Nagy Zoltán
Magyar topográfiai alaptérképművek

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPEZÉS ELSŐ IDŐSZAKA (1920-1944)

Magyarország topográfiai térképezését az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig közös intézmény, a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte. A monarchia felbomlása után Magyarországon olyan hivatott szervezet, amely a térképészeti munkákat átvette és folytathatta volna, nem volt. Csupán kisszámú, azelőtt a bécsi intézetben tevékenykedő szakképzett tiszt állt rendelkezésre (21 fő) és belőlük, valamint a magyar magántérképészet - Kogutowitz-féle földrajzi műintézet - néhány tagjából alakult meg előbb a Magyar Katonai Térképező Csoport (1919 február), majd több áttétel után a Magyar Állami Térképészet (1922).
A bécsi Katonai Földrajzi Intézetnek át kellett adnia a Magyar Állami Térképészet részére a Magyarország Trianon után megkisebbedett területére eső 1:25 000 méretarányú alaptérképek, valamint az 1:75 000 méretarányú részletes térképek alapanyagát, eredeti rajzait, nyomólemezeit, továbbá az 1:200 000 méretarányú általános és az 1:750 000 méretarányú áttekintő térképek társkiadói jogát.
Röviden értékelve az átadott térképészeti anyagokat, azok használhatóságát és tartalmi értékét megállapítható, hogy ezek közül egy sem felelt már meg a kor követelményeinek. Az anyag hibás és pontatlan felvételekből származott. Régi módszerekkel előállított, fekete színű szintvonalakra fekete színű csíkozással rajzolt olvashatatlan hegyrajz, német - vagy rosszul értett, hibás magyarsággal megírt -névrajz, teljesen elavult tartalom jellemezte ezeket a térképeket. Nagyobb részük az utóbbi 15 évben helyesbítve sem volt, így alig hasonlítottak a gyorsan változó terephez.(:1:)

Rövid ismertető az átvett térképanyagról

Az 1:25 000 méretarányú alaptérkép, egyben a legnagyobb méretarányú topográfiai térkép. Egy szelvény négy felvételi negyedből (*) tevődött össze és egy 1:75 000 méretarányú térképszelvény egynegyedét tartalmazta.
A terepmunka síkrajza több szín alkalmazásával, domborzatrajza 20 m-es szintvonalakkal kiegészített csíkozásos ábrázolásmóddal készült. Kizárólag az 1:75 000 méretarányú térkép alapjául szolgált, pontossága korlátozott volt. Helyesbítve csak a szelvények kis hányada lett, tartalma elavult. A szükségnek megfelelően róla készített foto-litográfiai másolatok (fekete nyomatok) technikai kivitele gyenge minőségű volt, gyakorlati felhasználásukat nagymértékben rontotta gyenge olvashatóságuk.
Az 1:75 000 méretarányú részletes térkép a harmadik katonai felvétel tulajdonképpeni célja és eredménye. Egy szelvény négy darab 1:25 000-es alaptérkép területét és az 1:200 000-es térkép területének a nyolcadrészét tartalmazta. Fontossága méretarányának megfelelt. Síkrajzilag az alaptérképek majd minden részletét tartalmazta. Az összevont domborzatrajzot geometriai csíkozással és 100 (helyenkint 50) m-es szintvonalakkal kiegészítve ábrázolták. A térképek sokszorosítása egy színben történt. Egyes szelvényeit helyesbítették.
Az 1:200 000 méretarányú általános térképet a topográfiai viszonyokról nyújtott könnyű és világos áttekinthetősége sokoldalú tudományos és gyakorlati felhasználásra tette alkalmassá. Alapjául nyolc darab 1:75 000-es térkép szolgált. Síkrajza az utak és települések meglehetősen részletes és igen jól áttekinthető képét nyújtja. Az erősen összevont domborzatrajz szintvonalak nélkül, erőteljes csíkozással készült. Sokszorosítása négy színben történt, úgymint fekete sík- és névrajz, kék vízrajz, zöld erdőszín-kitöltés és barna csíkozott domborzatrajz.
Az 1:750 000 méretarányú áttekintő térképet nagy részben elavult síkrajz és korszerűtlen domborzatrajz jellemezte. Az egyenlő nagyságú téglalap alakú szelvények határoló vonalai függetlenek a földrajzi fokhálózattól. Sokszorosítása négy színben történt, úgymint fekete sík- és névrajz, piros műutak, kék vízrajz és vörösbarna színű csíkozott domborzatrajz. (:4:)

