Nagy Zoltán
Magyar topográfiai alaptérképművek
ELSŐ RÉSZ
A MAGYAR TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPEZÉS KEZDETEI
Magyarország területéről a rómaiak már
az időszámítás első századaiban készítettek
úttérképeket, úgynevezett itineráriumokat.
A középkorban a térképkészítés
háttérbe szorult, mint tudomány visszafejlődött.
Alig néhány térképen volt található
Magyarországra utaló ábrázolás (felirat).
Az újkor hajnalán, a földrajzi felfedezések hatására
rohamos fejlődésnek indult a térképkészítés.
Egyre több és jobb térképeket készítettek
és adtak ki, ezeken Magyarország nevével, magyar városok
neveivel egyre gyakrabban találkozhatott e térképek használója.
"Hogy ki volt az a magyar ember, akinek kezei először írtak
térképet, nem tudjuk; lehet, hogy Lázár deák,
de lehet, hogy ha nem is országos viszonylatban, de legalábbis birtoktérképekkel
megelőzhette őt más magyar is". (:8). Mai ismeretek
szerint azonban bizonyos, hogy a Lázár deák által
az 1510-es években készített Magyarország-térkép
a legkorábbi, amit bizonyíthatóan magyar ember csinált.
A topográfiai felvételeken alapuló térképészet
már a XVII. század végén, a XVIII. század elején
kibontakozóban volt. A topográfiai (helyrajzi) térképeken
műszerekkel mért adatok felhasználásával, a
felmérendő terület részletes bejárásával
határozzák meg, illetve ábrázolják a földfelszín
domborzati formáit és mindazokat a természetes és
mesterséges tereptárgyakat, amelyeknek összessége méretarányosan
lekicsinyített formában egzakt képét adja a terepnek.
A harcterekről, várakról, határvidékekről
mind több és mind pontosabb, részletesebb katonai térképek
készültek, jóllehet ezek a topográfiai felvételek
nem voltak országos jelentőségűek, elsősorban
regionális célfeladatokat elégítettek ki. Vetületi
alapjuk általában nem volt, méretarányuk, jelkulcsuk
is különbözött egymástól.
Az alkalmi hadifelmérések végül is a rendszeres katonai
topográfiai térképezés kezdetéhez vezettek.
Az első a 23 évig tartó 1. katonai felvétel volt,
melyet még további három követett. A felvételekben
részt vett sok magyar térképező (Mappeur) is, közülük
a legkiválóbbak és legismertebbek Jenei Lajos Mihály
tábornok és Tóth Ágoston ezredes voltak. A térképezési
munkák az akkori Magyarország teljes területére kiterjedtek.
Az első katonai felvétel (1763-1787)
(Az osztrák katonai térképészeti terminológia
a térképezéssel kapcsolatos terepfelmérési
munkákat a "felvétel" szóval jelölte. Ezt
a kifejezést használta a két világháború
közötti időszakban tevékenykedő magyar katonai
térképészet is. 1950-től ezt a fogalmat s magyar térképeszek
a "felmérés" szóval fejezik ki. Mindkét
szó térképészeti szempontból azonos fogalmat
takar, egymásnak ellent nem mond, de célszerű időben
elhatárolni őket egymástól, Így az 1896-os
évet megelőző időkre vonatkozóan a felvétel,
a későbbiekre pedig a felmérés kifejezést használom.)
Mária Teréziának Nagy Frigyes porosz császárral
vívott háborújában bebizonyosodott, hogy térkép
nélkül nem lehet hadsereget vezetni, ismeretlen területeken csatákat
vívni. A háború befejezése után Franz Moritz
von Lacy tábornok főszállásmester Daun tábornagyhoz
intézett előterjesztésében kifejtette, hogy a hadviseléshez
a megfelelő térképek nélkülözhetetlenek.
Daun tábornagy 1764. május 5-én a Haditanács elé
terjesztette a "birodalom térképezéséről"
szóló javaslatot. Mária Terézia a javaslatot elfogadta
és saját kezűleg ráírta: "Teljesen egyetértek
s a munkát, különösen Magyarországon, nem lehet eléggé
sürgetni" (:3). Az udvari haditanács 1764. május 13-án
utasította Fabris tábornokot, hogy szervezze meg a birodalom felvételét.
(A felvételeket valójában már 1763-ban megkezdték
Sziléziában, és Daun erre hivatkozik előterjesztésében.)
