1.1.8 1914-1975, a nemzeti és regionális atlaszok, világűrtérképek

Már az I. világháború forradalmi változásokat hozott a térképészetben. A topográfiai térképek naprakészen tartása, új felvételek készítése idegen országok területéről és más országok térképeinek saját célokra történő hasznosítása mind-mind sürgős katonai feladatot jelentett. A földi fotogrammetria sztereoszkopikus légifényképméréssé bővült.
A II. világháborút követően a rakéták katonai célokra történt kifejlesztése lehetővé tette a műholdak Föld körüli pályára állítását és a világűrutazást. Szatellitageodéziáról az l960-as évek eleje óta beszélhetünk. A lézersugarak 1960-ban történt felfedezése mind a földi, mind a bolygóközi térben fokozta a távolságmérések pontosságát. Mérhetővé vált a geoidunduláció. A Holdra történő asztronauta-repülések és a bolygószondák ezernyi fényképfelvétele megteremtette az új világűr-térképészet alapjait.
Már az I. világháború után megnőtt az érdeklődés a gazdaság- és népességföldrajzi térképek és atlaszok iránt, de ezek a munkák többnyire csak kisebb régiókra korlátozódtak.
A II. világháborút követő években a tematikus kartográfia példányszámban túlnőtte a topográfiai térképészetet. A tematikus nemzeti és regionális atlaszok, a szaktudományi atlaszok és tervezési térképek száma állandóan növekedett. A földrajztudományban végbemenő kvantitatív forradalom a térképészetre is kihatott; a matematikailag megfogalmazott modellek fejlődése különösen az angolszász nyelvterületen vezetett a centrografikus izovonaltérképek mérhetetlen tömegéhez. A részben közvetlenül légifényképből készülő topográfiai és tematikus térképek előállítása csak teljes átalakítás nyomán vált lehetővé. A térképnyomtatás új eljárásai (többszínnyomású ofszeteljárás nagy példányszámú kiadványok előállítására, szitanyomás kisebb igény esetén) éppoly fontossággal bírtak, mint a tisztázatirajz-készítés és a sokszorosítási eredeti reprográfiai előállításának megváltozott módszerei; a rajzhordozó mérettartó műanyag fólia, a karcfólia vagy korábban üvegkarceljárás, a lehúzófilmek és lehúzóeljárás, a pozitív másolóeljárás, a rasztermásolás, a névrajz fényszedéssel történő előállítása mind-mind új technológiai lehetőséget jelentettek.
A rövidhullámú és ultrarövidhullámú technika fejlődése, a radarberendezések alkalmazása szintén tartós befolyást gyakorolt a topográfiai felvételi eljárásokra és térképekre. Megjelent az elektronikus távmérő és a rádiós helymeghatározás (Decca-Loran-térképek). Ehhez jöttek az elektronikus adatfeldolgozás lehetőségei, a számítógépek, sornyomtatók, plotterek, mikrofilmrajzoló eszközök stb. kartográfiai alkalmazásai. A műholdakról történt távérzékelés egészen új lehetőségeket nyújtott a térképészetben.
Az egész világra kiterjedt térképészeti aktivitásnál a nemzetközi együttműködés mind a tematikus kutatásban (pl. Nemzetközi Hidrográfiai Dekád, Nemzetközi Geofizikai Év), mind az eredmények kartográfiai értékelésében nélkülözhetetlennek bizonyult.
Csatlakozva a Nemzetközi Földrajzi Unióhoz (IGU), 1959-ben létrejött a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA).

1915	Oscar Messter: légifényképmérés sorozatmérő-kamerával.
1917	Karl Wenschow: gépi úton készített precíz domborművek.
1918	Wilhelm Ostwald: színtan.
1918	W. Köppen: szabályok világéghajlati térkép szerkesztéséhez.
1919	A német hivatalos térképészet átszervezése polgári irányítás alá.
1919	Szovjetunió: a Legfelső Geodéziai Hivatal szervezése, ebből alakult ki később a GUGK (Geodéziai és Kartográfiai Főigazgatóság).
1919	Sten de Geer: Svédország népességi atlasza (gömbmódszer).
1920-tól	Az ofszetnyomtatás alkalmazása a kartográfiában.
1920-1925	A. Stieler: Kéziatlasz, százéves jubileumi kiadás.
1921	Gustav Hellmann: Németország éghajlati atlasza.
1921-1925	M. Eckert: "A térképtudomány", kétkötetes munka.
1922	A müncheni IRO-kiadó alapítása.
1927	A Gauss-Krüger hálózat alkalmazása a hivatalos német térképeken.
1927	Az Atlante Internazionale del Touring Club Italiano megjelenése (új kiadás l968).
1928	Thies Heinrich Engelbrecht: "A Német Birodalom szántóföldi terményeinek atlasza".
1928-193	A Szovjetunió iparának atlasza.
1929	Ernst Tiessen: A német gazdaság atlasza.
1929-1943	Német regionális atlaszok (Rajna-Majna-vidék, Alsó-Szászország, Pomeránia, Szilézia, Danzig környéke stb.).
1931-1946	Franciaország atlasza.
1932	"A szűkebb közép-német ipari körzet tervezési atlasza".
1933-1939	Wilhelm Pessler: "Alsó-Szászország néprajzi atlasza" (Volkstumatlas).
1934	Német Birodalmi Statisztikai Hivatal: német mezőgazdasági atlasz.
1934	"A Szovjetunió ipara a második ötéves terv kezdetekor" földrajzi atlasz.
