuk 3x2 láb (96x64 cm), és 12x12 felmérési szelvény területét fedik. A térképek 5 sorban és 5 oszlopban helyezkednek el, követve az országhatár futását. A szelvényhatárok berajzolása az 1: 115 200-as szelvénybeosztás segítségével történt. A térképszelvényeket 1-től 20-ig terjedően, folyamatos arab számok jelölik.

A Magyar Királyság áttekintő térképének (1: 360 000) szelvénybeosztása
17. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az I. katonai felmérés levezetett térképei közül ez a térkép ábrázolja a legkisebb területet, mert Erdély és Horvátország nem tartozik a célterülethez. A térkép, mint az eredeti címe is mutatja („A Magyar Királyság térképe 8 szelvényen, a felmérési szelvények alapján kicsinyítve”) a felmérési szelvények kisebbítésével készült. A keletkező térképek mérete 68x48,5 cm és egy szelvény 12x14 db 1: 28 800-as ma. térkép területét fedi.
A szelvényhatárok megrajzolását az 1: 115 200-as szelvénybeosztás tette lehetővé. A fekvő téglalap alakú térképek 3 sorban és 3 oszlopban helyezkednek el és 1-től 8-ig terjedő folyamatos arab számok azonosítják őket.

Az Erdélyi Nagyhercegség és a határos területek, Moldva és Havasalföld részletes térképének (1: 96 500) szelvénybeosztása
18. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az áttekintő térkép készítésekor 1: 28 800-as szelvények áttekintőjének háttértérképe felhasználható, mert a részletes térkép szelvénybeosztása összefügg a felmérési térkép szelvényezésével.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        A 16 szelvényből álló térképmű a felmérési szelvények 1/3-adára történő kicsinyítésével keletkezett. A szelvények fizikailag nem oszlopokban vannak, hanem mind a négy vízszintes csíkban a négy szelvény hajtogatva helyezkedik el. A 453x88 cm méretű sor tehát 24x7 db felmérési szelvény területét fedi le. A szelvények jelölése folyamatos arab számokkal történik.

Az Osztrák Császárság és a környező területek általános térképének (1: 864 000) szelvénybeosztása
19. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az eredeti áttekintő csak a szelvényhatárokat jelöli, ezen kívül nem tartalmaz semmilyen térképi információt, ezért egy Közép-Európát ábrázoló mai atlaszlap felhasználásával készült az alaptérkép, ez azonban szükségessé tette a térképelemek aktualizálását.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        A birodalom összefüggő térképét az országok és tartományok önálló felmérései alapján Ludwig August Fallon készítette, ezt azért érdemes megemlíteni, mert a térképmű ezen a néven vált ismertté. A térkép az I katonai felmérés után sokkal később, csak 1822-ben jelent meg. A térkép 9 db, 57x41 cm méretű szelvényből áll, amelyek 3 sorban és 3 oszlopban helyezkednek el. A szelvénybeosztás nincs kapcsolatban a fent említett levezetett méretarányú térképművek szelvényezésével. A határoló vonalak megrajzolása a szelvényeken található fokhálózat segítségével történt, a térképszelvények azonosítására azok a városnevek szolgálnak, melyek az áttekintő térképen kiemelve, piros színnel láthatók.

A II. katonai felmérés áttekintő térképei

        A II. katonai felmérés szelvényezését az akkori Habsburg Birodalom teljes területére egységesnek tervezték, de a bécsi kiindulópontú derékszögű szelvényezés csak Felső- és Alsó-Ausztria, Salzburg, Tirol és a Magyar Királyság területére terjedt ki. A többi ország ill. tartomány területére szintén a derékszögű szelvényezést alkalmazták, de más-más kezdőponttal és önálló számozással. Az első felméréssel ellentétben a Temesköz szelvényei összeilleszthetők a Magyar Királyság szelvényeivel, tehát nincs szükség külön áttekintő térképre. Erdély és a horvát, illetve szlavón területek felmérése azonban ekkor is önállóan történt, ezért külön kell áttekintő térképeket készíteni.

