ELŐSZÓ

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem térképészeti tanszéke által kiadott ezen újabb cikkgyűjtemény ékes bizonyságát szolgáltatja ama mindjobban kibontakozó tudományos munkának, amely a magyar térképészet terén az utóbbi években megnyilvánul. Figyelemre méltó ez azért is, mert a kartográfia elméletében és gyakorlatában jelenleg végbemenő viharos, mondhatni forradalmi változások nem engedik meg a lemaradást. Még csak két-három évtizede a térképészet többé-kevésbé manuális segédtudománya volt a földrajznak és geodéziának, ma viszont önálló diszciplína, amely gyermekcipőit már kinőtte és mind nagyobb jelentőségre tesz szert. A modernnépgazdaság és népművelés minden ágazatában ránk zúduló, a számítógépek által ördögi gyorsasággal feldolgozott adatok el nem apadó halmazát a kutató, a közgazdász, a statisztikus agya már alig, vagy egyáltalán nem képes felfogni. Ezzel szemben ezeknek az adat-hegyeknek a térképre való átvitele nemcsak vizuálisan érzékelteti a mennyiségi különbségeket, de kapcsolatokra, korrelációkra, komplex összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor, amikor mind nagyobb nehézséget jelent az egyre növekvő számú tudományos információ és a rengeteg számszerűség szöveges feldolgozása, a térkép nemcsak az adatok könnyen áttekinthető leltárát nyújtja, hanem alapját veti meg további megismeréseknek, kombinációknak, perspektivikus prognózisoknak. A számítógéppel összekötött szinoptikus térképi feldolgozás hovatovább nélkülözhetetlen módszere lesz minden olyan népgazdasági ágazatnak, minden természet- és társadalomtudománynak, amelynek területi vetülete van ( és melyiknek nincsen ?) . Ezzel a térképészetre a tudományok soraiban olyan központi adatszolgáltató és előrejelző szerep vár, amelynek jelentőségét, különösen a szocialista országok optimalizmusra törekvő tervgazdálkodásában nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ezekkel a gondolatokkal bocsátom útjára a magyar kartográfia művelőinek eme újabb tanulmánykötetét.

Dr. Radó Sándor

V I S S Z A