Felmérésen alapuló topográfiai térképek

Erre az elavult térkép(-észeti) anyagra tervezték kialakítani az új magyar topográfiai térképműveket az alábbi elképzeléseknek megfelelően.
Az elkészített munkaterv szerint először a meglévő - bécsi eredetű - térképanyag használhatóságát kívánták megteremteni. Ugyanis célszerűtlen lett volna hosszú ideig tartó felmérésbe kezdeni, amíg egy többé-kevésbé használható térképanyag nem áll rendelkezésre. A legsürgősebb feladat tehát az 1:25 000 méretarányú alaptérképek felújításának megkezdése volt, hogy ha nem is minden vonatkozásban és nem is maradéktalanul, de rajtuk a legzavaróbb hibák és hiányosságok megszüntethetők legyenek és ezáltal alkalmassá váljanak a követő méretarányok tartalmának korszerűsítésére is.
Nem csak a tartalmi helyesbítés volt a cél, hanem a térképek pontosságának növelése is. Ezért úgy döntöttek, hogy változatlan szelvényezés mellett a szelvényeket kilométer-hálózattal látják el és a poliéder-vetületet elhagyva a sztereografikus vetületbe illesztik be őket, valamint a térkép felújításhoz felhasználják a kataszteri felmérések anyagát és ezzel megszüntetik, vagy legalább nagymértékben csökkentik a felújítandó térképek szerkezeti hibáit. (:1:) A terepbejárások során tervezték a síkrajz hiányosságainak javítását, a domborzat rajzának felülvizsgálatát és megtévesztő hibáinak kijavítását, végül a névrajz megmagyarosítását elvégezni.(:1:) Az alaptérképek ezen felújítása során kívánták a Lehmann-féle csíkozással ábrázolt domborzatot szintvonalas formára átalakítani. A felsorolt munkákra 20 évet szántak.
A munkaterv további része a legkorszerűbb technikai eszközök és legfejlettebb technológiák alkalmazásával, az ország 1:25 000 méretarányban történő felmérését irányozta elő. A munkát 43 év alatt kívánták elvégezni. A felmérés kettős célja: az ország nagyméretarányú topográfiai térképekkel való ellátása (ellentétben a bécsi gyakorlattal, a felmérési eredetik sokszorosítását és kiadását tervezték) és az alap megteremtése a követő, kisebb méretarányú topográfiai térképek tervezéséhez és kiadásához. A munkákat 1920-ban kezdték el,
Különböző okok és nehézségek, a kataszteri térképek hiánya vagy avultsága, a domborzatábrázolás hibáinak sokasodása nagyon lelassították a térkép-felújítási munkákat, és szükségessé tették, hogy 1924-ben áttérjenek az 1:75 000 méretarányú térképek felújítására és ezzel párhuzamosan, a tervezett időpont előtt megkezdjék az 1:25 000 méretarányú felmérését is. (:1:)
Az 1:75 000 méretarányú úgynevezett részletes térképek tartalmát irodai és helyszíni ellenőrzés alapján korszerűsítették. Az irodai helyesbítés csak a legfontosabb változások átvételére szorítkozott, míg a helyszíni ellenőrzés minden terepi változást figyelembe vett és a névrajz magyarításaira is kiterjedt. A helyesbítést a térkép anyalemezére rézmetszéssel végezték, a térkép bécsi eredetű réz nyomólemezére metszették rá. Olyan esetekben, amikor a rézmetszés a sok változás miatt nem volt gazdaságos, a térképet az új 1:75 000 méretarányú térkép modorában újra rajzolták. (:4:)