Felmérési térképek [1: 28 800]

A Magyar Királyság felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
20. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A Magyarország felmérési szelvényeinek beosztását megjelenítő fekvő A3-as méretű áttekintő térkép szerkesztéséhez az eredeti kéziratos áttekintő térkép szükséges.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        A felmérési szelvények mérete megegyezik az I. katonai felmérés során készített felmérési térképek méretével, tehát 24x16 hüvelyk (63x42 cm), ami a természetben 2,4x1,6 mérföldnek (18x12 km) felel meg. Az ország területét 1079 térképszelvény fedi. A szelvényhatároló vonalakat a Cassini-vetület földrajzi segédkoordinátavonalai képezik. A Habsburg Birodalom szelvényhálózatának nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága, innen kezdődik az oszlopok római számmal történő elnevezése I-től LVII-ig. A sorok arab számozása a Varsótól kissé északra eső szelvényezési határtól kezdődően, 1-től 78-ig terjed.
        Az első felmérés 1: 28 800-as szelvényjelölésével ellentétben, ebben a jelölésmódban áttekintő térkép használata nélkül is egyértelműen meghatározhatók egy ismert azonosítóval rendelkező szelvény szomszédai.
        A Magyar Királyság területére eső szelvények a XIX.-tól a LVII. oszlopig és a 31.-től a 77. sorig terjednek. Az áttekintő térkép ennek megfelelően ebben az intervallumban mutatja a szelvénybeosztást. A helyenként az országhatárokon kívül eső szelvényeket azért ábrázoltam, hogy érzékeltessem a folytonosságot a szomszédos területek felé.
        Mind az oszlopok azonosítószámai, mind a sorok számai az ábrázolt területen kívül láthatók.
        Térképszelvények felmérési idejének ábrázolását megnehezítette a nagy időintervallum. Az évszámok 39 kategória létrehozását kívánták, amely egyszerű felületi színezéssel nem valósítható meg, mert az emberi szem nem alkalmas ennyi színárnyalat gyors és helyes megkülönböztetésére. A problémát a más térképeken is használt, 13 kategóriából álló színezés további két felületi jellel történő kiegészítése oldotta meg. A térkép így meglehetősen színes képet ad, de a jelmagyarázat segítségével viszonylag könnyen beazonosíthatók az évek, és még mindig egyszerűbb így a keresés, mintha az évszámokat kellene megtalálni a térképen. A szürke színnel jelölt szelvények keletkezésének időpontjára vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat.

Az Erdélyi Fejedelemség felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
21. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Erdély felmérése Magyarországtól függetlenül történt, ezért önálló derékszögű szelvénybeosztás készült, amelynek kezdőpontja Nagyszeben (Hermannstadt) volt. Az országrészt 293 térképszelvény ábrázolja. A Nagyszebenen áthaladó segédmeridián képétől kezdődően keletre I-től XI-ig és nyugatra I-től VIII-ig az oszlopokat római számok jelölik. A kelet és nyugat elnevezést a térkép feltünteti. A sorokat északról délre haladva 1-től 24-ig terjedően arab számok azonosítják.
        Az egyes térképszelvények keletkezési időpontját ábrázoló felületi színezés 1869-től 1873-ig 5 színkategóriából áll. A felmérés ideje tehát átnyúlik a III. katonai felmérés időszakára, ezért az erdélyi szelvények átmenetet jelentenek a két felmérés között. A III. katonai felmérés tárgyalásakor erre bővebben is kitérek.

Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón határőrvidék felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása
22. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A 224 térképlapból álló térképmű szelvénybeosztása a Magyar Királyság szelvényezésétől független. A szelvények négyzet alakúak, nagyságuk 20x20 bécsi hüvelyk (52,7x52,7 cm). A szelvényezési kiindulópont Ivanics volt, amely egyben a vetületi központot is jelentette. A szelvényhatároló vonalak megegyeznek a kataszteri mérföldhálózattal. A kezdőmeridiántól kiindulva nyugatra I-től IX-ig, keletre I-XXI-ig terjedő római számok jelölik az oszlopokat. A sorokat északról délre, 1-től 17-ig arab számok azonosítják.