Bár a felvételt Mária Terézia rendelte el, a XVIII.
század legnagyobb térképészeti munkája mégis
II. József nevéhez kapcsolódik. Ezért is nevezik a
felvételt magát "Josefinische Aufnahme"-nak, Jozefiniánusz-felvételnek
(:13:).
A felvételi munkákat 1763-tól számíthatjuk.
Elsőként Szilézia felvételeit fejezték be (a
porosz fenyegetés miatt), utána Cseh- és Morvaország
következett, majd 1776-ban Mára-marosban magyar területen kezdődött
meg a felvétel. Az eredménye: 5400 felvételi szelvény,
ebből Magyarország területére 1451 db jutott (közülük
280 db Erdély, 208 db a Bánság területét tartalmazta).
A felvétel jellemzői
- méretaránya 1:28 800 (l bécsi hüvelyk : 400 bécsi
öl) volt;
- vetülete: sem geodéziai vetületet, sem földrajzi fokhálózatot
nem alkalmaztak;
- a geodéziai alapokat mérőasztal-háromszögeléssel
teremtették meg, a szelvénypontok (főpontok) háromszögelése
a Dumont-féle műszerrel történt; ezzel a műszerrel
nagyobb távolságokra is lehetett iránymetszéseket
végezni, ily módon kevés nagy háromszöggel aránylag
nagy területet (6 lapot) felölelő egységes hálózatot
lehetett képezni;
- a felvétel módszere grafikus háromszögelés
volt, a háromszögeket mérőasztal-felvétellel
töltötték ki.
A felvétel műszerei, eszközei:
mérőasztal (előre-hátrairányzást lehetővé
tevő sárgaréz dioptrás vonalzóval), nagy quadráns
(mozgatható, vagy merev távcsöves, vagy dioptrás irányzó-vonalzóval),
asztrolabium (180°-os szögmérő műszer irányzóval),
tájoló, függőón, mérőlánc,
zászlósrudak, pontszúrótűk, valamint elefántcsont
golyó a mérőasztal vízszintessé tételéhez.
Távcsöves vonalzót - mint kényes és drága
műszert - csak ritkán használtak. Meg kell még említeni
a Dumont-féle műszert; ez hat összekapcsolt közönséges
mérőasztal és egy öt láb hosszú távcső
volt.
A felvétel menete
"Meghatároztak (napészleléssel, árnyékméréssel)
és vagy közvetlenül, vagy háromszögelés útján
folytatólagosan a terepen is kitűztek egy főtájékoztatási
vonalat (pl. csillagászati északot). Erre egy merőlegest
emeltek, s ily módon egy derékszögű tengelykereszthez
jutottak, amely a szelvényezés és a további munkálatok
kiinduló alapja és gerince lett. A vonalakat a szelvényezésnek
megfelelően (pl. 2 mérföldes) részekre osztották
be. Minden mappeurnek egy-egy így keletkező oszlopot utaltak ki
részletes felvételre. A munka egy ilyen tájékoztató
vonal mentén indult meg és a szomszédokkal való szoros
összhangban szelvényenként haladt tovább. A grafikus
háromszögelést egy, a felmérők által kitűzött,
kb. 1000-1200 Öl hosszú bázisvonal két végén
kezdték meg a Dumont-féle műszerrel úgy, hogy hat mérőasztalt
egymás mellé helyeztek és egy hosszú távcsöves
vonalzóval kitűzték a háromszögek csúcsait.
Ebből kiindulva a háromszögelést grafikus irányzással
és metszéssel mérőasztalonként továbbvitték
s fokozatosan a felvétel egész területére kiterjesztették".
"A tulajdonképpeni felvétel a háromszögelési
hálózatnak irányzás és metszés útján
való sűrítéséből állott, amihez
aztán a részleteknek irányzással és lelépéssel,
vagy pusztán szemmértékkel (becsléssel) való
meghatározása csatlakozott." (:3:)
A domborzatábrázolás nélkülözte a terep
és az ábrázolás közötti matematikai kapcsolatot.
Magasságot sehol nem mértek (így nem is írtak meg),
csak "á la vue" ábrázoltak alaprajzban, pillacsíkozással,
a "minél meredekebb annál sötétebb" elv alapján.
A felvételi térképek értékes kiegészítését
képezték a felvétel munkálatai közben készített
országleírások. Ezekben, mint egy tájékoztatóban,
a térképeken nem ábrázolható katonailag fontos
információk voltak egybegyűjtve.