A felmérés geodéziai alapjai

Vízszintes alap
Az Állami Térképészetnek a topográfiai felmérések céljaira két háromszögelési hálózat állott rendelkezésre: a katonai, amelynek nem volt vetülete, így nem voltak síkkoordinátái sem, hanem kizárólag földrajzi koordinátákkal rendelkezett és csak az I. rendű pontjai voltak megbízhatóan állandósítva és a kataszteri, amely az ország legnagyobb részén a IV. rendű pontok teljesen kiépített sűrű hálózatával rendelkezett. E kettő közül kellett választani, mert nagyobb szabású geodéziai munkákat elkezdeni az adott viszonyok között nem lehetett. Döntés: a kataszteri háromszögelési hálózat elfogadása.
A kataszteri háromszögelési hálózat alappontjait zömmel sztereografikus vetületben, kisebb részben a három ferde-tengelyű hengervetület valamelyikében határozták meg. Ebből következően a készítendő térképek vetületéül a sztereografikus vetületet választották. (A hengervetületekben meghatározott alappontokat táblázatok segítségével gyorsan és pontosan át lehetett számítani a másik vetületbe.) (:4:)
A magyarországi sztereografikus vetületet kettős vetítéssel - a Bessel-féle ellipszoidról (állandói: a=6377 397,155 m; b=6356 078,963 m; ? =1/299,15) (:9:I:1222 pont:) a Gauss-gömbre, arról pedig a síkra - alkották. A vetületi sík a Gauss-gömböt Budapest-Gellérthegy kezdőpontnál érinti. A vetület szögtartó, a kezdőpontban semmiféle torzulás nincs. A hossz- és területtorzulás a kezdőponttól távolodva négyzetesen nő, de a kezdőpont körül húzott koncentrikus körökön állandó. A hossztorzulás a kezdőponttól 127 km-re eléri az 1/10 000 értéket, tehát a km-enkénti 10 cm-t. Ez a vetületi rendszer a kataszteri felmérés budapesti rendszerével azonos, azzal a különbséggel, hogy a kezdőpontot újabb, közvetett csillagászati mérésekkel határozták meg. Kezdőpontjának földrajzi koordinátái az ellipszoidon:
= 47°29'09,6380'' =36°42'53,5733'' (:4:)
A képfelületen a derékszögű koordináta-rendszert (1) úgy alakították ki, hogy az x-tengely a Gellérthegy nevű ponton átmenő meridiánnak a vetületen egyenesként jelentkező képe legyen, az y-tengely pedig a Gellérthegy nevű ponton erre az egyenesre húzott merőleges, vagyis a kezdőmeridiánra a kezdőpontban merőleges legnagyobb gömbi kör egyenesként jelentkező képe. A rendszer DNy-i tájékozású.
Itt jegyzem meg, hogy később, 1936-ban, a koordináta-rendszer kezdőpontját 500-500 km-rel nyugati, illetve déli irányba eltolták (így a Gellérthegy kezdőpont síkkoordinátái: x = 500000,00 m; y = 500 000,00 m ), ezzel lehetővé téve az előjelek elhagyását az alappontok közötti számításoknál. Ezzel a manipulációval az összes alappont egy sík-negyedbe került és így mind az x, mind az y koordinátának előjele pozitív lett (katonai sztereografikus koordináta rendszer). (:11:52.1 pont:)

Magassági alap

A bécsi Katonai Földrajzi Intézet által végzett szintezések ez eszményi követelményeket már nem elégítették ki, ezért 1921 és 1944 között a Háromszögelő Hivatal új, korszerű szintezési hálózatot fejlesztett ki. Az új magassági alappontok csak fokozatosan válthatták fel a régieket, így azok, mivel topográfiai célokra még megfeleltek, használatban maradtak. Főalappontul a Fejér megyei Nadap főpont szolgált (tengerszint feletti magassága 173,8385 m). Magasságát annak idején az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva határozták meg. (:4:)
A felmérés alapjai (2)
A rendelkezésre álló alapanyagok határozták meg a térképezés alapját és az alkalmazott felmérési eljárást, illetve azon belül a felmérési módszert. Az alap lehetett montírozott és a felmérés méretarányára lekicsinyített kataszteri térkép, fotogrammetriai sztereomérési térkép vagy fototérkép, illetve légifénykép. (:4:)