Levezetett térképek

A Magyar Királyság részletes térképének (1: 144 000) szelvénybeosztása
23. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az 1: 144 000-es levezetett méretarányú szelvények áttekintőjének háttértérképe és a Magyar Királyság felmérési térképének (1: 28 800) szelvénybeosztása c. térkép háttértérképe megegyezik.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        A részletes térképeket a Habsburg Birodalom területére egységes vetületben és szelvénybeosztásban tartományonként adták ki. Egységes szelvényjelölés az 1: 28 800-as szelvényekhez hasonlóan itt sem jött létre. Az 1: 144 000-es ma. térképek a felmérési szelvények ötödére történő kisebbítésével keletkeztek. A fekvő téglalap alakú részletes szelvény 3x3 felmérési szelvény területét fedi le, mérete 1,2x0,8 láb (38x25 cm), ami a valóságban 7,2x4,8 mérföldnek (55x36 km) felel meg.
        A szelvényhatárok megegyeznek a felmérési szelvények egyes határaival. A szelvénybeosztás oszlopainak megnevezése nyugatról keletre az ABC nagy betűivel történt A-tól R-ig, a sorokat északról délre 1-től 17-ig arab számok jelölik. Magyarország területe a B-től P-ig terjedő oszlopokra és az 1-től 16-ig terjedő sorokra esik, a térkép ennek megfelelően tünteti fel szelvényjelöléseket. Az azonosító számok illetve betűk a célterületen kívül felül és baloldalon találhatók, így nem zavarják az egyéb térképi tartalom olvasását.

Az Erdélyi Fejedelemség közigazgatási térképének (1: 144 000) szelvénybeosztása
24. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A fekvő téglalap alakú térképszelvény 4x5 felmérési szelvény területét ábrázolja, mérete 20x16 hüvelyk (52x42 cm), ami a valóságban 9,6x8 mérföldnek (72x60 km) felel meg. A szelvényhatárok ennek megfelelően egybeesnek az adott felmérési szelvények határaival. Az 5 oszlopban és 5 sorban elhelyezkedő szelvényeket az olvasási sorrendnek megfelelően 1-től 24-ig arab számok jelölik.
A Magyar Királyság közigazgatási és általános térképének (1: 288 000) szelvénybeosztása
25. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az 1: 288 000 méretarányú általános térkép országonként jelent meg és egyes helyeken még az I katonai felmérés alapján készítették a térképszelvényeket, mert a térképek kiadása helyenként megelőzte a második felmérés befejezését. Esetenként a térképek közvetlenül az 1: 28 800-as szelvények segítségével készültek, mert az 1: 144 000-es szelvények még nem álltak rendelkezésre. Az általános térképek szelvénybeosztása és a felmérési, illetve részletes térképek szelvényezése között összefüggés nem állapítható meg.
        A szelvények nem ábrázolják teljes egészében a felmérési és a részletes térkép által lefedett területet, a Temesi Bánság területéről nem jelent meg 1: 288 800-as ma. térképszelvény.
        A fekvő téglalap alakú szelvény mérete 20x15 hüvelyk (54x39,5 cm), ez a természetben 15x20 mérföld (114x91 km) területet jelent. Az általános szelvények 4 sorban és 5 oszlopban helyezkednek el. Az 5. oszlopban csak egyetlen szelvény van, amely a második sorhoz tartozik. Az olvasási sorrendnek megfelelően folyamatos I-től XVI-ig terjedő római számok azonosítják a térképeket. Az 5. oszlopban található szelvény jelölése VIII½. A szelvényszámok minden esetben a térképszelvény középpontjában helyezkednek el.

Az Erdélyi Fejedelemség általános térképének (1: 288 000) szelvénybeosztása
26. sz. melléklet (JPG, SWF)

A 4 szelvényből álló térképmű szelvénybeosztása nem függ össze a közigazgatási térkép szelvényezésével. Egy fekvő téglalap alakú térképlap mérete 24x20 hüvelyk (63,5x52 cm), ez a valóságban 18x15 mérföldnek (137x144 km) felel meg.
A szelvényhatárok megrajzolása a térképlapokon ábrázolt terület és az 1: 144 000-es méretarányú térképszelvényeken látható terület összevetésével történt. A szelvényeket arab számok jelölik.