1934	A. Stieler: Kéziatlasz "nemzetközi kiadás", 30 lap.
1935	Columbus világatlasz (1895 óta H. Wagner-E. Debes: "új kéziatlasz").
1935-1936	A Csehszlovák Köztársaság atlasza.
1936	Az asztralonfólia megjelenése.
1937-1939	"Német néprajzi atlasz" (befejezetlen).
1937	A Német Térképészeti Társaság megalapítása Lipcsében.
1937-1943	Norbert Krebs: "Német élettér atlasz" (bejezetlen).
1937	A nagy szovjet világatlasz megjelenése.
1939	N. N. Baranszkij: "Gazdasági kartográfia" c. könyve.
1941	C. W. Thornthwaite: az USA klímatípusainak atlasza.
1948	Nagy-Britannia: National Grid (egységes fokhálózat).
1950	A Német Térképészeti Társulás újjáalakulása Bielefeldben.
1950	A Német Geodéziai Bizottság megalakítása a Bajor Tudományos Akadémia égisze alatt.
1950	Eduard Imhof: "Terep és térkép" c. könyve.
1950-1958	A "Morszkoj Atlasz" három kötete.
1950-1967	Karl Knoch: a német szövetségi tartományok éghajlati atlasza.
1951-1959	Erik Arnberger: Alsó-Ausztria és Bécs atlasza.
1951-től	F. Heske - E. Torunski: A világ erdőatlasza.
1952	Edgar Lehmann: "A Föld országai és gazdaságuk" c. könyve.
1952	Ernst Rodenwaldt: "A világ járványatlasza".
1952	A német Alkalmazott Geodéziai Intézet (IFAG) szövetségi igazgatás alá kerül.
1952-1953	A gothai Justus Perthes földrajzi-kartográfiai intézet VEB Hermann Haack néven működik tovább.
1952-1957	Mair kiadó: 1:200.000-es méretarányú német átnézeti térkép, 26 szelvény.
1953-tól	Atlas över Sverige.
1953	Arthur Robinson: "Elements of Cartography" c. könyve.
1954	GUGK (Moszkva): Atlasz Mira (1967 angol nyelvű kiadás).
1955-1960	The Times Atlas of the World (Mid Century-Edition).
1956	A. J. Preobrazsenszkij: "Gazdasá"Az elmélet az a háló, ame
1956-1964	Izrael atlasza (1970 angol nyelvű kiadás).
1956-1967	NSZK: 1:50.000-es méretarányú topográfiai térképsorozat.
1957-1972	Bibiliotheca Cartographica (a Bibiliographia Cartographica utóda).
1957-1968	A német tartományok topográfiai atlaszai.
1958-1971	Erich Otremba: a német mezőgazdasági tájak atlasza.
1958-tól	Szovjet regionális atlaszok és az oblasztyok térképei.
1959	A Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) alapítása.
1959	Az első világűrből készült Föld-fotó és az első felvétel a Hold túlsó oldaláról.
1960	Maiman feltalálja a lézert.
1960	A Szovjetunió mezőgazdasági atlasza.
1960-1967	H. Walter-H. Lieth: Klímadiagram-világatlasz.
1960-tól	Szatellitageodézia.
1960-tól	A német Térkutatási és Területtervezési Intézet elkészíti a tartományok tervezési atlaszait.
1961	A Nagy Bertelsmann világatlasz.
1961-től	Ausztria: 1:200.000-es méretarányú térképek.
1961-től	A Nemzetközi Kartográfiai Évkönyv megjelenése.
1963	Bertelsmann Atlas International.
1963-tól	Atlas van Nederland.
1964	A kelet-európai országok Radó Sándor javaslatára megkezdik az 1:2,5 milliós világtérképmű szerkesztését
1965	Bibliographisches Institut: 1:5 milliós német világtérkép.
1965-től	Svájc atlasza.
1966	Felvételek a Hold körüli pályán keringő műholdról.
1966	A Csehszlovák Köztársaság atlasza.
1966-1971	"A Német Szövetségi Köztársaság térképeken" atlasz.
1966	E. Arnberger: "A tematikus kartográfia kézikönyve".
1967	Magyarország Nemzeti Atlasza.
1967	Werner Witt: "A tematikus kartográfia" c. könyve.
1967	Jacques Bertin: "Grafikai szemiológia" c. könyve.
1967	A Szovjetunió grafikai-paleográfiai atlasza.
1967	Konsztantyin Szaliscsev: "Bevezetés a kartográfiába" c. könyve.
1968	Pergamon világatlasz.
1969	Az első ember a Holdra lép.
1969	Rand McNally: The International Atlas.
1969	Az Osztrák Tudományos Akadémia Térképészeti Intézetének létrehozása.
1969	Georg Jensch: Éghajlati földgömb.
1971	David Bickmore: "Automatic Cartographic" c. könyve.
1972	E. Imhof: "Tematikus kartográfia" c. könyve.
1972	Svájc komputeratlasza.
1973	Többnyelvű kartográfiai értelmező szótár kiadása (ICA).
1973	VEB H. Haack: a Föld tektonikai glóbusza.
1974-1976	Nagy-Britannia: az 1:50.000-es méretarányú topográfia térképsorozat.
1974-1976	Svédország: Översiktskarta 1:250.000.
1975	E. Arnberger: a "Kartográfia és határterületei" c. enciklopédia első kötete.
1976	K. Szaliscsev: "Kartovedenija" c. könyve.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!