A felmérés technológiája

A felmérési eljárások (3) a terep jellege szerint változtak. A földi felmérés hagyományos módszerével az úgynevezett mérőasztal-felmérési módszerrel készültek a nyílt domb- és hegyvidéki területek térképei. A fotogrammetriai felmérési eljárással, a különböző fotogrammetriai módszerek alkalmazásával pedig a síkvidéki, valamint az erdővel fedett domb- és hegyvidéki területek térképeit készítették.(:4:) (1944-ig bezárólag a térképezést földi felmérési eljárással a topográfiai csoport, fotogrammetriai eljárással a fotogrammetriai csoport végezte. Abban az időben még nem alkalmazták a mai értelembe vett fototopográfiát).
Nyílt domb- és hegyvidék
A topográfiai felmérés alapja az 1:2880 méretarányú kataszteri térkép volt, A kataszteri térkép szelektált tartalmát pantografálással kellett átvinni a felmérési alaplapra (4), amelyre előzőleg felszerkesztették a keretet, a négyzethálózatot (kilométer-hálózatot), valamint a vízszintes- és magassági alapponthálózat pontjait. Az alapponthálózat megkívánt sűrűsége l - 3 km2 -ként l-l db vízszintes és magassági értelemben megadott alappont volt.
Az alapponthálózatot a topográfus a szükséges mértékig grafikus eljárással sűrítette. A grafikus pontsűrítéshez távcsöves vonalzót, a részletpontok megirányzásához dioptrás vonalzót használt. A mérőasztal-felmérést un. magasság- és távolságmérő műszerrel végezte, (896 mintájú magasságmérő műszer) melynek magassági köre 30" pontosságú leolvasást tett lehetővé. A távolságok mérése 4, illetve 5 m-es távmérőlécekkel történt.
A domborzat idomait a topográfus a kellő sűrűségben bemért és a helyszínen számított részletpontok alapján, a részletpontok felkeresésekor felvázolt esésvonalak és rövid vízszintesek segítségével, a helyszínen szintvonalakkal rajzolta meg. A részletpontok sűrűsége - a terepjelleggel változóan - 50-70 pont/km2 között ingadozott. Az alapszintvonal 10 m-es, de ott, ahol ezt a domborzat részletidomai megkívánták, az 5 illetve a 2,5 m-es segédszintvonalakat is kirajzolták. A szintvonallal már ki nem fejezhető kisebb részleteket (kisebb halmok, mélyedések, terephullámok) csíksorokkal juttatták kifejezésre. (:4:)
Erdős domb- és hegyvidék
Ilyen jellegű terep felmérésére légi sztereofotogrammetriát alkalmaztak, A terület fényképezése 21 cm-es fókusztávolságú mérőkamarával kb. 2100 m magasból közel állótengelyű kameraállásban, a képpárok kiértékelése pedig Zeiss-féle sztereoplanigráffal 1:10 000 méretarányban történt. A térkiértékelésekről kéknyomat (5) készült, amely a helyszíni minősítés és a szükséges kiegészítések céljait szolgálta. (:4:)
Sík vidék
Az 1:25 000 méretarányú síkvidéki felmérések esetében az egyképes fotogrammetriát alkalmazták, a rendelkezésre álló alapanyagtól függően az alábbiak szerint:
- ha újabb keletű kataszteri térképek álltak rendelkezésre, akkor ezeket 1:25 000 méretarányúra kisebbítették és a kataszteri térkép síkrajzát - azonos pontok alapján történő kézi szerkesztéssel - kiegészítették a legfrissebb légifényképek adataival. (A légifényképsorok 21 cm-es mérőkamarával, megközelítőleg 3500 m-es magasságból, kb. 60 %-os átfedéssel készültek.) A síkrajzi értelemben így előkészített felmérési szelvényt a foto-gramméterek a terep bejárása során a települések, az úthálózat, a növényzet és az egyéb síkrajzi elemek mérőasztalos-felmérésével, valamint a névrajz felvételével tették teljessé és ezzel párhuzamosan magasságmérésekkel a szintvonaltervet is elkészítették;