Az Osztrák Császárság általános térképének (1: 576 000) szelvénybeosztása
27. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Alaptérképként megfelelően használható eredeti térkép hiányában az áttekintő térkép készítésekor egy Közép-Európát ábrázoló jelenlegi atlaszlapot használtam. A térképi tartalom, különösen a vízrajz és a határvonalak aktualizálása a Putzger-atlasz ide vonatkozó térképlapja alapján történt.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        Az Osztrák Császárság területét áttekintő általános térkép készítése Joseph Scheda nevéhez fűződik, ezt azért érdemes megjegyezni, mert ezt a térképet leggyakrabban ezen a néven szokták említeni.
A felmérési méretarány 1/20-ad részére kicsinyített szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 1,6x1,4 láb (50,5x44 cm), ami a valóságban 9,6x8,4 mérföldnek (72x63,5 km) felel meg. Az 1856-ban megjelent 20 térképlapból álló térképmű szelvényei 4 sorban és 5 oszlopban helyezkednek el és folyamatos I-től XX-ig terjedő római számok jelölik őket. Az azonosító számok a térképszelvények középpontjában láthatók. 1873-ig az általános térképet 47 szelvényre egészítették ki, nyugaton 2 és keleten 1 oszlop, valamint északon 2 sor hozzáadásával.

A III. katonai felmérés áttekintő térképei

        A III. katonai felmérés a Habsburg Birodalom teljes területére egységes szelvényezéssel valósult meg. Ennek következtében az Erdélyi Fejedelemséget – a korábbiakkal ellentétben – nem szükséges önállóan ábrázolni, tehát a történelmi Magyarország területére vonatkozó térképszelvények egy térképlapon megjeleníthetők.
        A felmérési és a levezetett méretarányú szelvények (kivéve az 1: 750 000-es ma.) beosztása összefügg a földrajzi fokhálózattal. A szelvénybeosztás kiindulási alapja nem a felmérési térkép, hanem az 1: 200 000-es általános térkép szelvényezése, melyben a szelvényhatároló vonalak egybeesnek a fokhálózat vonalaival. Innen kapta a foktérkép elnevezést, mert az általa lefedett terület kiterjedése egy 1ºx1º nagyságú foktrapéz. Ennek 8-ad része egy 1: 75 000-es szelvény, annak további 4 részre osztásakor 1: 25 000-es méretarányú felmérési szelvények keletkeznek.

        Annak következtében, hogy a felmérési térkép, a részletes térkép (Spezialkarte) és az általános térkép (Generalkarte) szelvényezése összefügg a földrajzi fokhálózattal, azonos háttértérkép használható az áttekintők elkészítésekor. Ennek megszerkesztésekor térképi alapként nem a 1: 75 000-es szelvénybeosztást mutató meglévő eredeti térképet használtam, mert ez a történelmi Magyarország területénél nagyobbat ábrázol. Tekintve, hogy erre az időszakra vonatkozóan Magyarországról általános földrajzi és közigazgatási térképek rendelkezésre állnak, így a térképi alap megválasztásakor lehetőség nyílt a célterület részletesebb ábrázolásának érdekében más kiindulási térkép használatára. A fent említett méretarányokban az áttekintő térképek A Történelmi Magyarország atlasza és adattára című kiadvány Magyarország közigazgatási beosztása c. térképlapjának alapján készültek.
        A helységnevek elhelyezkedésének sajátossága, hogy nem a térképlap széleivel, hanem a földrajzi fokhálózat vonalaival párhuzamos.

Felmérési térkép [1: 25 000]        

Magyarország felmérési térképének (1: 25 000) szelvénybeosztása
28. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Az 1871-ben történő méterrendszer bevezetésének következtében a felmérési szelvények méretaránya 1: 25 000 lett. Az Erdélyt ábrázoló szelvények átmenetet képeznek a II. és a III. katonai felmérés között, mert a szelvények méretarányuk és méretük szerint a második felméréshez tartoznak. Ezek alapján 1885 után készítették el a harmadik felmérés méretarányrendszerébe illeszkedő, 1: 25 000-es poliéder vetületű szelvényeket, melyeket a helyszínen helyesbítettek. A történelmi Magyarország területét 1353 darab, 76x56 cm nagyságú (ez a valóságban kb. 19x14 km) szelvény fedi. Egy szelvény kiterjedése 15' hosszúságkülönbség és 7'30'' szélességkülönbség. Mivel a határoló vonalak párhuzamosak a földrajzi fokhálózattal, a térképszelvények alakja nem téglalapnak, hanem egy foktrapéznak felel meg.
        A szelvényhatárok megrajzolása a levezetett méretarányok szelvényhatárainak felhasználásával történt.
        Az 1: 25 000-es szelvények jelölése kezdetben úgy történt, hogy az 1: 75 000-es szelvényazonosítót kiegészítették egy az égtájra vonatkozó (ÉNY, ÉK, DNY, DK) megjelöléssel. Később az égtájnegyedeket a /1, /2, /3, /4 alátörés váltotta fel.
        A térképszelvények felmérési időpontjait jelölő 12 színkategória mellett az erdélyi szelvények felületi színezésére az 1869-től 1871-ig terjedő időszakra vonatkozóan további 3 kategóriát kellett létrehozni. A terület vonalkázása azt jelzi, hogy ezek a szelvények tulajdonképpen a második katonai felméréshez sorolhatók.