Sokszorosítás
A felvételi szelvényekről sokszorosított másolatokat
nem adtak ki. Az eredeti felvételekről (Original Aufnahme) - amelyen
az irányvonalak megtalálhatók voltak - a katonai akadémiák
növendékei készítettek színes tisztázati
rajzot (Reinzeichnung). Mindkettő szigorúan titkos volt. Háború,
vagy háborús veszély esetén a számításba
vehető hadszínterek felvételi szelvényeiről
a katonai akadémia növendékei másolatot készítettek
és azt adták ki a csapatoknak használatra.
Az eredeti felmérési lapok felhasználásával
több kisebb méretarányú kézirati térkép
is készült. Neu ezredes már 1785-ben-bemutatja Magyarország
1:115 200 méretarányú részletes térképét.
Ez a kéziratos színezett térkép az eredeti felvételi
szelvények pontosan kicsinyített másolata, a kor kartográfiájának
valóságos remeke. Később a felvételi szelvényeket
ismét kisebb méretarányúra vezették le, ezt
rézbe metszették és korlátozott példányban
kinyomtatták.(:3:)
A mai Magyarország területét ábrázoló
térképek az 1782-85 közötti időben készültek.
A második katonai felvétel (1806-1869)
A felvételt a napóleoni háborúk hatására
I. Ferenc császár rendelte el. Ahogy az első felvételt
II. Józsefről, úgy ezt Ferencről Franzisische Aufnahme-nak,
Ferenc-féle felvételnek nevezték el.
Magyarországon a felvételek 1810-ben kezdődtek meg és
több megszakítással 1869-ig tartottak. A felvétel lényegesen
magasabb tudományos követelmények alapján történt
mint a József-féle. Pontosabbak voltak a vízszintes értelmű
helyzet-meghatározások, a mérőasztal-felvételt
alapvonalmérés, háromszögelés előzte meg.
Sok pont magasságát is meghatározták, ezáltal
pontosabb lett a domborzatábrázolás. A történelmi
Magyarország területéről összesen 1079 szelvényt
készítettek.
A felmérés jellemzői
- méretaránya 1:28 800;
- vetületül a Cassini-féle hengervetületet választották;
- geodéziai alapja: három alapvonalról kialakított
egységes háromszögelés. (:13:) A vetület és
a háromszögelés kezdőpontja a bécsi Szent István
templom tornya volt. A felsőrendű hálózat meghatározásához
teodolitot használtak. Szintezési hálózat nem volt,
a magassági pontokat trigonometrikus úton - egy speciális
magassági szögmérő műszerrel - és aneroiddal
mérték meg.
A felvétel módszere
Grafikus háromszögelés, mérőasztal-felmérés
volt. A távcsöves vonalzó használata általános
lett. Az egységes jelkulcs 1827-től - ha nem is teljes érvénnyel
- már megtalálható.
A domborzatábrázolás az idomváz helyzeti felvételén
és a lejtőszög zseblejtmérő segédeszközzel
való megállapításán alapult, de jórészben
még mindig "á la vue" történt. Kifejezési
forma a Lehmann-féle csíkozás volt.
Sokszorosítás
A felmért szelvényekről másolat nem készült.
A terepmunkák alapján azonban 1:288 000 méretarányú
általános térképet készítettek és
ezeket kiadták.
(Az 1:288 000 méretarányú térképek egy része,
az első katonai felvétel alapján készült, mert
korábban adták ki őket, mintsem a második felvétel
befejeződött volna.) Az előbbieket rézmetszetként,
az utóbbiakat pedig litográfiái úton sokszorosították.
A felsoroltakon kívül 1:576 000 méretarányú,
és abból felnagyított 1:300 000 méretarányú
térképművek is készültek. (:14:) Az 1:144 000
méretarányú térképeket országok és
tartományok szerint Önálló térképművekként
adták ki, összeillesztésük nehézkes volt.
A mai Magyarország területét ábrázoló
474 térképszelvény az 1829-66 közötti időben
készült.
A harmadik katonai felvétel (1869-1887)
I. Ferenc József 1869-ben - von Kuhn hadügyminiszter kezdeményezésére
- hozzájárult, hogy a második katonai felvételt beszüntessék,
amelynek pontosságát és módszerét a tudomány
már messze túlhaladta. A hiányzó Erdély felvételét
1869-től a harmadik katonai felvétel során folytatták,
változatlan műszaki feltételek mellett (csak a felvételi
térképmű hovatartozása változott). Ezzel egyidejűleg
megszerveztette és megindíttatta a harmadik katonai felvétel
munkáit. Ez a felvétel az előzőekhez viszonyítva
nagy előrehaladást jelentett. 1872-től áttértek
a méterrendszerre akkortól a felvételeket foktérkép-szelvényezésben
és 1:25 000 méretarányban készítették.