- ha a kataszteri anyag annyira elavult volt, hogy a légifényképtartalom átszerkesztéséhez nem adott elegendő támpontot, akkor transzformált légifényképekből 1:10 000 méretarányú fotótérképet készítettek és ennek 1:25 000-es-re kicsinyített kék színű változatát az alappontokra illesztve egy alaplapra montírozták, A fotogramméter az előzőekben ismertetett módon, mérőasztal-felmérést hajtott végre. (:4:)
A tisztázati rajz elkészítése, sokszorosítás
A tisztázati rajzokat a felmérésekről készült kéknyomatokon maga a topográfus készítette; a fotogrammetriai úton készült felmérések tisztázatait azonban a kartográfia rajzolói másolták át az eredetikről.
A síkrajzról és a domborzatrajzról külön-külön tisztázati rajz készült. A síkrajzot a méretarány megengedte részletességgel, a domborzatot 10 m-es alap és 5, valamint 2,5 m-es segédszintvonalakkal, esetenkint csíksorokkal rajzolták ki.
A sokszorosítás három, illetve négy színben történt: a síkrajz és a névrajz fekete, a domborzat barna, az erdők és az egyéb növényzet zöld, a vízrajz egyes lapokon kék, de általában az is fekete volt. Két színben is készültek nyomatok, fekete vízrajzzal, zöld erdőfoltok nélkül.
Az 1:25 000 méretarányú alaptérkép jellemzői
Az 1:25 000 méretarányú térkép az azonos méretarányú felmérési eredeti teljes tartalmú másolata volt.
Az ország területét - egyetlen sztereografikus síkon ábrázolt - 414 db szelvény foglalta magába. Egy-egy térképszelvény 4 db felmérési negyedből tevődött össze, összeillesztésük az egységes kilométer-hálózat segítségével történt. Földrajzi méretei, szelvényezése azonosak voltak a bécsi alaptérképekével. A térkép sarokpontjainál a földrajzi koordinálták, keretén a földrajzi koordináták 5'-es és l'-es albeosztásai, a csatlakozó lapok nomenklatúrája, valamint a kilomé-térhálózat számozása voltak feltüntetve. A kereten kívül fent a szelvény nomenklatúrája (száma és neve), lent az aránymérték a lejtőalapmérték, a helyszínelés és a kiadás adatai szerepeltek.
Az alaptérképekből levezetett térképek
Az 1:75 000 méretarányú részletes térkép az 1:25 000 méretarányú térképek alapján készült (levezetett térkép). Szelvényesése azonos volt régi bécsi megfelelőjével a régies új szelvények területileg pontosan csatlakoztak. A lapkeret a régi maradt, magát a tartalmat sztereografikus vetületben ábrázolták. (:4:)
A tervezés során a síkrajzot a méretaránynak megfelelő mértékben összevonták, egyszerűsítették és különös gonddal válogatták ki és helyezték el a névrajzot, valamint a magassági megírásokat. A domborzatrajz alapja úgyszintén az 1:25 000 méretarányú térkép, illetve annak szintvonalterve volt. A szükséges kisebbítéseket és összevonásokat itt is elvégezték és a domborzati formákra jellemző árnyékolással (elmosódott tusrajz) tették plasztikusabbá az ábrázolást.
A térképet ötszínű ofszetnyomással sokszorosították: a síkrajz-névrajz fekete, az erdők zöld, a vízrajz kék, a domborzatrajz barna, a színárnyalás szürkésbarna, illetve okker színű volt.
Az ország területét 122 db 1:75 000 méretarányú térkép tartalmazta.
Az 1:200 00 méretarányú általános térképet az előző méretarányú térkép tartalma és egyéb nyilvántartási adatok felhasználásával újították fel.
Nagymérvű változások esetén - a domborzatrajz kivételével - a térképet újra rajzolták. Méretei, szelvényezése nem változott.
Az ország területét 23 db 1:200 000 méretarányú térkép tartalmazta.
Az 1:750 000 méretarányú áttekintő térkép egyben Közép-Európa áttekintő térképe volt. A bécsi alaptérképet teljesen átdolgozták. A nagyrészt elavult sík- és névrajzot újra rajzolták, a domborzat rajzát - kisebb javításokkal - változatlanul megtartották.