Levezetett térképek

Magyarország részletes térképének (1: 75 000) szelvénybeosztása
29. sz. melléklet (JPG, SWF)

        Egy részletes térképszelvény 4 felmérési szelvény területét fedi le. A történelmi Magyarországot 367 szelvény ábrázolja. A szelvényhatárok a hosszúsági és szélességi körökkel való összefüggés következtében foktrapézt határoznak meg, amelynek földrajzi fokban kifejezett kiterjedése 30'x15', ez a valóságban a szelvény elhelyezkedésétől függően kb. 37,5x28 km.
        Az Osztrák-Magyar Monarchia területét lefedő szelvényhálózat nyugati széle a Ferrótól keletre eső 27º-os hosszúsági kör, északi szegélye 51º15'É. Az ábrázolt területet szélességben 15', hosszúságban 30' sűrűségű hálózattal borították. Az így keletkező oszlopokat nyugatról keletre I-től XXXV-ig római számok, a sorokat északról délre haladva 1-től 35-ig terjedő arab számok jelölik. Az első világháború alatt szükségessé vált a szelvényhálózattal lefedett terület kiterjesztése, mert a térképezett területek helyenként túlnyúltak a szelvényezés határain. 1917-től a nyugati szegély a Ferrótól keletre eső 6º-os meridián lett, az északi határ a 60º-os szélességi körre került. A régi I-es oszlop 43-as lett, az 1-es sor a 35-ös számot kapta. A külön sor és oszlopszám eltűnt, a négy számjegyű szelvényjelölés első két száma a sor számát, a másik két szám az oszlop számát jelenti.
        A történelmi Magyarország szelvényei a 7-29. számú sor és a XI-XXXII. számú oszlop által határolt területre esnek. Az új szelvényjelölésben ez a 41-63. sort és 53-74. oszlopot jelenti.
        A szelvényjelölő számok a térképszelvények középpontjában, a szelvényhatárokkal párhuzamosan helyezkednek el.

Magyarország általános térképének (1: 200 000) szelvénybeosztása
30. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A történelmi Magyarországot 46 db 1: 200 000-es méretarányú általános szelvény fedi le. Egy szelvény 32 felmérési szelvény területét fedi, mérete átlagosan 38x56 cm, ami a valóságban 76x112 km-t jelent.
        A szelvényhatárok megrajzolása a földrajzi fokhálózati vonalakkal történő egybeesést felhasználva, az alaptérkép földrajzi fokhálózata szerint történt. A nagyobb méretarányokban a szelvényhatároló vonalak megszerkesztéséhez az 1: 200 000-es szelvényhatárokat használtam, ezért először ezt az áttekintő térképet kellett elkészíteni.
        Az egyes térképszelvényeket a szelvény közepén áthaladó szélességi és hosszúsági kör értéke és egy jelentősebb város neve jelöli. Az áttekintő térképen ezek a városnevek piros színnel kiemelve láthatók, a fokhálózati értékek a Greenwich-i délkörtől 18°-kal nyugatra található ferrói meridiántól értendők.

Közép-Európa általános térképének (1: 200 000) szelvénybeosztása
31. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A magyarországi szelvények mellett érdemes a teljes általános térkép szelvénybeosztását külön bemutatni. Az egész Közép-Európát ábrázoló térképmű 282 szelvényből áll. Az áttekintő térképen a szelvényhatároló vonalak az alaptérkép fokhálózatának megfelelően készültek, a feltüntetett helységnevek a fokhálózati számok mellett az adott szelvényt azonosítják.