Új vetületet (poliéder) alkalmaztak, ezzel megszüntették
a térképekben mutatkozó nagy vetületi torzulásokat,
A térképeken mind több egyezményes jelet alkalmaztak.
A domborzat ábrázolását a szintvonalaknak a módosított
Lehmann-féle csíkozással való együttes alkalmazásával
oldották meg. A felvételi szelvényeket folytonos helyszíni
helyesbítésekkel korszerűsítették, megszervezték
a térképtartalom változásainak folyamatos nyilvántartását,
hogy a térszín változásaival állandóan
lépést tarthassanak.
A felvétel jellemzői
- méretaránya: 1:25 000 volt;
- vetülete: Lichtenstern-féle poliéder vetület, ferroi
kezdőmeridiánnal;
- geodéziai alapja: megfelelő számú csillagászati
helymeghatározás, teodolitokkal meghatározott háromszögelési
hálózat, valamint szintezett magassági alappontok hálózata.
A felvétel módszere
Síkrajzi alapul részben a kataszteri térképek szelvényei
szolgáltak. Ezek tartalmát mérőasztal-felvétellel
egészítették ki.
A domborzat felvételéhez, a magassági pontok meghatározásához
légsúlymérőt használtak. A domborzat ábrázolását
változatlanul Lehmann-féle csíkozással oldották
meg és ezt egészítették ki 100 és 50 m-es szintvonalakkal.
A domborzatrajzot magassági pontok megírt adatai egészítették
ki. A magassági pontokat magassági szöget mérő
műszerrel és aneroiddal határozták meg.
Sokszorosítás
A mindig is többszínű terepmunka alapján készítették
el és adták ki az 1:75 000 méretarányú, egyszínű
csíkozással és 100 m-es szintvonalakkal ábrázolt
domborzatú részletes térképet. Sokszorosításuk
heliografikus úton nyert nyomólemezről, mélynyomással
történt. Az 1:25 000 méretarányú térképek
sokszorosítása csak háború esetén jött
szóba, fekete színben. (:14:) Az 1:200 000 méretarányú
általános térképet és az 1:750 000 méretarányú
áttekintő térképet 4 színben, síknyomással
sokszorosították. A térképszelvényeket Heliográfiával
sokszorosították. Kisebb részét rézmetszetekről,
a nagyobb részt kőről, majd alumíniumról nyomták.
A mai Magyarország területét ábrázoló
térképszelvények az 1872-84 közötti időben
készültek.
A negyedik katonai felmérés (1896-1915)
A harmadik katonai felvétel során készült térképeket
rendszeresen helyesbítették, de az általában kezdő
topográfusokkal végeztetett munkák gyakran többet rontottak
a térképek tartalmán, mint javítottak. Még
súlyosabb gond volt, hogy ezáltal a térképek tartalma
nem tudott a rohamosan fejlődő technikai igényeknek és
a megváltozott katonai követelményeknek megfelelni. Ezért
1896-ban V.Beck tábornok vezérkari főnöksége
alatt megkezdődött az úgynevezett szabatos (precíziós)
felmérés. Katonai és politikai okokból a negyedik
felmérés a Monarchia déli és délkeleti határvidékén
vette kezdetét és a munkálatokat 17 éven át
folytatva, 1914 júliusában, az általános mozgósítás
elrendelésekor szüntették be. (:2:)
A negyedik katonai felmérés csak egy kis területen valósulhatott
meg a szabatossági követelmények és a térképezett
terület (magashegység) nehéz terepviszonyai miatt.
A felmérés Poliéder-vetületben, sűrített
háromszögelési és szintezési hálózat
alapján történt. A háromszögeléshez 1909-től
szögtartó Gauss-féle hengervetületet használtak.
Az 1:25 000 méretarányú felmérés során
- a régi módszerek mellett - optikai távolságmérést,
földi fotogrammetriát, majd sztereofotogrammetriát is használtak.
A domborzatábrázolás és a sokszorosítás
a harmadik katonai felvétellel azonos módon történt
annyi különbséggel, hogy az 1:75 000-es térkép
is színes kiadású volt. (:13:)
A negyedik katonai felmérés a mai Magyarország területét
nem érintette.