A térképet kétféle kivitelben adták ki:
- zöld színű erdővel (a régi bécsi kiadás stílusában);
- a földrajzi övezetek szerinti magassági színezéssel; ez esetben a csíkozott szürke színű domborzatrajzra magassági övenként - 150, 300, 300, 1300, 2000 m -5 színfokozatot vittek fel: a síkságok és völgytalpak zöld, a dombvidéktől a magashegyvidékig a barna különböző árnyalatai, a 2000 m feletti rész pedig piros színű felülnyomást kapott, míg a jégövezet fehéren maradt. Az egyes Öveket szintvonalak határolták el egymástól.
Az 1:50 000 méretarányú térkép
1940-ben a katonai térképekkel szemben támasztott követelmények változásai miatt bevezették az 1:30 000 méretarányú topográfiai térképeket. A térképezés alapja az 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai térkép lett.
Készítésének módja: a rendelkezésre álló felújított és felmért 1:25 000 méretarányú térképekből a szükséges összevonások után, egyszerű átrajzolással, az új térképek minden nehézség nélkül előállíthatok voltak. Más volt a helyzet azokon a területeken, ahol csak a régi bécsi térkép szolgált alapul. Itt az 1:25 000 méretarányú térkép egy gép-nyomát fémbetétes lapra, a szelvény alap- és sarokpontjaira illesztették. Ezáltal kiküszöbölték a nyomat méretváltozásait.
Erről fényképészeti úton újabb nyomat készült és ezt a nyomatot a terepfelmérők kiegészítették a rendelkezésre álló légifényképek adta információkkal és egyéb térképé-szeti és nyilvántartási anyagokkal. A kisebb domborzati korrekciókat képpárok felhasználásával, sztereoszkópok segítségével maguk a terepfelmérők végezték el, míg a nagyobb eltéréseket sztereofotogrammetriai úton hozták helyre. Az így előkészített alaptér-képről fémbetétes rajzpapírra 1:40 000 méretarányú nyomat készült és ez szolgált a továbbiakban a terepfelmérő számára alaplapul, hogy a sík- és domborzatrajz helyesbítését (6) és kiegészítését a terepbejárás folyamán elvégezze.
A helyszínelés eredményét a terepfelmérő vitte fel (rajzolta ki) a helyesbítési lapra. A helyesbítési alaplapokat a szelvényezésnek megfelelően egyesítették és 1:50 000 méretarányúra kicsinyítették. A térképet 5 színben adták ki: a sík- és névrajz fekete, a vízrajz kék, az erdő zöld, a szintvonalrajz barna, a domborzatárnyalás pedig szürkésbarna színű volt. Az új térkép bevezetése jelkulcsi módosításokat is hozott magával, elsősorban a domborzatábrázolás területén. Az alapszintvonalak értéke 20 m-es ( helyenkint 10, illetve 5 m ) lett és a már szintvonalakkal ki nem fejezhető apróbb részleteket - csíksor helyett - pontsorokkal jelezték. A csíkozást csupán a sík környezetből kiemelkedő nagyobb halmok és a folyók lapályai teraszainak ábrázolására használták. A fenn és lenn megállapításának megkönnyítésére, a szintvonalakon a mélyebb szint felé mutató irány megjelölésére az eséstüskét alkalmazták.
A domborzat plasztikusabbá tételére az eddig alkalmazott lejtő-árnyékolást a ferde megvilágításon alapuló domborzatárnyékolás váltotta fel. (:5:)
Az 1:50 000 méretarányú topográfiai térkép jellemzői
A térkép szintén sztereografikus vetületben készült és magassági adatai az adriai tengerszintre vonatkoztak. Méretei: földrajzi hosszúsága 15', földrajzi szélessége 15', vagyis; nagysága a felező meridián mentén kettéosztott 1:75 000-es térképpel volt egyenlő; a szelvények átlagos nagysága 36x56 cm, területe 528 km2, kilométer-hálózata 2 km-es (a térképen 4 dm) volt.
Az ország területét 244 db 1:50 000 méretarányú szelvény tartalmazta.