Közép-Európa áttekintő térképének (1: 750 000) szelvénybeosztása
32. sz. melléklet (JPG, SWF)

        A szerkesztéséhez a Scheda térképhez hasonlóan itt is egy Közép- és, részben Észak-Európát ábrázoló mai atlaszlapot használtam. A térképelemek aktualizálása az 1: 750 000-es méretarányú szelvénybeosztást bemutató, Közép-Európára vonatkozó eredeti áttekintő térkép alapján történt.

Szelvényezés és szelvényjelölés
        Az 1: 750 000-es áttekintő térkép a III. katonai felmérés levezetett térképeinek és a második felmérés szelvényei alapján kiadott 1: 300 000-as térképeinek felhasználásával készült. A térképmű szelvényezése nem kapcsolódik a földrajzi fokhálózathoz, tehát független a felmérési szelvények, illetve a foktérkép szelvénybeosztásától. A térképszelvények egyenlő nagyságú téglalapok, méretük 39x33 cm, ez a valóságban kb. 29,3x24,7 km-nek felel meg.
        A térképmű eredetileg 30 szelvényből állt, de az ábrázolni kívánt terület nagysága miatt előbb 45, majd 54 szelvényre egészült ki. Az eredeti szelvénybeosztásban a szelvények jelölésére az ABC betűi szolgáltak A-tól F-ig terjedően, a sorokat északról dél felé 1-től 5-ig arab számok azonosították. Az első bővítés során nyugatról illesztett új oszlop a westlichA elnevezés kapta, az északi új sort nem jelölték, a déli új sor 6-os számú lett. A későbbi bővítéskor az északról illesztett 3 oszlop szélességű 3 sort római számokkal azonosították.

Utószó

        
A harmadik katonai felmérés során készített szelvények még hosszú ideig meghatározták a magyar katonai topográfiai térképészet fejlődését. Az első világháború után önálló állammá váló Magyarország megkapta az ország területére vonatkozó 1: 25 000-es és 1: 75 000-es méretarányú szelvényeket és kiadási jogukat. A Bécsben lévő térképészeti intézmény helyett a magyar hadügyminiszter 1919-ben létrehozta a Magyar Katonai Térképező Csoportot. A trianoni békeszerződést követően hazánkban a katonai térképezés elvileg tiltottá vált, azonban a rendelkezés kijátszására megalakult az Állami Térképészeti Intézet, melynek elsődleges feladata a katonai térképek előállítása volt, de polgári célra is adtak ki térképeket. Új felmérés csak 1927-ben kezdődött sztereografikus vetületben, a megelőző időszakban a rendelkezésre álló 1: 25 000-es méretarányú szelvényeket reambulálták, azaz a térképeket a helyszínen helyesbítették.
A Habsburg Birodalomban végrehajtott katonai felmérésekből származó térképeknek a mai szemmel nézve elsősorban történeti jelentőségük van. Emellett ezek a régi topográfiai térképek az adott korszakra vonatkozó magas információtartalmuk miatt számos kartográfiai munka során segítségül hívhatók. Ezért tartottam fontosnak, hogy az áttekintő térképek minden méretarányban, a történelmi Magyarország teljes területét lefedve, könnyen kezelhető méretben rendelkezésre álljanak mind az egyszerű érdeklődők, mind az esetleges felhasználók számára.


Irodalomjegyzék

Balla János - Hrenkó Pál: A magyar katonai térképészet története. I. kötet HM Térképészeti Szolgálat Főnökség, Budapest, 1991.

Fodor Ferenc: A magyar térképírás. Térképészeti Közlöny, Honvéd Térképészeti Intézet Budapest, 1952.

Jankó Annamária: Magyarország topográfiai térképművei 1869-1950 között. Doktori értekezés, 1990.

Jankó Annamária: Magyarország topográfiai térképművei. /kézirat/ 1997.

Dr. Jankó Annamária: A második katonai felmérés. Hadtörténeti Közlemények 114. 103-109. o. Budapest, 2001.

Joó István – Raum Frigyes: A magyar földmérés és térképészet története. II. kötet Budapest, 1992.

Klinghammer István – Papp-Váry Árpád: Földünk tükre a térkép. Gondolat kiadó Budapest, 1983.

Nagy Zoltán: Magyar topográfiai alaptérképművek. Doktori értekezés

Stegena Lajos: Térképtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.

Melléklet (a térképek összegyűjtve)