A térképek szelvényezése

A szelvényezés némi módosítással egyezik a bécsi térképek szelvényezésével, amely azon alapult, hogy a harmadik katonai felvételnél a poliéder (soklap) rendszert akként alkalmazták, hogy vetületi egységül az 1:75 000 méretarányú térképlapot vették. A szelvényjelölést úgy alakították ki, hogy az egymás mellett helyezkedő szelvények öveit és oszlopait - a szelvénybeosztás északnyugati sarkától mindkét irányba növekvően - egy-egy kétjegyű számmal jelölték meg és ezek "öv-oszlop" sorrendben egymás után írva jelenték a szelvény számát a rendszeren belül. A szelvény számához itt is a térképen levő legnagyobb település neve kapcsolódott (pl. 5164 Szolnok).
Egy észak-déli irányban kettéosztott 1:75 000 méretarányú térképszelvényből alakult egy-egy 1:50 000 méretarányú térképszelvény. Jelölése a megfelelő 1:75 000 méretarányú szelvény számával és K (kelet) vagy Ny (nyugat) hozzáírásával történt. A településnévvel együtt a szelvény felső szélén tüntették fel (pl. 5165 K Mezőtúr).
Ha az 1:75 000 méretarányú térképszelvényt nemcsak észak-déli, hanem kelet-nyugati irányban is kettéosztották, kapták az 1:25 000 méretarányú térképszelvényt. Jelölése a megfelelő 1:75 000 méretarányú szelvény számának 1-től 4-ig való alátörésével történt, településnévvel kiegészítve (pl.4966/1 Egyek).
Egy db 1:25 000 méretarányú térképszelvény negyedét nevezték felvételi lapnak (felvételi negyednek) (*). Jelölése, a megfelelő 1:25 000 méretarányú térképszelvény számához a, b, c, d jelzést kapcsoltak kötőjellel.
Be kell mutatni még az 1:200 000 méretarányú, úgynevezett foktérképek szelvényezését is. A térkép oldalai egy-egy földrajzi foknak megfelelő méretűek (innen a nevük). Az egész földrajzi foknak megfelelő meridiánok és szélességi körök nem a szelvény szélein, hanem a közepén haladnak át. Jelölésük is e szerint (sorrend és ) és a térképen levő legnagyobb település (települések) megnevezésével történik (pl.: 37° 48° Budapest-Losonc).
Kapcsolata az 1:75 000 méretarányú térképek szelvényezésével annyi, hogy egy 1:200 000 méretarányú térkép felületén 8 db (két négyes oszlop) 1:75 000 méretarányú térkép helyezhető el. A szelvényjelölés terén nincs kapcsolat.
Az 1:750 000 méretarányú térképek szelvénybeosztása független volt a fokhálózattól, ezek egyenlő nagyságú derékszögű térképszelvények voltak. (kb. 9 db 1:200 000 méretarányú szelvény területét ölelték fel). (:6:)
- - - - - - - - - -
A terv, az ország 1:25 000 méretarányban történő felmérése és ezen alapuló új topográfiai térképművekkel - l:50 000, 1:75 000 és 1:200 000 méretarányokban - való ellátása, terv maradt. A második világháború rekesztette be a felmérés munkálatait és nem is adódott további lehetőség az 1920-ban megkezdett munka folytatására. Ezek a munkák 1944-ben megszakadtak, így a térképmű természetesen nem tekinthető befejezettnek. Jelentősége mégis nagy, hiszen ez az első önálló magyar topográfiai térképsorozat.